Fordult a kocka /MIRACULOUS TÖRTÉNET/

Naplemente

Marinette szemszöge:

A nyaralás az Agreste családdal nagyon jól indult, míg meg nem tudtam, hogy Chloé is velünk jön. De megpróbáltam jó fejet vágni az egészhez, hiszen ő Adrien barátnője. Legalábbis azt hittem, de a nyaralás első napján Adrien meggyőzött róla, hogy ez nem igaz. Mikor még csak az autóban ülve magyarázott nem tudtam higgyek-e neki, de ahogy Chloéval viselkedett aznap délelőtt a vízben teljesen meggyőzött. Megvédett engem. Nem Chloét babusgatta, hanem megvédett engem. Nem sokkal ezután kimentünk a partra, hogy összepakoljunk és ebédelni menjünk. A szüleimmel ilyenkor egy különleges külföldi ételt készítünk el, aminek a receptjét az Európa körüli nászútjukon tanulták egy olyan országban, aminek folyton elfelejtem a nevét. Arra viszont emlékszem, hogy sokak szerint az ottani nyelvet lehetetlen tökéletesen megtanulni, a zászlajuk pedig egy fektetett olasz zászlóra hasonlít. A recept, vagy pontosabban az étel neve lángos. Gyakorlatilag egy hatalmas puffasztott palacsinta, amit gyakran bekenünk fokhagymával, és tejfölt meg sajtot teszünk rá. De az Agreste család nem eszik efféle "egyszerű ételt". Ha megpróbálnák elkészíteni megértenék, hogy ez nem egyszerű étel. Egyáltalán nem az... De nem próbálják meg elkészíteni, és meg se kóstolták még, szóval inkább egy drága étterem mellett döntenek. Természetesen a lehető legolcsóbb ételt kértem, ugyanis az Agreste család fizetett. Nem mintha a saját pénzemből drágábbat vettem volna. Szinte el sem hittem, hogy Chloé nem tett erre megjegyzést. Csak csöndben evett. Adrien szavaira behúzta a karmait. De ki tudja mikor engedi ki őket újra...
- Köszönöm az ebédet - mondtam miután kiléptünk az étteremből.
- Igazán semmiség - mondta Mr. Agreste - Majd levonom a fizetéséből.
- Apa! - mordult rá Adrien, látva az ijedt arckifejezésemet.
- Csak tréfáltam fiam, Marinette kisasszony a vendégünk ezen a nyaraláson, nem vonok le semmit a fizetéséből.
Ez némiképp megnyugtatott. Visszamentünk a nyaralóba sziesztázni, ami azt jelentette, hogy Chloénak el kellett válnia tőlünk, hogy a hotelbe menjen. Adrien áthívott a szobájába Ultimate Mecha Strike III-at játszani, de túl könnyen legyőztem, úgyhogy inkább a kedvenc sorozatomat néztük, ami mint kiderült neki is a kedvence. Annyira belemerültem a cselekménybe, hogy észre sem vettem mikor ült Adrien közelebb hozzám. Egyszercsak azon kaptam, hogy egyik karjával átnyúl a hátam mögött, és megfogja a vállamat, hogy magához húzhasson. Gondoltam ijedős, csak nem meri bevallani. Tipikus fiúk... Bár a sorozat néhol tényleg ijesztő volt, úgyhogy hozzá bújtam. Aznap már nem mentünk ki a partra. Estig Adrien szobájában voltunk. Miután végignéztünk egy egész évadot felálltam, és az órára néztem. Este hat. A vacsora illata felérződött az emeletre. Adriennel lementünk, és csatlakoztunk az Agreste házaspárhoz az asztalnál. A vacsora alatt a karrierünkről beszélgettünk. Mindannyiunkéról.
