A JELEN - 11. fejezet(+18)

283 16 2
                                    

/ChaeYoung/


Szorosan tartotta a derekamat, és amint elváltam tőle, hevesen vette a levegőt. Nem csak ő, hanem én magam is, de ennyivel egyszerűen képtelen voltam beérni. Nem akartam semmivel sem foglalkozni csak a megzabolázhatatlan vágyaimmal, és elmerülni a gyönyörben. Újabb támadást indítottam volna ellene, ám gyorsabb volt, ezúttal nem egy csókban forrtunk össze, hanem teljesítette a kérésemet, és kiszabadított abból a mesés ruhából, ami egyetlen pillanat alatt a földön kötött ki. Ezzel sem foglalkoztam sokáig, csupán odébb emeltem a lábammal, hogy ne zavarjon. Amint végre a feladatra koncentrálhattam volna, TaeHyung megint csak megelőzött, és ő csapott le az ajkaimra. Tudtam, hogy éppen annyira benne lenne a buliba, mint én, holott nekem kötöttsége is volt, amit mondjuk a hátam közepére sem akartam.

Nem kellettek a szavak, így egy újabb hevesebb csók roham közben szép lassan megszabadítottam a ruháitól, és magammal rántottam úgy, hogy az ágyon landoltunk. Talán csak két perc kellett a teljes meztelenséghez, és a sötétséghez, mert ahhoz ragaszkodtam, hogy a lámpák legyenek leoltva, hiszen a kintről beáramló holdfény, még romantikusabbá tette a pillanatot. Éreztem a testemet felfedező kezét, miközben a másikkal a fejem mellett támaszkodott, és olyan szenvedéllyel csókolt, mintha nem lenne számunkra holnap. Ismerte a gyenge pontjaimat, és olyan finomat érintette azokat, hogy már az első pillanattól kezdve halk sóhajok hagyták el a számat.

Persze tehetséges volt abban, hogy megkínozzon, hiszen csak épp annyit adott az élvezetből, hogy többet akarjak, de sosem kaphattam meg azt, amire vágytam. Aztán egyetlen másodpercre érintette az egyik legérzékenyebb pontom, mire felnyögtem, de a reakcióm miatt végül, le sem vette onnan az ujjait, és olyan ügyesen játszott vele, hogy rövidesen elérhettem az első rózsaszín felleget.

– Nem gondoltam volna, hogy be vagy indulva? – nézett rám elvigyorodva, de legszívesebben fejbe vertem volna a szavai miatt.

– Fogd be, és térjünk a lényegre! – utasítottam szigorúan, mire felnevetett.

– Egyesek nagyon telhetetlenek!

Lelöktem volna magamról, hogy velem ugyan ne szórakozzon, de amint előkeresett egy védelmi eszközt, tudatosult bennem, hogy ő is készülhetett valami hasonlóra, ám most én voltam a felbujtó. Kényelmesen helyezkedett el a lábaim között, én pedig alig vártam az egyesülést, amit természetesen nem kaphattam meg rögtön. Már azon voltam, hogy leszidjam, amiért ennyire aljas módon húzza az agyamat, így meglepetésként ért, amikor egy hirtelen mozdulattal birtokba vette a testemet. A reakcióm azonnali sikoly volt, de elégedetten adtam át magam az érzéseimnek.

Minden mozdulata vad volt és heves, úgy éreztem magam, mint amikor összejöttünk, és új volt a dolog, így tehát nem voltam rest többféle pozíciót is kierőszakolni belőle. Arról nem is beszélve, hogy tudta, mire vágyom, hogy mik azok a dolgok, amikkel hamar sikerrel járhat, így talán a negyedik tökéletes gyönyör után, már nem mertem bevállalni még egyet, mert körülbelül hat méterrel a föld fölött lebegtem, kimerülten, és csodásan kielégítve, amire őrülten szükségem volt.

Miután kiegyeztünk abban, hogy ez volt az utolsó, hagytam, hogy neki is jó legyen, és önzőség vagy sem, de ezúttal inkább a saját élvezetemet helyeztem előtértbe, ő pedig vevő volt mindenre.
Talán ezért is illenénk össze a mai napig...

-

Nem is vártam magam túl sokat az éjszaka folyamán, olyan sebesen elaludtam, hogy arra sem emlékszem, hogy mikor bújt be mellém. Elég régen aludtunk együtt, és ez is jól esett, egyre jobban megkérdőjeleztem a saját magam döntéseit, hogy mi a fenét keresek ott, ahol...

Tovaszálló ígéretek (Kim TaeHyung FF) - BEFEJEZETTOnde histórias criam vida. Descubra agora