Fordult a kocka /MIRACULOUS TÖRTÉNET/

Nyaralás

Adrien szemszöge:

A plafont bámultam. Chloé már egy órája elment. Ennek nagyon örültem, mert ha egy helyiségben lett volna velem, akkor valószínűleg valami elítélendő tettet hajtottam volna végre. Megkaptam tőle életem első csókját, ráadásul Marinette szeme láttára. Katasztrófa volt, és ezek után még volt mersze a nyakamba ugrani. Csak azért van még életben az a kis csitri, mert akkor és ott a sokk miatt le voltam fagyva. Mit fog ezután gondolni rólam Marinette, ha udvarolni próbálok neki? Vagy mit gondol rólam épp most? És miért mosolygott rám, mielőtt kilépett az ajtón? Ugye nem hiszi azt, hogy én és Chloé... Jaj ne... Muszáj csinálnom valamit! Felpattantam az ágyról, és lerohantam az étkezőbe, ahol anya és apa már vacsorázni készültek.
- Anya, apa - kezdtem - Beszélnem kell veletek.
- Miről fiam? -kérdezte apám.
- Marinetteről...
- Ó, hogy róla! Képzeld, van ey jó hírem vele kapcsolatban! Az imént hívott, hogy a szülei is beleegyeztek abba, hogy eljöjjön velünk nyaralni a jövő héten.
A hírtől először némiképp felvidultam, de aztán belémnyilallt a felismerés:
- Apa... - szólaltam meg remegő hangon - Chloé is jönni akar a kirándulásra.
Apám látszólag nem értette mi bajom van ezzel, mert így szólt:
- Annyi baj legyen, van neki is hely a nyaralóban amit kibéreltem.
- Nem apa, félreérted... El kell mondanom valamit Chloéról... Nem szeretek vele együtt lenni. Egyáltalán nem.
- Vettük észre - mondta anyám - Na de miért?
- Nos... - megköszörültem a torkomat - Chloé folyamatosan úgy viselkedik, mintha járnánk, pedig nem így van. És ma délután... Mikor Marinette épp ki akart menni a bejárati ajtón... Chloé szájoncsókolt... A szeme láttára...
- Ó... Értem... - felelte apám, majd kis időre eltöprengett - Marinette kisasszony meghívását már nem vonhatom vissza. Le kell erről beszélned Chloét. A nyaraláson pedig meg kell győznöd Marinettet, hogy Chloé és te nem vagytok egy pár!
Bólintottam. Az egész hétvégém azzal telt, hogy Chloét próbáltam meggyőzni affelől milyen hátrányai vannak, ha eljön, de nem jártam sikerrel. Hétfő reggel ugyanúgy megjelent a tonnányi bőröndjével, ahogy velem "megbeszélte". Marinette nem tűnt túl meglepettnek. Próbáltam beszélni vele, de ő mindig csak legyintett, és bíztatott, hogy ne szégyenlősködjek. Nem akartam elhinni ami történik. A világ leggyönyörűbb lánya, akibe első látás óta egyre inkább beleesek azt hiszi, hogy a világ legutálatosabb sznobjával járok, és még örül is neki. Hogy fogok én megmenekülni ebből a pechből? Úgy néz ki egyelőre sehogy. A repülőn mind első osztályon utaztunk, ami azt jelentette, hogy kevés utastársunk volt, ezért szinte bárhova leülhettünk. Próbáltam Marinette mellett helyetfoglalni, de ő azt mondta, hogy az apám mellett szeretne ülni, mert beszélgetni szeretne vele, és hogy én ülhessek Chloéval. Nem volt időm megmondani neki, hogy ez számomra nem ajándék, mert jött a kalauz, és leültetett mindenkit. Egész úton el kellett viselnem Chloé társaságát, ami azért nem rövid idő, tekintve hogy Hawaiira megyünk. Na meg Chloé mellé zárva öt perc is sok idő. De végül bármilyen nehéz is volt, kibírtam. Mikor leszálltunk a reptéren, és készültünk kocsibaülni, hogy a nyaralóhoz mehessünk, végre halottam egy jó hírt is aznap:
- Chloé kisasszony - köszörülte meg a torkát apám - Azthiszem már nincs hely a nyaralónkban, ezért egy közeli ötcsillagos szállodában foglaltam kegyednek szobát.
