Egy vizes nap története - Miraculous novel

Vizespóló Verseny 2.0

...

Kopp-kopp.

Hallatszott ismét.

-Marinette, szerintem meg kellene nézned ki az. - javasolta a katica kwami.

A lány összeszedte minden bátorságát, nagy levegőt vett, majd a kilincsbe görcsösen kapaszkodva, óvatosan résnyire nyitotta az erkélyére vezető csapóajtót. Teljesen megdöbbent, mikor Fekete Macska távolodó alakját pillantotta meg, aki már korlátjába kapaszkodva épp átlendülni tervezett azon.

-Macska? - suttogta a lány és szélesre tárta a kis ajtót, ezzel saját magát és szobájának egy részét is kitéve az időjárási elemeknek.

...

Adrien reményvesztetten indult éppen hazafelé, mikor macska hallásának köszönhetően érzékelte a lány halk szavát. Szívébe visszaköltözött az élet, melegség járta át és egyben a gyomra is görcsbe rándult, ugyanis még mindig nem tudta teljesen, hogyan is vezesse fel a lánynak, mire jött rá a minap. Így kissé furcsa mosollyal az arcán fordult a lejárat felé, hogy szembe kerüljön annak tulajdonosával.

-Ne haragudj Hercegnő, felébresztettelek? - kérdezte bűntudattal telve.

-Igen. Vagyis akarom mondani nem, még nem aludtam teljesen. Mi a baj? Akuma van a közelben? - a srác erre csak még szomorkásabbnak tűnt és megrázta fejét.

A lány elvesztette a fonalat. Jobban mondva fel sem tudta venni azt. Mit keres itt Macska, ha nincs veszély, ráadásul ilyen késői órán. Végül arra jutott, társának biztosan valamilyen családi problémája lehet, így azonnal megsajnálta azt.

-Gyere be, teljesen eláztál. - mondta neki és visszahúzódott meleg szobájába. Megvárta, míg Macska becsukja maga után a csapóajtót, majd mikor egy kisebb ugrás után puhán földet ért mellette, rögtön faggatni kezdte a hőst.

- Mi a baj? Ugye nem vagy beteg? Otthon van valami probléma? Jól érzed magad? - kérdezte hadarva.

A srác, látva az előtte álló aggódását, rögtön próbálta őt megnyugtatni.

-Nem Marinette, nem vagyok beteg, nincs semmi baj. Vagyis történt valami nagyon nagy dolog ma velem.. - akadt el a mondat közepén a fiú szava, majd tarkóját vakargatva oldalra pillantott.

A copfos erre nem tudott mit reagálni, így megfogta a feketébe burkolt ujjakat és finoman magával húzta azt, hogy leültesse kanapéjára. Mikor mindketten helyet foglaltak, Marinette ösztönösen nyugtatni kezdte a srácot. Ujjait még mindig a sajátjában tartva simogatta annak kézfejét, majd lágy hangon így szólt:

-Nyugi Macsek, nem árulom el senkinek a titkodat, nekem bármit elmondhatsz, szívesen meghallgatlak. Mindig itt leszek neked és azon leszek, hogy segítsek. Mi bánt, mondd el!

A fiú teljesen zavarban volt, nem csak a rá váró beszélgetés, de a lány érintése miatt is. Sóhajtott egyet, majd kezeikre lenézve kezdett bele monológjába.

-Tudod, ma valami olyan történt velem, ami teljesen felkavarta az életemet. Mármint jó értelemben. Azért jöttem hozzád, hogy - de szavait a lány belé fojtotta.

- A francba, már megint! Mára már tényleg elegem van a vízből! - mondta magából kikelve a lány, mikor kezére a srác hajából vízcsepp esett.

-Hm? - nézett fel meglepetten a zöld szemű.

- Jajj ne haragudj Macska, hogy így a szavadba vágtam, de csurom vizes a hajunk és a fél szobám elázott.

A fiú ekkor nézett végig rajta igazán, majd cinkos mosollyal a száján közölte a tényeket:

-Nos, nekem csupán a hajam, mivel kettőnk közül csak engem védett meg a hősruha az esőtől. - mondta, majd a lány pólójára nézett.