A szerelem kivirágzása

Álmaim férfia

Nem sokat beszéltem fiúkkal. Kiskoromban is állandóan csak szórakoztak velem. mindig sértegettek, összekoszolták a ruhámat és fellöktek. Minden fiú durva volt és igénytelen. Mindegyik, kivéve Daiki osztályfelelős. Ő mindig is kiváló tanuló volt, sohasem húzott ujjat a tanárokkal és próbált mindig példát mutatni. Nem csoda hogy ő az osztályfelelős amióta csak iskolába jár. Tudom, hiszen az óta egy suliba járunk. Még akkor történt mikor elkezdtünk alsó középbe járni. A reggeli ceremónia előtt az egyik másodéves rágógumit ragasztott a hajamba és nem tudtam kiszedni. A háztartás teremben próbáltam kimosni belőle és zokogtam, mert nem tudtam megszabadulni tőle.

- Hagyjad Anna! Jobb lesz, ha levágod.

- Azt nem lehet! Sohasem vágtam le a hajam, ez a legnagyobb büszkeségem! – Hiszen hatalmas aranyszínű, göndör hajam volt.

- Elkésünk a ceremóniáról, jobb lesz, ha megyünk.

- Nem vártok meg?

- Vesztett ügy. Jobban teszed, ha feladod.

De nem akartam elveszíteni a hajamat egy bolond fiú, vicce miatt. Próbáltam valahogy kikaparni, de csak egyre nagyobb lett a csomó. Már megint rám tört a sírhatnék, amikor belépett ő, Daiki.

- Hát te meg? Sietned kéne vagy lekésed az ünnepséget!

- De...

- Ah! – ránézett a hajamra és akkor meglátta, hogy még mindig a rágót próbálom kibirizgálni – Nem kéne ennyire összekócolnod, vagy az életben nem jön ki. Helyette... - Arrébb volt egy olajos üveg, egy zsebkendőre öntött belőle és elkezdte dörzsölni vele a csomónál – Ezzel könnyebben ki tudod szedni. Látod?

Nem kellet hozzá sok idő és a rágó teljesen kijött a hajamból. Annyira megkönnyebbültem, sohasem láttam még ennyire kedves fiút azelőtt. Akkor tudtam, meg hogy ő mondja az elsősök beszédét is, mert kitűnő tanuló. Mindig úgy hozta a sors, hogy egy osztályba kerüljünk. Ő volt az osztályfelelős és én meg, a kiváló helyesírásomnak köszönhetően, a tábla írnok. Így sokat lehettem a közelében. Közel is voltak egymáshoz a padjaink, láthattam, ahogy belemélyül a könyveibe. Már csak az említésétől boldog lettem, ha láttam bearanyozta a napomat.

Boldog voltam egészen a máig. Kezdetét vette az utolsó évem, mint gimnazista diák, de ezúttal elpártolt tőlem a szerencse és magamra maradtam. Áttettek a második osztályba távol az eddigi osztálytársaimtól és Daiki-tól. Leültem az új padomba és csak arra tudtam gondolni milyen igazságtalan is az élet. Pár perccel később elkezdődött az első óra, majd előjött a legfontosabb kérdés.

- Rendben osztály. Válasszuk ki az osztály felelőst. Van valakinek ötlete, vagy aki önként jelentkezne?

Régebben nem kellett ajánlani, Daiki mindig nagy örömmel fogadta el ezt a pozíciót, ráadásul még diák elnök helyettessé is előléptették tavaly. Sokat gondoltam rá, majd meghallottam egy új nevet.

- Szerintem idén is legyen Hiroto!

- Megint én? Mikor kapok ezért fizetést? – Mondta bohóckodva egy magas, fülpirszinges fiú – De legyen, elvállalom.

Kíváncsivá tett, hogy ki is lehet ez a fiú, majd a többiek sugdolózásából kiderült számomra, hogy ő volt a második osztály elnöke első óta. A lányok egészen oda vannak érte, de számomra csak egy fiú a sok közül.

- Rendben, mielőtt folytatnánk, válasszuk ki az írnokot, hogy könnyebben kövessetek. Valaki?

- Én ajánlom Anna-t, nagyon szépen ír.