Mikor ezt meghallottam máris tudtam, hogy apám csak hazudik, hogy Chloé ne kavarjon be nekem, ugyanis otthon megmondta, hogy lenne a nyaralóban hely. Nagyon hálás voltam neki ezért, de most ezt nem tudtam kifejezni úgy, hogy Chloé ne vegye észre.
- Tessék? - érkezett a hosszú szünet után a felháborodott kérdés - Mi az, hogy nincs hely a nyaralóban? Miféle nyaralót bérelt, hogy nincs benne hely?
- Akkorát béreltem, hogy én a feleségem, a fiam, és Marinette kisasszony elférjünk benne. Kegyedre akkor nem számítottam.
- De miért nem Margaritát küldi külön hotelbe?
- Szeretném magam mellett tudni Marinettet, ugyanis ha jól tudom ez az első külföldi útja. Igazán nagy kár volna egy ilyen különleges ifjú hölgyet elvesztenem.
- Én talán nem vagyok különleges ifjú hölgy? - őrjöngött Chloé.
- De igen kisasszony, viszont kegyed tapasztaltabb is utazás terén.
Chloé végül beadta a derekát, és valószínűleg romantikusnak szánt drámai búcsút vett tőlem. Hála az égnek. Apa megmentett. Legalábbis egy kis időre. Miután Chloé elment a hotel irányába, mi többiek beszálltunk a limuzinba, és a nyaralóba indultunk.
- Nem kellett volna elküldenie Chloét - szólalt meg Marinette - Meglettem volna a hotelben.
- Ugyan kisasszony - felelt apám - Modortalanság lett volna elküldenem egy szállodába egy vadidegen országban.
- Nem kell engem féltenie feltalálom magam. És persze nem csak Franciául beszélek...
- Ó valóban? Mi más nyelvet tud még?
- Nos, van az angol, a kínai, a koreai, és a japán. Ezeket beszélem folyékonyan, de tudok még valamennyire németül, és egy nagyon kicsit spanyolul és olaszul.
- Hűha! Nem gondoltam, hogy ilyen sokoldalú hölgyhöz van szerencsém! Félre ne értsen, a tehetségéről beszélek. Ahogy hallom remek szakács, és pék is. A divattervezői tudása pedig tagadhatatlan. Van még valami amiről tudnom kéne? Tud netán repülőt vezetni?
Marinette fülig pirult mialatt apám dícsérte.
- Dehogy tudok, ne tessék engem ennyire túlbecsülni... Sosem vezettem még semmilyen járművet, a biciklimen kívül.
- Természetesen nem várom el, hogy tudjon vezetni bármilyen járművet, számomra a divattervezői tehetsége bőven elég.
Apám és Marinette jól elcsevegtek, úgyhogy nem akartam közbeszólni, és csak bámultam ki az ablakon, ugyanis Marinettet nem bámulhattam. De ettől még ő járt a fejemben. Annyira elkalandoztam, hogy majdnem felkiáltottam, mikor két finom érintést éreztem a vállamon. Megfordultam és láttam, hogy Marinette kérdőn néz rám.
- Ó, ne haragudj kérdeztél valamit? - kapcsoltam gyorsan.
- Azt kérdeztem, hogy máris hiányzik-e? - mondta.
- Kicsoda?
- Hát a barátnőd.
- Barátnőm? - egy pillanatig úgy bámultam rá, mintha azt kérdezte volna melyik bolygóról jöttem, aztán beugrott kire gondol - Ja, Chloéra gondolsz?
- Igen, rá.
Ekkor már fel volt húzva a kis hangszigetelő ablak, amely teljesen kizárta az előttünk ülő szüleimet a beszélgetésből.
- De már mondtam, hogy Chloé és én nem vagyunk... - kezdtem volna újra bele a mondókámba, de Marinette közbevágott.
- Adrien Agreste! Utoljára kérlek rá, hogy az igazat mondd nekem. Nem kell szégyellned előlem semmit. A barátod vagyok, akiben mindig megbízhatsz, és örökké melletted áll.
Megértetted?
Örökké mellettem áll... Igen, pont ez volna veled a célom Marinette... Pontosan ez...
- Igen, megértettem.
- Akkor légyszives most az igazat mondd! Mi van köztetek Chloéval?
- Semmi. Vagy legalábbis szerelem nincs.
- Akkor miért csókolt meg a múlt héten?
