Elf az Obszidián gárdában

2.rész

-Késtél. - mondja Valkyon mikor becsukom magam mögött az ajtót.
-Elaludtam. - rántom meg vállaimat. Derékig érő hajam csiklandozza bőröm, fehér szoknyám alján lévő csengők minden mozdulatomnál lefcsendülnek éles hangjukon. Valkyonon látszik, hogy nem akarja ezt az egészet.
-Ez nem éppen a megfelelő öltözék és hajviselet. - Néz rajtam végig. - Direkt csinálod? - mosolyogva oldalra döntöm a fejem.
-Mit?
-Először is fegyvert kéne választani neked. - vált témát.
-Nem lehetne, hogy az Obszidián gárdában vagyok, de az Abszint gárdában dolgozok? - csípőm forgatom miközben szempilláimat rebegtetve nézek Valkyonra.
-Nem lehetne, hogy befejezed a rinyálást? És vedd azt le! - mutat a csengőkre.
-Majd biztos levetkőzök előtted! - keresztezem kezeim mellkasom előtt. Valkyon mérgesen közeledik felém, hasamnál nekilök a falnak és egyesével letépkedi a csengőket. A szoba másik végébe hajítja őket. Csilingelve gurulnak majd ütköznek a falnak.
-Hozom a fegyvereket.-kiviharzik a helyiségből. Még sosem láttam ilyennek. Valkyon mindig is nyugodt teremtés volt. Talán ez lehet a jegyem az Abszint gárdába! Ha sikerül felidegesítenem, talán megkéri Miikot rakjon át! Ez az! Visszatért egy rakás fegyverrel. Ledobta őket a földre.
-Akkor kezdjük... - nézett rám nyugodtan. - Ez egy balta...
-Azta. - tört ki belőlem a nevetés. Egy mély levegőt vett és folytatta.
-Karambit, pillangó kés, katana, kasza...
-Nem lehetne egy kicsit gyorsabban?
-Mi lenne ha végre beletörődnél a sorsodba? - szemetforgatva végighallgatom. - Nos?
-A baltát kérem! - szúrós szemmel néz rám.
-Nem lenne jobb valami könnyebb?
-Nem! A baltát kérem. - félre áll, hogy el tudjam venni.
-Pfft...-néz rám vigyorogva.
-Mi van? - szegezem rá mérges pillantásom.
-Semmi... csak fura egy manó kezében baltát látni... - vigyorog.
-Elf! - kiabálom. - Elf vagyok nem manó!-mondom sértetten. Látszólag jól mulat rajtam. Megpróbálom felemelni. - Hoppá! - mondom, majd a többire döntöm. - Nagyon ügyetlen vagyok.
-Figyelj... - fogja fejét. - Akármennyire próbálkozol, nem tudok mit tenni! Hidd el nekem sem álmom egy magadfajta gyenge kislányt kiképezni! - emelte fel a hangját. Igaza van. Gyenge vagyok. És még hisztis is. -Ne haragudj. Nem akartalak megbántani. - fogja meg vállam. - Lexa...-emeli fel fejem kezével. - Miért akarsz ennyire az Abszint gárdába kerülni? - kérdezi.
-Mert...
-Mert?
-Tudod én...
-Te?
-Ott van Ezarel és én... - érzem magamon Valkyon tekintetét, fejem vörösödik. Elengedi arcom és mozdulatlanul áll előttem. Nem merek felnézni.
-Oh. - mondja végül.
-Ha az Abszint gárdába kerültem volna, több időt tölthetnék vele. Mindig azt mondja sok a dolga.
-Nem szeretnélek megbántani, de... - ráemelem tekintetem és várom, hogy folytatja. - Nem lehet, hogy ezt csak azért mondja, hogy lerázzon? - elkerekednek szemeim. - Tudod Ezarel nem éppen a kedvességéről híres.
-De akkor legalább vele lehetnék. - próbál utat törni pár könnycsepp, de tudom nem lenne okos ötlet gyengének mutatkoznom. - Úgy érzem belepusztulok, ha nem láthatom.
-Nos ilyen az első szerelem... - mondja megértően. - Figyelj... - nézek szemébe. - Ha elvégzed a napi feladatod, mehetsz utadra. Megegyeztünk? - kérdezi mosolyogva. Ritka pillanatok egyike, szinte le sem tudom venni róla szemem. Bólintok majd belekezd. - Először is kezdeni kellene valamit a hajaddal. Túl hosszú.-a vér is meghűlt bennem. Ezt az egyet nem.
-Nem fogom levágni.
-Ki mondta, hogy le kell? Mondjuk befonhatnánk.
-De neked is ki van engedve.
-Az elején sosem volt, mert zavart a gyakorlásban. Meg küldetéseken sincs leengedve, de azt csinálsz amit akarsz. - bólintok, majd elkezdtem fonni. Gyorsan kész lettem, közben ő pedig mondta, hogy a ruhatáramon sem ártana változtatnom... - Most, hogy kész vagy, válassz fegyvert. - végignézek a rakáson.
-A kaszát szeretném! - mondom boldogan. Valkyon bólint, majd a kezembe adja. Pengéje a földet karcolja. Veszek egy mély levegőt és megpróbálom felemelni. Egy nagy lendülettel a magasba emelem, Valkyon büszkén tekint rám. Majd a következő pillanatban a lendülettől hátra esek. Valkyon rögtön ugrik és elkapja derekam. A fém hangosan jelzi mikor a földnek ütközik, közben pedig nyílik az ajtó nyikorogva.
-Azt hittem ez Obszidián gárda, nem a tánc klubb...