A szerelem kivirágzása

Bőrömön a tinta

Doma Matsuri, egy húszas éveiben járó friss rendőr. Rendőrnek lenni menő és jól fizető szakma... vagy legalább is ezt gondolta. Mióta bekerült, mint rendőr, csak a leggyengébb munkákat kapja, mint valami csicskás és a főnök még azért is képes megdorgálni, ha nem úgy dolgozik, ahogy ő akarja. A péntek estélye nagy szomorúan egy bárban is végződik a kollégájával és legjobb barátjával, Sayaka-val. Alkoholba fojtják bánatukat, hogy milyen igazságtalan velük az élet és közben Matsuri könnyei mindent elárulnak.

- Utálom ezt az egészet. Már lassan két hónapja dolgozom, mint rendőr, de kész viccnek számítok.

- Matsuri... túl sokat iszol, nem gondolod? – Mondta, az alkoholtól fáradtan, barátnője.

- Ne legyen nagy a képed, hiszen te is ittál! Sőt, többet, is mint én! – Egy újabb körre várva, újabb könnycseppeket is hullajtott – Igazságtalan, pedig én voltam a suli legjobbja, de a főnök egy szemétláda, aki nem képes elfogadni, hogy nő vagyok!

- Szintúgy, minden nőt berak vagy irodai munkásnak vagy bírság kiosztására. De ha átmennénk, más valahova rosszul festene, hogy ilyen hamar munkát váltottunk.

- Mit tegyek?

Hajnali három fele már készültek haza ballagni, lefeküdni, hogy ne fájjon tovább a fejük, de Sayaka egy igencsak rossz ötletet talált ki.

- Nézd, egy tetováló szalon! Csináltassunk tetoválást.

- Nincs nekem elég bajom, szerinted?

- Ez majd enyhülést hoz a fejfájásodnak amit a unka okoz, csak valami olyasmit is kell választanod.

- He?

A részeg Matsuri karját megfogva vezette be a tetováló szalonban ahol egy fekete hajú fiú fogadta őket. Szájában és szemöldökében piercing, a kezein és nyakán teletetoválással. Csak rajzolgatott, de ahogy meglátta a két egyenruhás lányt azonnal talpra ált.

- Mit tehetek a hölgyekért? Csak nem bajban vagyok?

- Nem! Mindketten tetováltatni akarunk! – Kiáltotta Sayaka és rácsapta a tárcáját a fiú előtti pultra – Nem tudom mennyi, de tuti megéri.

A fiú végig mérte mindkét hölgyet és csakugyan helyesen ítélte meg a helyzetüket. Részegek, szomorúak és segítségre van szükségük, nem tetoválásra.

- Sajnos nem tartom, túl jó ötletnek ezért visszautasítom. Rakja el a tárcáját!

- Micsoda? Ezt nem fogadom el! Haza megyek!

-Várjon! A barátnője... - Sayaka kirohant az üzletből és tehetségesen hátra hagyta Matsuri-t. – Mit kéne tennem? – Finoman megpróbálta felkelteni Matsuri figyelmét, de ő csak továbbra is magában motyogott. – Hölgyem, jobban tenné, ha maga is haza menne.

- Kész vicc vagyok egy csődtömeg! Minek is mentem rendőrnek?!

- Ó, jaj... minden rendben?

- Semmi sincs rendben! Azt hittem, ha rendőr leszek, akkor lehetek olyan menő, mint az apám, aki világéletében az volt, de mit is képzeltem? Nőből nem lehet rendőr!

- Maga viccel ugye? – Matsuri erre felemelte a fejét és a tetováló fiú arcába nézett – Mikor kölyök voltam pár alak meg akart verni, mert, hogy én szórakoztam a kistesójukkal, de aki segített nekem az egy rendőrnő volt. Persze a többi srác keménykedni akart, hogy majd kijátsszák őt, de semmire sem mentek ellene. Hihetetlen szigorral visszaverte őket és pár kupán csapással. Szóval meg ne halljam még egyszer ezt az idióta monológot, mert nem igaz!