Elf az Obszidián gárdában

7.rész

Madarak csipogására nyitom ki szemeim. Nem akarom elhinni, hogy már reggel van, alig aludtam valamit az éjszaka. Rettentő gyengének és zavarodottnak érzem magam. Ismét lángolni kezd arcom ahogy a tegnapira gondolok, nem tudom mi üthetett belém. Tenyerembe temetem arcom. Egy nagyot sóhajtva kipattanok az ágyból, ha most nem szedem össze magam sosem készülök el. Az ágytól nem messze lévő széken tiszta ruha, egy kis étel és egy levél vár. Mosolyogva veszem karjaim közé a ruhákat és először életemben nyugodtan öltözök át. Sosem volt még rá példa, hogy nem aludtam volna el. De ma a tegnapi adrenalintól nem tudtam volna tovább aludni, még ha úgy is érzem magam mint akit agyoncsaptak. Nekikezdek a reggelimnek, közben kezembe veszem a levelet:

„A ruha Miikoé, kérlek juttasd neki vissza! Miután reggeliztél keress meg, beszélni szeretnék veled.”
-Valkyon

Az utolsó mondatot olvasva fura érzés tölt el. Hirtelen elmegy az étvágyam. Remegő kézzel a zsebembe gyűröm a papírt. Szívem hevesen ver mellkasomban, pár mély levegővétellel próbálom lenyugtatni. Hirtelen kopognak az ajtón, mire próbálom összeszedni magam.
-Igen? - szólalok meg nyugtalan hangon. Az ajtón egy fehér ruhás, fiatal lány lép be. Barna szemeivel kíváncsian néz.
-Jó reggelt kisasszony! - szólal meg vékony hangján. - Takarítani küldtek ide nem tudtam, hogy... - látszik, hogy zavarban van. Mosolyogva állok fel az ágyról.
-Már indulni készültem. - lassan felé lépkedek, majd tágra nyitom az ajtót, hogy kiférjek mellette. - Jó munkát! - mondtam, mire bólintott, s becsukta mögöttem az ajtót. Még mindig nem hagy nyugodni az a levél, kíváncsi vagyok miről szeretne beszélni. A tegnapi után nem tudom hogyan fogok a szemeibe nézni. - Miért vagyok ennyire hülye? - teszem fel magamnak a kérdést miközben megtépem hajam.
-Jó reggelt! - szólal meg mögöttem Kero. Összerezzenek a hirtelen megszólítástól.
-Látom mostanában szereted a frászt hozni rám! - fordulok felé mérgesen. Enyhén vörös arccal kér bocsánatot a tegnapi miatt. Természetesen nem haragszom rá, sőt... Talán jobb is, hogy nem történt semmi...
-Egyébként jobban vagy? - örülök a hirtelen témaváltásnak, soha többé nem szeretnék a tegnapiakról beszélni. Mosolyogva bólogatok, majd meghallom azt a mély hangot. Erőszakos, mégis annyira gyengéd. Lábaimból mintha elszállt volna az erő, a falnak dőlök. Kero ijedten ragadja meg karom. - Lexa...!- szám elé rakom mutatóujjam. Értetlenül néz rám, mire én a lehető leghalkabban elindulok az ellenkező irányba. Kifutok a szabadba, leülök egy fa tövébe. Mellkasomhoz szorítom térdeim. Fejem a fa törzsének döntöm, próbálok rendet rakni szívemben. Nem értem mi történik velem. Nem értem miért fáj a szívem Ezarel miatt, ha közben Valkyon érintésére vágyok. Nem sokára munkához kell látnom, alig negyed óra van vissza. Szívem szerint lemondanám Ezarel kedves ajánlatát, és belekezdenék a rendes munkámba, viszont valami azt súgja, vele kell lennem. Túl gyengének érzem magam, na meg az, hogy Ezarel mellett lehetek olyan lehetőség amit nem szabadna elszalasztanom. A tiszta eget kémlelve gondolkodok tovább.
-Lexa! - szólít meg egy vékony hang. Felé fordulva Lily mosolygós arcával találom szemben magam. Leül mellém a puha fűbe. - Jobban vagy? - némán bólogatok. - És a lelked is rendben van? - suttogja. Felkapom fejem. Világos szemeibe nézek, nem bírom már tovább visszatartani könnyeimet. Tenyereimbe rejtem arcom, mire gyengéden magához ölel. - Szeretnél beszélni róla? - vonakodva, de beavatom szerelmi drámámba. - Hát nem tudom mit mondhatnék... Ezt neked kell eldöntened. Neked kell választanod köztük.
-Igen tudom, de nem tudom mit kezdjek ma magammal... Valkyon beszélni akar velem. És... Ah nem tudom! - térdeimhez érintem homlokom.
-Ne haragudj de nekem most mennem kell. Nyolcra bent kell lennem Keronál. De később beszélünk! - hirtelen felemelem fejem.
-Basszus elkések! - egy nagy lendülettel felállok és futva indulok előre. Lily nevetve utánam kiabálja, hogy vigyázzak magamra, én pedig integetve futok tovább. A gárdák folyósójára érve lassabb tempót veszek fel. Nem akarok belépni azon az ajtón. Mégis megérkeztem, itt állok előtte. Nem tudom eldönteni, hogy szívem gyors ritmusát a futás vagy Valkyon váltotta ki. Már nyulnék a kilincs felé, mire az ajtó magától kinyitódik. Ezarellel találom szemben magam.
-Hol voltál? Már mindenhol kerestelek. - néz rám szomorúan.
-Ne haragudj én...
-Elaludtál. - fejezi be mondatomat. Oldalra pillatva bólintok. Kilép az ajtón Valkyon.
-Lexa... Beszélhetnénk? - rám néz csillogó szemeivel. Érzem, hogy vörösödök. - Persze csak ha nem bánod, Ezarel. - Istenem... Ahogy hangsúlyozza a szavakat... - Öt perc az egész.
-Csak nyugodtan. - bólint rá Ezarel. Bár ne tetted volna! - szememmel végigkísérem amég  el nem tűnik egy oszlop mögött. Mikor visszafordulok Valkyon engem néz. Némán áll az ajtóban, majd félreállva betessékel. Arcom még mindig ég, szívem még mindig hevesen ver. Még mindig itt van ez a rossz érzés gyomromban.
-Tegnap...
-Ne haragudj! - vágok szavába. - Én... Nem tudom mi ütött belém. Felejtsük el, kérlek... - nem szól semmit, én pedig a föld felé hajtom fejem. Megbántam amiért ezt mondtam, nem akarok elfelejteni semmit, mégsem vagyok képes arra, hogy ezt bevalljam neki.
-Igen. Felejtsük el.