Grape[YoonGi F.F.](BEFEJEZETT)

4.Park Ji Min

1986. November 9. Kedd 09:30

Park Ji Min egy elővigyázatos és gondoskodó személyiség. Vidám és jellegzetes mosolyával vidámmá varázsolja az embereket. Szereti az életet és próbál minden percet kiélvezni. Még a legrosszabb helyzetekből is a legjobbat hozza ki. Elképesztően felelősségteljes.

1986. November 9. Kedd 10:10

Kicsit késtem a munkából, mivel a kutyám éhes volt. Megetettem majd azzal bajlódtam, hogy megtaláljam a megfelelő házat. Egész szép és hatalmas az épület. Viszont ijesztő. Nem viccelek. Elég ijedős vagyok és ez a ház kísérteties. A csengetésig kételkedtem is benne, hogy jó helyre jöttem-e. De aztán az ajtó kinyílt én pedig szembetaláltam magamat a tulajdonossal és egyben a betegemmel. Majdnem egymagas velem és elég unott fejet vág. Egy citromsárga pulcsi és fekete farmer van rajta. Szürke haja rendezett és remekül áll neki. Szemei már majdcsak feketék. Ezek mellett egyébként igen jól néz ki. Ő nem mért végig, talán nem tartotta fontosnak. Vagy ki tudja....

- Elnézést, hogy késtem. - hajoltam meg - Csak a kutyám--

- Nem érdekel. - mondta majd arrébb állt

Beljebb mentem és miután levettem a cipőmet körbenéztem. Wow.... Belülről sokkal jobban néz ki. Igazából kissé antik stílusa van de nekem nagyon tetszik. Tényleg. Nagyon bejön ez a régi stílus. Bíbor, arany és fekete színek amerre a szem ellát. A bútorok nagyon szépek és teljesen elvarázsolnak. Látszik rajtuk, hogy ki vannak dolgozva rendesen. Hatalmas ablakok vannak, amik elegendő fényt adnak ennek a nagy résznek és biztos rengeteg levegőt. A mennyezet hatalmas. Nagyon magasan van. Talán zsiráfot tart vagy mi? Mindegy. Nem ez a lényeg. Az emeletre egy nagy lépcső vezet. Bár itt lent is van kapásból vagy négy szoba.... Ah, mindegy. Gondolom lesz időm körbejárni.

- Ne bámészkodj, ha segíteni jöttél. - mondta majd sóhajtott egyet - Az emeletre megyünk.

Bólintottam majd elindultam utána. Nagyon valószínű, hogy kísértet járta hely. Esküszöm, hogy láttam valakit elmenni a folyosó végén. De lehet csak képzelődöm. Őszintén.... Én nagyon félős vagyok. Rettegek a legbénább horrortól is. Nem tehetek róla. Viszont ezek mellett nagyon kíváncsi is vagyok. Mindenre, ami körülöttem történik. Kiskorom óta ez van, így ez már természetes, hogy mindig mindent megnézek.

Ez most sem volt másképp. Miközben mentünk fel, mindent nagyon jól megnéztem magamnak és memorizáltam az utat. Aztán felérve az emeletre bementünk egy szobába. Hihetetlen nagy kupi volt. Elmagyarázta mit kéne tennem, így neki is láttam vele együtt pakolni. Néha mintha énekelt volna de ebben nem vagyok biztos. Gondoltam kezdeményezek egy beszélgetést de mindig mikor megpróbáltam, hamar kudarcba is fulladt. Nehéz közönség az egyszer biztos. Pedig bevetettem mindent de nem nevet, nem beszél, nem néz rám. Vagy ha igen akkor is ijesztő.

- Uhm.... Éhes vagy? Én.... Szeretnék enni. - szólaltam meg

Már zavart ez a csend. Nyomasztó volt és kellemetlen. Szerencsére ezt meghallotta és azonnal a konyhába vitt engem. Kaptam egy kis pirítóst friss szőlővel. Elkezdtem fogyasztani és közben néha kérdezett tőlem. Ennek örültem fura kérdései ellenére is, mivel legalább beszélgettünk és nem volt annyira rossz a légkör. Megkérdezte mitől félek a leginkább és hogy volt-e valamilyen traumám kiskoromban. Természetesen a másodikra nem válaszoltam. Nem érzem úgy, hogy köze lenne hozzá.

Miután ettem ugyanolyan csend lett, mint eddig és tovább takarítottunk. Már alig vártam, hogy hazamenjek. A hideg futkosott a hátamon ettől a helytől. Bármerre néztem, ijesztő dolgok ezrei vettek körül. Régi csontvázak, amik nagyon is élethűek voltak, rozoga falapok a lábunk alatt, kevés fény és így tovább. Éppen láttam egy ablakot és már reménykedve mentem felé, mikor megbotlottam valamiben. Nyöszörögve nyitottam ki a szemeimet és két láb volt előttem. Nyeltem egyet, hiszen ez nem Yoon Gi volt. Nem ilyen a cipője.... Felnéztem és akkorát kiáltottam, mint még soha senki. Egy.... Egy bohóc? Nem is akármilyen. Ijesztő bohóc. A vörös szín dominál inkább rajta. Vérvörös a kopott babán. Fabábúnak tűnik. Felvezettem a tekintetemet arcára. A festék lefolyt róla, egyik szeme hiányzik a helyéről és egy ijesztő mosolyt ejtett. Haja piros volt ahogyan orra is. Egy kalap a fején és egy bot bal kezében. Az szintén piros volt, mintha csak vér lenne. Rettegek a bohócoktól. Nem bírom a közelségüket. Ráadásul ez kifejezetten ijesztő.