Grape[YoonGi F.F.](BEFEJEZETT)

3.Jung Ho Seok

1986. November 8. Hétfő 09:56

Ő a következő. Jung Ho Seok egy életrevaló fiatal férfi. Tagadni sem lehetne, hogy Min Yoon Gi démonjai szomjaznak a gyilkolásra. Két napig nem csinált semmit. Ezért kénytelenek voltak előző áldozataikból táplálkozni. Nem szívesen tették, hiszen tartalékolni akartak. De békítette őket a tudat, miszerint ma egy új áldozatot kapnak és Yoon Gi elintézi.

1986. November 8. Hétfő 10:00

Már annyira vártam ezt a munkát, mint még soha semmit. Boldog voltam, hogy végre kaptam egy állást. Bár elég sok hiedelem van ezzel a házzal és tulajdonosával kapcsolatban. Volt előttem két ápoló, akiket a föld is elnyelt. Nem tudják hova tűntek de tele van a képük az egész várossal. Kísérteties azt meg kell hagyni azért. De erre nem szabad gondolni. Reménykedem benne, hogy ez csak amolyan újonc szivatás, ahogy szokott lenni.

Bekopogtam majd mikor ajtót nyitott az illető, alaposan végigmértem. Szürke haj, zöld póló, szürke farmer. Alacsonyabb nálam de nem sokkal. Tetszik, mivel a zöld a kedvenc színem. Vidám és kedves. Ám ez a hordozójáról nem mondható el. Fura villanást láttam íriszeiben, amit nem tudok hova tenni. Semmitmondó tekintetétől kirázott a hideg és egy pillanatra el is feledkeztem a világról.

- Oh, üdv. Jung Ho Seok vagyok. - hajolok meg

Biccentett egyet és arrébb állt, hogy beljebb mehessek. Mikor már bent voltam, elgondolkoztam. Mit kéne most csinálnom? Még nem mondott semmit csak a konyha felé ment. Ezt onnan tudtam, hogy éreztem a finom illatokat. Komolyan finom illat volt. Tud főzni? Tök jó. Akkor szerintem elleszünk. Megpróbálom majd jobb kedvre deríteni.

Kihúzta a széket és biccentett a tárgy felé, miszerint üljek le. Megtettem és figyeltem ahogyan sürög a konyhában. Nagyon ügyes volt, így meg se kérdeztem segítsek-e. Párszor rám nézett, mintha ellenőrizne. Pedig nem megyek én sehova. Mondjuk remélem nem tesz megjegyzést az arcomra. Hiszen rengetegen mondják, hogy olyan fejem van, mint egy lónak.

Kis idő múlva letett elém egy tányér levest. Majd leült velem szemben és figyelt engem. Kissé kellemetlenül érintett, mivel nem szokott zavarni, hogy néznek.... Viszont ez.... Ez ijesztő volt egy kicsit. Nem hittem volna, hogy ennyire zavaró tud lenni, ha az embert figyelik. Régen táncoltam, ezért már hozzászoktam, viszont teljesen máshogyan méreget engem.... Ijesztő fazon.

- Nem eszel? - kérdezi egy idő után - A családom szőlőlevese. Titkos összetevővel.

Hangja kellemesen csengett. Se nem túl mély, se nem túl magas. Mondhatni tökéletesnek is. Fejét kíváncsian oldalra billentette és úgy nézett fekete szemeivel. Be kell vallanom aranyosnak tűnt, akár egy kisgyerek. Viszont így is fúrta az oldalamat a kiváncsiság, hogy mégis mitől ilyen. Ha boldoggá teszi, természetesen megeszem a levest. Így nekiláttam. Igazából finom volt és miközben ettem, láttam elégedett arcát. Miután végeztem, megköszöntem és felkeltem a helyemről, hogy elmosogassak. De megfogta a kezemet. A csuklómat is elérte volna de ő a kezemet fogta meg. Aranyos.

- Majd én megcsinálom. Szeretném, ha lehoznád a padlásról a dobozomat. Egy kis fadoboz, szőlő mintával. - magyarázza el - Itt ha felmész a lépcsőn és lehúzod a létrát, már mehetsz is fel.

- Uhm.... Rendben van. Azonnal itt vagyok. - bólintottam majd mosolyogva indultam meg

Viszont ahogyan egyre feljebb értem, mosolyom úgy kezdett eltűnni. Az első emelet ugyanis kísérteties volt. Hosszú, sötét folyosó. Három ajtót számoltam és az egyik nyitva is volt résnyire. Tudom, hogy nem szabad odamennem, hiszen nem kaptam engedélyt. De hallottam valamiféle dúdolgatást és a hideg rázott tőle. Majd az ajtó nyikorogva nyílt kiljebb. Kirázott a hideg de mozdulni nem tudtam. Aztán hatalmas lendülettel csapódott be az ajtó és halk nevetést hallottam. Gyerekkuncogást. Csak megráztam a fejemet és nyeltem egyet. Csak képzelődöm. Fáradt vagyok, mivel nem aludtam az éjjel. Igen. Csak ez lehet.