A szerelem kivirágzása

Mosolyban gazdag

Tavaszi délután volt. Az iskola ilyenkor készül a dolgozatokra, a nyárra és a jövőre is gondolnak már. De nem mindenki. Fujioka Suzuki egy átlagos élettel rendelkező fiú, de ez az idő a legalkalmasabb számára, hogy bevallja az érzéseit Shionoya Sakaki-nak. Kihívta a szeretett lányt az iskola mögé és minden bátorságát összeszedve elmondta az érzéseit.

- Shionoya-san, szerettem volna már rég bevallani, hogyan is érzek irántad. Végre úgy érzem, képes vagyok rá. Szeretlek, szeretném, ha barátnőm lennél!

Csak úgy érezni lehetett a feszültséget. Suzuki-nak a torkában dobogott a szíve és forró volt az arca is. Csak a választ várta a gyönyörű lánytól.

- Sajnálom! – De elutasították.

Szegény fiú a földön kaparta össze azt a maradék önbeszülését és azon gondolkozott, hol ronthatta el.

- Tiszta kézből vissza lettem utasítva... ezt nem hiszem el. – Motyogta magában Suzuki, földre esve.

- Hű, nem gondoltam, hogy ez ennyire nyers. Valahogy... ez olyan menő érzés!

- He? – Suzuki nem értette, hogy Sakaki, miért ilyen felvillanyozott a visszautasítástól. – Miért vagy ennyire boldog emiatt, Shionoya-san?

- Mindig is erre vágytam, hogy halhassak egy vallomást a suli mögött, mert azt mondják, ez beletartozik az átlagos iskolai életbe. Mindig is ki akartam próbálni!

- De miért rajtam?

- Sajnálom, megbántottalak?

- Még jó hogy! Egész este azon gondolkoztam mit is mondhatnék. De most...

Sakaki leguggolt Suzuki-hoz és simogatta a fejét, hogy meg nyugtassa kicsit.

- Sajnálom, nem szerettelek volna ennyire megbántani.

- Akkor leszel a barátnőm?

- Nem, nem ismerlek hozzá eléggé.

Ez volt a fiatal fiú életének második legfájdalmasabb ütése, közvetlenül az első után.

- Sajnálom, de mindig is úgy képzeltem el, hogy az első szerelmem igen csak izgalmas lesz. Egy fiú, aki a világ olyan rejtelmeibe vezet el, amit soha sem láttam még. Pontosan emiatt vagyok ebben az átlagos iskolában, mert átlagos életre vágyok! Azonban, félek ezt nem a te szereped.

- Nem! – Bár a lány megijedt egy kicsit, de Suzuki nem hagyta annyiban a szerelmének célba futását. – Nem fogom annyiban hagyni! Szeretném megmutatni, hogy méltó vagyok a szeretetedre.

- Fujioka-kun...

- Kérlek, áldozd rám a hétvégédet! Nem fogod megbánni.

- Rendben! Annyira izgatott lettem, a miatt, amit mondtál, hogy nem tudom visszafogni magam. Már alig várom!

A terv tökéletesen ki lett találva. Suzuki egyetlen dolga a boldogság felé vezető úton a z volt, hogy lenyűgözze Sakaki-t egy csodálatos randival. Az egyetlen probléma az volt, hogy semmi ötlete nem akadt. Egész éjjel az asztalánál

- Egy gazadag, elbűvölő lánynak, akinek mindene megvan, mégis mi újat nyújthatnék? Ez egyre bonyolultabb pedig holnap lesz a nagy nap. Ráadásul még pénzem sincs sok. Egy elegáns étterem vagy egy nagyobb esemény? Vagy...