Grape[YoonGi F.F.](BEFEJEZETT)

5.Kim Tae Hyung

1986. November 10. Szerda 9:00

Kim Tae Hyung. Egy végtelenül kedves fiatal férfi. Állatbarát és figyelmes. Mindig is odaadóan viselkedett másokkal és nem várt cserébe semmit. Tulajdonképpen egy angyal, ahogyan a többi ember fogalmazott. Vajon neki milyen véget szánt a sorsa? Egyszerű, gyors vége lesz? Vagy lassú? Talán megmenekül?

1986. November 10. Szerda 10:00

Megérkeztem és már éppen arra vártam, hogy kinyitják az ajtót, mikor csörgött a telefonom. Édesanyám volt az, így felvettem. Csak kérdezte hogy épségben ideértem-e. Mikor túlestünk az aggódásán, akkor letettem majd a már nyitott ajtóban álló férfire néztem. Alacsonyabb nálam és egy piros pulcsiban állt meg egy fekete nadrágban. Kedves mosoly az arcán, egészen elbűvölő volt. Haja menta színű és rendezett. Beengedett majd egy dobozkát nyújtott felém. Kinyitotta és fehér szőlőszemek tárultak pislogóim elé. Elfogadtam majd miután megettem körbevezetett. Nagy házában több ajtó is volt és nem tudtam nem foglalkozni ezzel. Mikor megkérdeztem mi van az adott ajtó mögött, mindenre volt válasza. Vendégszoba, hálószoba, fürdő.... Mikor viszont azt mondta, hogy könyvtár, azonnal felcsillantak a szemeim és beakartam menni. Azt mondta később megnézhetem de most dolgunk van. Nem értettem mire érti de követtem, mert való igaz, eltévedtem volna egyedül. Miután mindent körbejártunk akkor levezetett a pincébe. Bevallom, félek az ilyen helyeken de mégis.... Mutatta az utat egy kevés gyertyafénnyel és így nem féltem annyira. Lent hordók voltak. Azt mondta bort tárol benne és megkérdezte kérek-e. Elutasítottam, hiszen nem iszok alkoholt. Ezek után felmentünk majd amint újra világosban voltunk kivezetett a kertbe. A hátsó kert is hatalmas. Hihetetlen hely. Nem fél egyedül? A kertben egy virágkörhöz vezetett és elmondta, hogy az előttem itt tartózkodó ápolóval készítette és sok munka volt vele, amit meg is hiszek, ugyanis nem lehetett kis dolog ezt összehozni. Megkérdeztem hol az az ápoló, mire azt felelte, hogy megunta őt és tovább állt. Elszomorodtam kicsit, hiszen mégiscsak szomorú, ha az embert magára hagyják.

- Mi a baj? - kérdezte

Megráztam a fejemet és nevetve válaszoltam neki egy ilyenkor szokásos ,,semmi"-t majd folytattuk az utunkat. A kert másik végében nőttek a szőlői. Érdekesek voltak. Mindenféle színben láttam, ami szőlőben természetes. De olyan.... Különösek voltak. Magam sem értettem miért gondolom ezt. Megráztam a fejemet és tudattam magammal, hogy ez csak szőlő. Így gond nélkül mentem be vele a házba. Onnantól pedig azt tettem, amit kért tőlem. Segítettem neki és nevettünk is. Kedvesnek tűnt. Nem olyannak, mint akit az ember csak úgy elhagyna.... Vajon mi történt?

- Mondd csak.... - szólítottam meg végül - Miért hagytak el az előző ápolók?

Nagy levegőt vett és eddigi mosolya egy szomorú mosollyá alakult. Biztos nagyon rosszul eshetett neki a kérdés. Ezzel nem akartam megbántani. Csak kíváncsi voltam rá de ezek szerint az nem túl jó.

- Nem kedveltek. Feladták, mert azt mondták bolond vagyok. Egy igazi őrült.... De nem tettem ellenük semmit. - mondta majd szipogni kezdett

- Hogy mondhattak ilyet?! - csattanok fel, mire meglepetten fürkész - Mármint.... Szerintem te kedves vagy. És vidám. Nem illett volna ilyet mondaniuk.

Elmosolyodott majd homlokomra adott egy kis pillangó puszit. Olyan puhák az ajkai! Úr Istenem. Na, Tae. Állíts magadon szépen.

- Aranyos vagy, hogy ilyet gondolsz de nem igaz. Igazi szörny vagyok.

- Nem hiszek ebben. Mindenki jó a maga módján. - vontam vállat

- Azt mondod? - vonta fel egyik szemöldökét - Akkor is ezt mondod majd, ha megismersz még jobban?