Fordult a kocka /MIRACULOUS TÖRTÉNET/

Sértődött hercegnő

Adrien szemszöge:

Nem akartam elhinni! Dühösen forgolódtam az ágyban. Chloénak pont akkor kellett rámírnia az egyik szokásos hülyeségével, mikor épp készültem megcsókolni életem szerelmét! Egyszerűen ki nem állhatom ezt a lányt. Minden esélyemet tönkreteszi Marinettenél...
Másnap ismét kieszeltem valamit, hogy Marinettel lehessek, még mielőtt hazarepülnénk. Reggeli után megkérdeztem, hogy volna-e kedve még egy utolsót fürdeni, amíg Chloé a hotelben a tonnányi csomagjával vesződik. Innen az volt a következő lépés, hogy a vízbe magammal viszek egy felfújható matracot, amire felfekszik és napozik, én pedig észrevézlenül elúsztatom a közeli tengerparti étteremig, ahol aztán kivisszük a mólóra a spagettit, amit direkt nagyszálasra kérek, hogy az egész egy szál tésztából álljon, és  mi a két végét kezdjük szürcsölni, miközben a távolban szörfözőket figyeljük, és mire észbekapunk már össze is értek az ajkaink. Akkor elharapom a tésztát, mindketten lenyeljük az adagot, és újra összeforrunk egy csókban... Közelebb húzom magamhoz... Bedőlünk a vízbe... Nevet... Vele nevetek... Újra megcsókol... Lábait a derekam köré fonja, karjait pedig a nyakam köré... Egyik kezemet a fenekén pihentetem... A másikat pedig... Túl messze kalandozom!
- Ööö... Kösz, nem - felelte Marinette a felkérésemre. Nem akartam hinni a fülemnek.
- De miért?
- Pakolok.
- Azt majd Nathalie megcsinálja, gyere nyugodtan!
- Szeretek magamnak bepakolni, kösz. De mehetsz, ha akarsz. Szia.
Azzal becsukta a szobája ajtaját. Ledöbbenve álltam ott mint egy sóbállvány. Visszautasított. A tervem az elméletben legkönnyebben végrehajtható részén omlott össze. Szörnyen fájni kezdett a szívem. De nem csüggedhettem, elvégre apámnak dolgozik a lány. Úgyis találkozok majd vele... A repülőn megint Chloé ült mellém, ami mondanom sem kell mennyire irritáló volt. Végül ismét elaludtam, úgyhogy egyáltalán nem voltam álmos, mikor hajnali háromkor megérkeztem a szobámba. Le akartam ülni sorozatot nézni, de eszembe jutott, hogy Marinettel együtt néztük, tehát nem akartam lehagyni őt. Eszembe jutott az is, hogy áthívom, de nem akartam zargatni, hiszen nem tudtam, hogy aludt-e a repülőn, hogy kipakolt-e már, vagy hogy egyáltalán ráér-e. Ismét magányos voltam, de ezúttal a magány érzése mellé már az is társult, hogy hiányoltam a szerelmemet. A videójátékozásról is ő jutott eszembe. Hiszen ő volt a legjobb. Próbáltam elterelni róla a gondolataimat, de folyton ő járt a fejemben. Végül úgy döntöttem ahelyett, hogy próbálok másra gondolni, inkább csak rá fókuszálok, és kitalálom a következő tervemet. Majdnem sikerült megcsókolnom... Nem adhatom fel most! Bekapcsoltam a számítógépem, és megnyitottam egy rakás ablakot. Volt ott térkép Párizsról, időjáráselőrejelentés, rendezvény hirdetések, naptár és egy csomó program jegyzetelésre útvonaltervezésre és időbeosztásra. Megállás nélkül dolgoztam, és végül több heti forgatókönyvvel álltam elő, benne minden lehetséges programmal. Mire végeztem már kireggeledett, úgyhogy gondoltam felhívom Marinettet, hogy elhívjam az első nap programjára. Nem vette fel, szóval arra tippeltem, hogy nem aludt eleget a gépen, úgyhogy nem zargattam délig. Akkor megint felhívtam, hátha van kedve velem ebédelni. Ezúttal se vette fel. Lehet, hogy tényleg semmit nem aludt Hawaii óta? Elvégre ez még csak a második repülóútja volt életében. Bár igaz odafelé aludt... Inkább nem törtem ezen a fejem. Ha alszik hadd aludjon, bármi is az oka. Miután otthon megebédeltem felhívtam kettőkor, és mivel megint nem válaszolt vártam tovább. Miután négykor se akarta felvenni, kezdtem aggódni érte. Úgy döntöttem személyesen megyek el hozzá, és ha ott van akkor elhívom vacsorázni. A szülei szimpatikusak, remélem emlékeznek rám, és beengednek. Szóltam a szüleimnek, hogy egy darabig távol leszek, és beültem az autóba. A pékségbe lépve rögtön megláttam Marinettet. A pult mögött állt, háttal nekem és az anyjával beszélgetett, de az ajtó feletti kis csengő hangjára megfordult. Mikor tekintetünk összetalálkozott összerezzent. Odasétáltam hozzájuk és köszöntem.
