Fordult a kocka /MIRACULOUS TÖRTÉNET/

Tehetségkutató

Figyelem! A történet jogai az enyémek ugyan, de akár minden más fanficben a szereplőket nem én birtoklom. Adrien, Marinette, és társaik jogaival Thomas Astruc, a ZAG, és hasonlók rendelkeznek, akik a Miraculous Tales of Ladybug and Cat Noir című sorozatot kreálták. Na mostmár olvashatod!

______________________________________

Adrien szemszöge:

Kopogtattak az ajtómon. Még javában durmoltam, úgyhogy nem válaszoltam. Nyári szünet van, hagyjanak aludni. Újra kopogtak. Kelletlenül kikiáltottam:
- Szabad!
Kinyílt az ajtó, és apám lépett be rajta.
- Gyere Adrien! - mondta - Kész a reggeli. Nathalie a kedvencedet csinálta.
- Palacsinta sziruppal?
- Igen.
- Egy perc és megyek.
- Rendben.
Apa kiment a szobámból, hogy felöltözhessek. Egy darabig még fetrengtem az ágyban, aztán felültem és nagyot ásítottam nyújtózkodás közben. Magamra kaptam pár ruhát, úgy-ahogy megfésültem elaludt tincseimet, és lerobogtam az étkezőbe. A hosszú asztal egyik végén apám ült, a másikon pedig anyám foglalt helyet. Én az asztal közepe táján helyeztem magam kényelembe.
- Jóreggelt anya, jóreggelt apa! - köszöntem.
- Jóreggelt, Adrien! - köszöntek vissza.
Nathalie felszolgálta a palacsintát, és enni kezdtünk. Mikor mindannyian végeztünk a reggelizéssel, apám megszólított:
- Gondolom emlékszel miért keltettelek fel ilyen korán.
- Persze apa, ma lesz a tehetségkutató.
- Igen, pontosabban ma este. Szeretném, ha addigra már kiválasztanánk a tíz legjobb ruhát azok közül, amelyek a rajongóktól érkeztek.
- Sok van?
- De még mennyire! De ne aggódj, az ízlésteleneket fel se próbálod, azokat félretesszük. Remélhetőleg még délelőtt végzünk vele, akkor pedig délután tartunk egy kis pihenőt családilag. Úgy jó lesz?
- Persze apa! Kezdjünk is neki!
És azzal nekiugrottunk a ruhapróbálásnak. Meglepően jó ruhák érkeztek a pályázatra, a szüleim alig tudták kiválogatni a legjobb tízet. Az első helyezett egyértelmű volt, a többin viszont vívódtak egy darabig. Végül tizenegy órakor végeztünk. Ezután jött a családi pihenő, ami mint mindig, a nap legjobb része volt. Apa elvitt a kedvenc éttermünkbe ebédelni, aztán pedig moziztunk egyet. Ezekután hazamentünk, összepakoltuk a ruhákat, és elindultunk az Eiffel-torony felé, ahol a tehetségkutató került megrendezésre. A tömeg már a kifutó előtt várakozott, mi pedig a testőrök sorfala mögött bevonultunk az öltözőbe. Sorrendben akasztották a szekrényembe a ruhákat, én pedig felvettem az elsőt. Közben apám és anyám már kint álltak a színpadon, és mondták a bevezető beszédet. Nemsokára felkonferáltak engem és a partneremet, aki a női ruhákhoz állt modellt. Magabiztosan sétáltunk fel a színpadra, és minden irányból megmutattuk a ruhákat a közönségnek. Közben apám beszélt a mikrofonba:
- Ennek a ruhapárosnak az alkotója nyerte el a tizedik helyezést a listánkon.
Miközben mi tovább modellkedtünk a színpadon apám kihívta színpadra a tízedik helyezést elért fiút, aki büszkén rázott kezet apámmal, és anyámmal, majd visszament a tömegbe a kapott érmével. Én és modelltársam ezután visszavonultunk az öltözőbe, hogy átvegyük a következő ruhát, amíg apám és anyám értékelték az előzőt. Ez így ment az összes ruhával, egészen az első helyezettig. Mikor felszólították a ruhatervezőt, hogy fáradjon a színpadra még volt időm arra pillantani, és megláttam a világ legszebb teremtését. Éjfekete haját két kis copfba fogta, tengerkék szeme csillogott, kissé el volt pirulva a megilletődéstől, és félénken mosolygott. Látszólag nem volt rajta semmilyen smink, mégis csodaszép volt. A ruhái is egyediek voltak, de azoknak kevesebb figyelmet szenteltem. Addig bámultam azt a gyönyörű arcát, amíg csak feltűnés nélkül lehetett.
- Gratulálok az első helyezésedhez Marinette Dupain-Cheng! - rázott vele kezet apa - Most pedig kérem az összes eddigi helyezést elért tervezőt, hogy fáradjon a színpadra!
A helyezettek készségesen feljöttek a színpadra, és felsorakoztak Marinette mellé. Apám ismét megszólalt:
- Gratulálok mindannyiótoknak! A tizediktől egészen a második helyezettig, mindenki a cégem hivatalos dolgozója lehet! Megkapják a támogatást, hogy kibontakoztathassák tehetségüket. Az első helyezettel pedig... - itt elvileg a lány vállára tette a kezét, de én ezt már rég az öltözőből hallgattam, így nem láthattam semmit - Személyesen fogok együtt dolgozni mától kezdve!
Hatalmas volt a tapsvihar, amíg apám le nem csitított mindenkit:
- Köszönjük a tapsot. Holnap minden tervezőt várok reggel nyolcra a házam elé, hogy mindenkinek megtutathassam a munkakörnyezetet amit kínálok. Köszönjük a figyelmet, mindenkinek további jó éjszakát!
Egész éjjel csak arra tudtam gondolni, hogy holnaptól fogva azzal a gyönyörű lánnyal fogok dolgozni. Marinettel... Hmm... Milyen szép név...

Folytatása következik...