Egy vizes nap története - Miraculous novel

Elázva - Kezdetek

Egy átlagos nap, egy nem éppen átlagos lány életében. Marinette Dupain-Cheng ugyanis éppen ebben a pillanatban használta a női mosdót arra, hogy megváljon a szorosan testére simuló szuperhős öltözetétől. Szerencsére a szűk helyiség ehhez megfelelő volt. Nem kellett sokat vesződnie, Párizs hősének csupán a "pöttyöket le" varázsszavakat kellett kiejtenie és máris megszokott szürke-rózsaszín öltözetében álldogálhatott az illemhelyiség kissé áporodott szagában, majd indulhatott is kémia órájára.

-Marinette!!!! Láttad? - kiáltott át hangszórókat megszégyenítő decibellel az iskola udvarán legjobb barátnője, a mindig nyüzsgő Alya Césaire. A két lány egymás ellentétének mondhatta magát. Míg a félig olasz, félig kínai lány vékony, fehér bőrű, vállig érő fekete hajú és világítóan kék szemű volt, addig barátja, védelmezője és egyben lelki támasza formás idomokkal, vörösesbarna hajjal, barna szemekkel, sötét bőrrel, telt ajkakkal, szemüveggel, na meg az elmaradhatatlan telefonjával rendelkezett, ami már szinte hozzánőtt kezéhez. Ezzel rögzített ugyanis minden szuperhős aktivitást a szerelmesek városában és tette közzé azonnal a leghíresebb hősnővel foglalkozó blogján. De a két lány nem csak kinézetben különbözött. Barna bőrű bloggerinánk ugyanis bátran állt a középpontban, mindig hangosan nyilvánította ki véleményét és sohasem hagyott volna ki egy jó bulit. Az, hogy a jó buli nála az éppen világuralomra törő, városromboló és embereket veszélyeztető szupergonoszok harcának megfigyelését jelentette, már másodlagos dolog. Ezzel szemben az igazi hősnő visszahúzódó, halk szavú és bátortalan volt.

-Mit is kellett volna látnom? - próbálta mit sem tudóan feltenni kérdését a nemrég még a várost megmentő fiatal.

-Te jó ég csajszi! Nem mondod, hogy már megint lemaradtál?! Hogy tudsz ennyit kuksolni abban a mosdóban, mindig elszalasztod a legjobb akciókat! De ne izgulj, a legtöbb részét sikerült felvennem, ha elég ügyes vagyok, kémián már posztolom is a Katiblogra! Képzeld, Macska és Katica... - sorolta megállás nélkül tovább a lány, miközben észre sem vette barátnője feszengését és azt sem, hogy Marinette folyamatosan válltáskájába tekintget le és sütit adogat egy kis piros lénynek.

Már épp a terem bejáratánál voltak, mikor futva megérkezett az osztály, de nem kis túlzással Franciaország egyik leghíresebb tini szívtiprója. A magas, szőke és természetesen nagyon helyes Adrien Agreste tornacipője csikorogva állt meg, nehogy beleütközzön az ajtóban éppen a megsemmisülés kellős közepén álló fekete, apró copfos osztálytársnőjébe.

A lány teljesen beleveszett a fiú bámulásába, az aranyló tincsek a napsugarakkal összefonódó táncába és azokba az ellenállhatatlanul zöld szemekbe.

-Öööö sziasztok! Mari, Te is jössz órára ugye? - kérdezte az említett srác, próbálva finoman rávenni az útban állót a helyváltoztatásra, különben lassan, de biztosan az ajtóból fognak elkésni.

- Veled bárhová. Aaaaakarom mondani igen, persze, megyek órára veled. Mármint én is arra az órára megyek amire te. Mivel osztálytársak vagyunk. De ezt úgyis tudod. Ja-ja.... - és folytatta volna tovább az értelmetlen fecsegést, ha nem rántja be a terembe vörös barátnője.

- Jajj kislány, javíthatatlan vagy! Nem fagyhatsz le az osztályterem küszöbén csak azért, mert Adrien éppen most ért ide. Egyébként nem tudom ő is hol járt, de amilyen bárgyú fejet vágsz még most is, jobban teszed, ha a kémiára gondolsz, az majd lehűti kicsit a hormonjaidat. - súgta neki anyáskodó jobbkeze, miközben a padjukhoz terelte a zavarban lévő lányt.

Az óra hamarosan elkezdődött, de a tanár hiába próbálta a diákok érdeklődését felkelteni a különböző kísérletekkel, egyvalakiét biztosan nem sikerült. A második sorban csücsülő kék szemű, fekete hajú fruska ugyanis bármennyire próbált figyelni, csakis az előtte ülő szőke hajkorona tulajdonosát bámulta. A fiúnak viszont egyetlen nőnemű kötötte le minden gondolatát. Ez pedig nem osztálytársa, hanem a maszk alatt ismeretlenül megbújó, piros ruhás szépség volt, akit mindenki csak a híres Katicának szólított.
Miközben a srác is próbált némi információt feldolgozni a katedránál előadott tananyagból, lopva telefonján frissítette osztálytársnője Párizs szerte híres blogját, hogy mielőbb újabb képeket láthasson az ő egyetlen szerelméről. Na és persze saját magáról is szembesülhetett pár dologgal, ugyanis a szintén ismeretlenségbe burkolózó Fekete Macska álarca alatt ő maga lapult.