Tovaszálló ígéretek (Kim TaeHyung FF) - BEFEJEZETT

A MÚLT - 3. fejezet

/TaeHyung/

Az első reakcióm az volt, amikor megláttam a házat belülről, hogy minek ez a fényűzés, főleg úgy, hogy állandó vitatkozásnak a színtere ez a ház. Vagyis az volt, szerintem... Bárcsak egyszer hallottam a vitatkozás zaját, de ha egyszer megesett, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy gyakori az eset. Az a lány némiképpen elég bambán nézett rám, de az anyja készségesen kisegítette, és a lánya helyett vette át a tálcákat a kezemből. Épp annyira volt kedvem itt lenni, mint amennyire látszott rajtam. A lelkesedésem a béka feneke alatt volt, és ezt a szüleim is tudták.

Aztán amikor szembesültem azzal, hogy mekkora egy szemét alak az apa valójában, aki az este folyamán egyetlen jó jelzőt sem tett a kis családjára. De hát volt két szépséges lánya, meg egy annál is szebb felesége, nem tudtam mi a fene baja lehet az életében, főleg, hogy van munkája, és ilyen csodás otthona. Arra a következtetésre jutottam, hogy minél gazdagabb valaki, annál boldogtalanabb is, mert sosem elégszik meg azzal, amije van.

A szüleim meglepően jól elbeszélgettek az nővel, a férfi mindösszesen beszólogatott, de a szüleim ezt olyan szépen figyelmen kívül hagyták, hogy magamban már kis híján megmosolyogtam a jelenetet. Ugyan abban a pillanatban, amikor ChaeYoung utasítást kapott az anyjától az ital töltésére, még a kezében is remegett az üveg, így sebesen korrigálnom kellett, de amint hozzáértem, mintha valami vibrálás éreztem volna a bőrömön, és ez neki is feltűnt. Lopva pillantott az apjára, de az annyira bele volt feledkezve a mobilja nyomkodásába, hogy észre sem vette, mi zajlik körülötte. Azonban láttam szerencsétlen lányon, hogy retteg az apjától, és ezt éreztem a kisebbiken is, akit ChaeRi néven mutattak be. Ő is a sulinkba járt, első évesnek tűnt. Arról nem is beszélve, hogy az anyjuk is némiképpen távolságtartással kezelte a saját férjét, akit szeretnie kellene, de olyan jeges volt a hangulat, hogy már csak a hópelyheket vártam, meg azt, hogy mikor lehet hógolyózni...

Valahogy fellélegezett a társaság haza része, amikor az apuka bejelentette, hogy távozik, de olyan becsmérlően szólt a nagyobbik lányhoz, hogy akaratlanul is ökölbe szorítottam a kezem. Miért van erre szükség?

Végül inkább a kisebbik lány vitte fel azt a nyomorult teát, amit személy szerint legszívesebben forrón a pasas képébe nyomtam volna, annyira utáltam, az efféle igazságtalanságot. Aztán már csak a csörömpölésre kaptam fel a fejem, épp ahogyan mindenki, meg arra, hogy a kislány felsikkant, nyilvánvalóan megijedhetett valami miatt, és elejtette a csészét. Ez bárkivel előfordulhatott volna, de az hogy ChaeYoung a könnyeivel küszködve pattan fel, és rohan az egyik ajtó irányába, némi megdöbbenésre adott okot. Aztán a nő elnézést kért, és felsietett az emeletre, ahol aztán nagy hanggal szidta meg a férjét, pontosabban csak szerette volna, mert az arcába nyomta az ajtót. Ebben a pillanatban elkönyveltem magamnak, hogy soha többet nem vagyok hajlandó ide betenni a lábam, mert egészen véletlenül még megverném ezt az öntelt alakot. Így tehát az anyuka inkább a kisebbik lányát nyugtatta, én pedig eldöntöttem, hogy meglesem, merre lehet a nagyobbik, nehogy véletlenül valami ostobaságot csináljon, mivel egyáltalán nem ismertem, nem tudtam miképpen reagál bizonyos eseményekre.

Elnézést kértem a szüleimtől, de akkor sem nézhettem tétlenül azt a pusztítást, ami itt folyt. Abba az irányba indultam el, amerre a lány ment, és egy rövidebb folyosó után már csak egy hatalmas barna ajtóval álltam szembe. Ez vezetett a hátsó kertbe, ahová egészen elláttam a saját szobám ablakából. Bíztam abban, hogy a szemben lévő szobában nem ez a fazon tartózkodik, mert akkor megdobálhattam volna kaviccsal, meg rohadt gyümölccsel, vagy épp tojással, megérdemelt volna bármilyen hasonló gyerekes csínytevést.