- Jónapot Mrs. Cheng, szia Marinette.
- Ó, nahát szia Adrien! - köszönt vissza az asszony. Marinette meg sem mukkant - Mivel szolgálhatok?
- Tessék? Ó! Köszönöm az ajánlatot, de én a lányához jöttem - jelentettem ki, és ismét Marinette felé fordultam. Ő viszont kerülte a pillantásomat. Ezt nem tudtam mire vélni. Valami rosszat mondtam? - Lenne kedved egy kis pihenőt tartani, és sétálni egyet, Marinette?
Felém kapta a fejét, majd rögtön lenézett, mintha bűntudata lenne.
- Persze, hogy lenne - mondta helyette az anyja - Menj csak Marinette, innentől már megoldom!
- De anya... - ellenkezett volna a lány, de az anyja a vállára tette a kezét és szelíden meglökte, hogy kilépjen a pult mögül. Rámosolyogtam, hogy bátorítsam, de ehelyett azt értem el, hogy ismét lesütötte a szemét. De végül elindult az üzlet ajataja felé, én pedig követtem. Céltalanul, csendben lézengtünk az utcákon. Végül én törtem meg a csendet:
- Miért nem vetted fel?
- Hm?
- Miért nem vetted fel a telefont?
- A telefont? - kérdezte szórakozottan - Ja, hogy a telefont... Le volt halkítva - hazudta. Tudtam, hogy hazudott, hallatszott a hangjában. Eddig sose hallottam hazudni. De miért nem mondja meg a valódi okot? Lehet, hogy megbántottam valamivel? - Miért hívtál? - terelte el a szót.
- Gondoltam hátha van kedved sorozatot nézni, mint Hawaiion.
- Ja, hogy azt... Én már tovább néztem. Bocsi... Nem gondoltam, hogy te is néznéd velem...
Tovabbnézte? Azthittem az a mi kis közös programunk! Ezek szerint neki csak ennyit jelentett az egész? De nembaj, bocsánatot kért. Nem szabad mindenen így fennakadnom
- Semmi baj - feleltem - Ultimate Mecha Strike III?
- Kösz, most nem...
A csuda vigye el, hirtelen semmihez sincs kedve? Aznap már nem erőltettem, és beértem a sétával. Másnap viszont visszamentem, ezúttal eltökéltebben. A sok tervezés fölösleges volt, mert Marinette megint hamar lerázott. És a következő nap is. A szülei áthívtak ebédelni szinte minden nap, de csak nem sikerült közelebb kerülnöm Marinettehez. Utolértem a sorozatunkban, és megint együtt néztük, de ezúttal nem bújt hozzám, ahogyan megszoktuk. Videójátékozás közben sem adogatott tippeket. Elkezdtem töprengeni mivel bántottam meg. Mert biztos, hogy megbántódott. Mikor még Hawaiion voltunk simán hagyta volna, hogy megcsókoljam, most meg... Ezaz! Hát persze! Azért dühös, mert nem csókoltam meg! Zavarja, hogy egy kis üzenet elég volt ahhoz, hogy róla megfeledkezzek. Ráadásul az üzenet Chloétól jött, akit korábban még a barátnőmnek hitt. Lehet, hogy most azt hiszi mégis együtt vagyok Chloéval, és mindkettejüket meg akarom csalni? Hogy járathattam így le magam?! Vagy ami még fontosabb: Hogyan teszem jóvá? Na várjunk... Megvan!

Folytatása következik...

-----------------------------------------------------------

Ismét szervusztok! Mivel még mindig offline vagyok, ezért nincs sok mondani valóm, csak az, hogy ne feledjétek ez most egy visszatérésem alkalmaból készülő maraton. Ezért van minden nap rész (legalábbis remélem így van, mert nekem ez még a jövő). Ezzel kérek bocsánatot a hiányomért. Még nem tudom meddig tart, de ezen kívül még minimum egy rész lesz. A többit majd meglátjuk. A legvégén pedig nagy névolvasás stb... Na viszlát!