- Én és a feleségem egy iskolában tanultunk, egy szakon - mondta Mr. Agreste - Mindkettőnket foglalkoztatott a tervezés, rajzolás, alkotás. Legjobban ruhákat szerettünk csinálni. Viszont mindezzel nem vittük volna semmire, ha nem fedez fel minket Audrey Bourgeois, azaz Chloé anyja.
- Hasonlóan talált ránk, mint ahogy mi találtunk rád - folytatta Mrs. Agreste a történetet - Egy divatbemutatón, ahol bárki nevezhetett. Csakhogy ő ott néző volt, nem műsorvezető. A bemutató után beszélt velünk, és elmondta a véleményét az alkotásunkról, aztán pedig felkarolt minket és beajánlott a legjobb magazinoknak, és divatcégeknek. Seperc alatt híresek lettünk, és a profitból hozzákezdhettünk a saját vállalkozásunkhoz. Akkoriban házasodtunk össze, és két évvel később megkaptuk életünk legnagyobb ajándékát, aki most is itt ül az asztalnál.
Oldalra pillantottam a szóbanforgó szőke hajú, zöld szemű ajándékra, aki fülig volt pirulva.
- Adrien egészen kiskora óta modellkedik - vette át ismét a szót Mr. Agreste - És kitűnő tehetségnek bizonyult. Nagyon büszkék voltunk rá, és a mai napig azok vagyunk. Reméljük önnek is olyan, vagy még jobb karrierje lesz mint nekünk.
Most rajtam volt a sor a pironkodásban, ugyanis egy pillanatig elképzeltem magam Adrien anyjaként... Inkább kivertem a fejemből. A vacsora után a büszke szülők felvonultak a szobájukba, jóéjszakát kívánva nekünk, fiuk azonban nem mozdult. Mikor már indultam volna a saját szobámba megszólított:
- Marinette!
- Igen?
- Van kedved sétálni egyet a friss levegőn elalvás előtt?
Nem volt semmi halaszthatatlan programom, úgyhogy bólintottam. Kisétáltunk a tengerpartra, és leültünk a homokba. Kinyújtottuk lábunkat és hagytuk, hogy a tenger hullámai a talpunkat nyaldossák. Megvártuk a naplementét, azután pedig a csillagokat néztük. Lezárult életem első napja Hawaiin. Oldalra fordultam a homokban, hogy megbökjem Adrient, de meglepetésemre ő nem a csillagokat nézte... Hanem engem.
- Na, tetszik? - kérdezte - A nyaralás.
- Igen - feleltem - Köszönöm az egészet. Bár igazából apád hívott meg.
- Én is megtettem volna, csak nem volt rá alkalmam.
- Miért mi tartott vissza?
- Az, hogy nem tudtalak felhívni.
- A telefonszámomat akarod? Ám legyen. Add a telefonod beírom.
- Akkor viszont cserébe én is beírom az enyémet jó?
- Oké.
Odanyújtottam neki feloldott telefonomat, erre ő is feloldotta az övét, és a kezembe adta. Gyorsan számot cseréltünk, visszaadtuk a másik telefonját, és elindultunk vissza a nyaralóba. Éjfélkor értünk haza, és mindketten álmosak voltunk, úgyhogy septében jóéjszakát kívántunk egymásnak, és lefeküdtünk aludni.

Folytatása következik...

-----------------------------------------------------------

Szervusztok! Túl sok mindent kell mondanom egyszerre. Először is köszönöm a csillagokat amik az előző részre érkeztek tőlük: BrigittaMorgenstern, bence21, Lili739, ElektraDatto, és két új arc RoxanneWeasley13 (akinek a nevénél szintén kifagy a wattpad) és detti27. Valamint itt leírom azt is amit eddig kifelejtettem: az olvasólistásokat. Bizony rákerült a "könyvem" pár olvasólistára amelyek tulajdonosai:
HNori1, -RoSe1-, @adrinette1226, Shaula-chan és -Posy17-. Huh, na ez is megvan. Viszlát!