- Az? Hát... Tudod Chloé valamiért folyamatosan úgy viselkedik, mintha egy pár lennénk, és a sajátjaként könyvel el. Ha más lányokkal modellkedek, rögtön elkezdi játszani a féltékenyt, és folyamatosan csókolgat, de eddig még nem sikerült a számon eltalálnia.
- Aha, és akkor most hogyhogy ilyen könnyen ment neki? - kérdezte hitetlenkedő hangon. Ekkor egy pillanatig haboztam, hiszen nem mondhattam neki azt, hogy "mert megláttalak téged, a lányt akibe úgy belezúgtam egy hét alatt, hogy ha meglátom rögtön minden másról megfeledkezek, ami környzetemben van". Végül csak ennyit nyögtem ki:
- Szerencséje volt.
- Szóval azt mondod, hogy nem jártok, nem udvarolsz neki, sőt nem is tetszik neked igaz? - kérdezte olyan hangon, mint amilyet egy kihallgatáson használnak. Bólintottam. Nem tudom akkor és ott elhitte-e nekem amit mondtam, de legalább mostmár nem győzködött, hogy "ne legyek szégyenlős" és hogy "bízhatok benne". Úgyis mással volt elfoglalva, ugyanis mikor megérkeztünk a nyaralóba, csak eltátotta a száját. Körbejárta az egész házat, és mindent megnézett, majd mikor apámtól megbizonyosodott róla, hogy ez mind az övé is ezen a héten elkezdett hálálkodni, és azt hajtogatta, hogy ő még sose járt ilyen szép és nagy házban, és hogy nagyon köszöni, meg hogy nem érdemel ilyen jólétet. Persze ebben nem tévedett. Ő minden létező háznál jobbat érdemel. Annyira le volt nyűgözve, hogy feltűnés nélkül bámulhattam ahogy mosolyog és rohangál. A rövid szoknya, a keveset takaró top, és a haja mind lobogtak a szélben amit keltett maga körül a futkosással. Mind felmentünk a szobáinkba és kipakoltunk a bőröndjeinkből. A repülőn már aludtunk, és egyébként is reggel volt, szóval megreggeliztünk, és átöltöztünk a strandoláshoz. Chloé szerencsére még nem csatlakozhatott hozzánk a rengeteg holmija miatt, ami úgysejtem megint a liftbe szorult. De mikor mind előjöttünk a szobáinkból, rá kellett jönnöm, hogy lesz egy sokkal nagyobb gondom Chloénál. Marinette egy kétrészes piros bikinit viselt, ami túl keveset takart belőle. Nem az a fajta volt, ami szinte csak egy madzag a test köré tekerve, de Marinette még ebben is lélegzetelállítóan festett. Rendben, nem szabad lenézni. Az arcát kell figyelnem. Ennyi az egész.
- Szép fürdőruha, Marinette! - mondtam. Gondoltam ha beszélek vele könnyebb lesz az arcát figyelni - Te tervezted?
- Igen, de nem magamnak.
- Hát kinek?
- Egy barátomnak, csak mikor pakoltam otthon ez is a kezembe akadt, és gondoltam elrakom. Ő úgyis másik színűt szeretett volna belőle.
- Szerintem így is szép - mondtam, hogy legyen ürügyem lejjebb nézni. A korábbi elképzelésem téves volt. Nem segített, ha beszéltem vele. Ezután elindultunk a partra. Mialatt a homokban sétáltunk végig Marinette mögött haladtam, így nem láthatta hová nézek. A szüleim előtt is próbáltam titokban tartani a véleményemet Marinette öltözékéről, de nem tudom sikerült-e. Mikor a partra értünk a testőr aki velünk jött, és cipelte a holmijainkat lepakolt, hogy felállíthassa a napernyőket, mi pedig ezalatt bekentük egymást naptejjel. Apa és anya kettesben megoldották a dolgot, úgyhogy mi is ketten maradtunk Marinettel. Ettől féltem. Marinette kezdte a kenést. Bársonyosan puha kezei először a nyakam körül haladtak végig, aztán a hátamon, majd a hasamon fölfelé mellkasomon át ismét a nyakamig, végül pedig a karjaimon és a lábaimon. Most jött a nehéz rész. Én kezdtem kenni Marinettet. A háta közepén kezdtem, és onnan kentem szét a fehér krémet a hátán, majd a nyakán, és a hasán is. A bőre olyan sima volt, és puha. Napokat tudtam volna a lány simogatásával tölteni. Most jött a legveszéjesebb