A szerelem kivirágzása

Ellentétek elfogadása

Azt szokták mondani, hogy az ellentétek kiegészítik egymást. Ez a történet két olyan emberről szól, akik nagyon utálták egymást régebben, de az ellentéteik segítettek egymáson. Hirasawa Seiko, az iskola minta tanulója, segítő kész volt és mindig betartotta a szabályokat. Azonban a legjobbakkal is megesnek balesetek. Egy nap úgy esett, hogy Seiko órája nem csörgött időben, így lekéste az első óra felét.

- Seiko sajnálom, de kénytelen vagyok büntetést adni. - Állította határozottan a tanárnő.

- Kérem sensei, ez az első eset! Nem lehetne elnézni?

- Sajnálom, de tudod, hogy azt nem lehet.

Az iskola szabályai erősek, így Saiko-nak esélye sem volt. A büntetése végül a nagy tornaterem rendbe rakása volt a sport klubok után, de nem egyedül kellett csinálnia. A tornaterem ajtajában várt a társára, de mikor meglátta ki az egyből elfintorodott az arca az idegességtől.

- Nahát, csak nem Hirasawa-san? Ez ám a meglepetés.

- Okuma!?

Okuma Nakao az iskola legrosszabb diákja, mindig lógott az órákról és dohányzott az iskola területén. Az iskola él tanulójának leghőbb ellensége. Állandóan civakodnak, mikor Nakao büntetést kap a diáktanácsnál.

- Ki gondolta volna, hogy a mindig tökéletes diáktanács alelnök, ilyen felelőtlen lesz egy nap?

- Nem vagyok! Csak elromlott az ébresztő órám és lemaradtam az első óra feléről.

- Emiatt ilyen a hajad? – Mutatott rá Saiko, hátulról kócos, hajára.

- Ne foglalkozz vele. Én amúgy is mindig összeszedett vagyok, egyesekkel ellentétben.

- Mire célozgatsz? –

A levegő megfagyott és mindketten dühösen néztek a másikra. Mindig ez van. Ha elkezdenek egymásra mutogatni, akkor beindul a nagy veszekedés, de most valahogy még is csendben maradtak. Összepakolták a sport felszerelést, már csak a raktárba kellett betenni.

- Tényleg csak így bevágod és kész? Csináld már rendesen!

- Ne rikácsolj! Olyan, vagy mint egy elviselhetetlen vénasszony.

- Nem veszekednék, emiatt ha végre valamit rendesen csinálnál.

- Most már elegem van! – Nakao egy nagyot csapott a falra, hírtelen becsapva ezzel az ajtót.

- Mi a...? – Akárhogyan feszegették az ajtót az nem nyílt. – Bezártál minket!

- Nem én voltam!

- Szerinted véletlen hogy akkor záródott be mikor rácsaptál a falra? Ne nézz idiótának! Utálom hogy ennyire felelőtlen vagy.

- Nekem meg elegem van a mindig tökéletes Hirasawa Seiko-ból. Azt hiszi mindenkinél jobb ezért megállás nélkül nyávog egy kis hibáért is.

- Hát én kérek elnézést, hogy idegesítelek minden szavammal.

Nem működött a telefon, nem hallotta őket senki sem. Reménytelen helyzet volt. Leültek külön-külön a szertár széleibe, háttal egymásnak, és egy ideig síri csend volt köztük. Addig amíg Seiko el nem kezdett pityeregni.

- Most meg miért sírsz?

- Nem mintha az lenne az életcélom, hogy téged megőrjítselek, de ez a feladatom. A velem egy évfolyamra járókat kell megnevelnem, miközben egyre dühösebbek lesznek rám, hogy minek szólók bele. Hát sajnálom, de azért hogy megtartsam a posztom, hogy jövőre elnök legyek, meg kell nevelni mindenkit, aki magasról tesz a szabályokra.