terület. Lassan elkezdtem fölfelé haladni a hasán, ahogy ő is tette velem. Amikor már a bikini felső részének anyagát éreztem a kezem legyszélén, a hónalja felé folytattam, hogy elkerüljem az ennél is kínosabb szituációkat, aztán visszatértem a nyakához. Lassan, óvatosan elkezdtem lefelé simítani a naptejet. Egyre veszéjesebb terepre értem, és már szinte hallottam, ahogy Marinette rámkiált, de ekkor megéreztem a bikini anyagát. Gyorsan elkaptam a kezem, és befejeztem a karjával és lábával. Ezután még bekentük egymás arcát is. Elég fura volt végigfogdosni a homlokát az orrát az arcát, és az állát. Végül a hosszú és kínos folyamat után bemehettünk a vízbe. Egész délelőtt bent voltunk, még apa és anya is bejöttek egy fél órára, pedig ők inkább napozni szoktak. Marinette megengedte, hogy a nyakamba vegyem és kért, hogy dobjam bele a vízbe. Nagyon jól szórakoztunk, amíg meg nem jött Chloé. Ez mintha önmagában nem lenne elég rossz, ráadásul pont akkor érkezett meg, mikor sokadjára is a nyakamba vettem Marinettet. Amint észrevettem, hogy a parton van, sejettem hogy ennek nagyon rossz vége lesz. Próbáltam nem tudomásul venni, hogy dühös tekintettel közelít a part felől. Marinettel váltottunk egy sokatmondó pillantást, majd megvártuk, hogy Chloé odaérjen hozzánk.
- Szia Chloé! - köszöntem neki.
- Ti meg mi a csudát csináltok idebent a vízben?! - vágta a fejemhez kertelés nélkül.
- Nyaralunk - felelte Marinette.
- Nem téged kérdeztelek te... - és itt olyan szavakkal illette Marinettet amit inkább nem ismételnék el. A vízalatt ökölbe szorult a kezem. Hogy van mersze így beszélni Marinettel? Úgy tesz mintha ő csak egy jelentéktelen senki lenne, míg saját magára királynőként tekint! Pedig nem is tévedhetne nagyobbat... Marinettenél senki sem ér többet! Senki!
- Chloé, hagyd Marinettet - mondtam ingerült hangon.
- Ugyan miért Adri-bébi? - kérdezte megint mézes-mázos hangra váltva - Ez a kis mitugrász szét akar minket választani!
- Te meg miről beszélsz? Nem is vagyunk együtt. Úgy tűnik ez a kis részlet kiment a fejedből.
- Na de Adrikém! A vak is látja, hogy mi egymásnak lettünk teremtve, és nem hagyhatjuk, hogy ilyen kis... - itt ismét keresetlen szavakkal jellemezte Marinettet - ... álljanak közénk.
- Chloé! - kiáltottam rá hatalmas dühvel - Szállj le Marinetteről! Ha nem tetszik, hogy vele kell együtt nyaralnod, menj és csomagolj!
Ezután a kis incidens után Chloé békénhagyta Marinettet, és szimplán úgy tett mintha ott se lenne. Szerencsére ezek után hozzám se dörgölőzött annyit mint eddig. Régen kedves voltam vele, mert tudtam, hogy nélkülem ő is olyan magányos lenne mint én nélküle. De mikor ő iskolába ment, nekem pedig otthon kellett a tanulmányaimhoz fognom... Akkor már nehezebb volt vele együttérezni. És most, hogy megjegyzéseket tett Marinettere, és hogy csökkentette az esélyeimet nála, egyenesen megutáltam. Igyekeztem ezt nem kimutatni, mert ha Chloé rájön, hogy Marinette tényleg elszakíthat tőle, akkor már nem fogja érdekelni a véleményem, és szörnyű lesz Marinettel szemben. Ilyen az élet...

Folytatása következik...

-----------------------------------------------------------

Szervusztok! Mivel a legutóbbi rész nagyon rövid volt, gondoltam most írok egy extra hosszút kárpótlásul, ami a wattpad szerint kétezer szavas lett! De bármilyen rövid is volt az előző, mindenki aki eddig követte a történetet szinte rögtön elolvasta, és csillagozta. Köztük volt BrigittaMorgenstern (akinek valahányszor leírom a nevét kifagy a wattpad) bence21 Lili739 és egy új olvasó, 22yxoF. Köszönöm a csillagokat, és a kommenteket, remélem tetszik majd a folytatás is! Viszlát!