Egy vizes nap története - Miraculous novel

Marinette Csillagai

Legalább olyan friss, mint Tom Dupain croissantjai kora reggel. Fogyasszátok szeretettel! :)

Ui.: A történet további jeleneteinek tartalmára való tekintettel a zsengébb korosztálynak péksüti helyett egy tábla csokit javaslok.

...

-Nem, nem tetszik Adrien Agreste! – jelentette ki remegés mentes hangon.

A szóban forgó személy továbbra is az ülőalkalmatosság előtt térdelve, megkövülten pislogott a lányra, aki a szoba közepén állva, határozott tekintettel nézett le rá. Abban a pillanatban úgy érezte vége mindennek, szíve most készül éppen darabokra szakadni. De a lány már folytatta is, hogy még tovább kínozza őt.

-Tudod ki tetszik? Luka Couffaine.

...

Adrienben eközben egy világ omlott össze.

Tévesen ítélte meg a helyzetet. Marinette egyszer már mondta, hogy amiatt van nála kép a modellről, mert ő is divattervező szeretne lenni, mint a híres Gabriel Agreste. Biztos lett benne, hogy ő is csupán a kirakatbabát látta benne a ruhák bemutatásához.

Ma a tetőn csak a felindultsága miatt mondta, amit, hisz beszólásával felidegesítette a lányt. Amikor pedig Bogárkája őt Macskaként folyamatosan visszautasította, mindvégig a tőlük 3 évvel idősebb, kékre festett hajú, egyetemista zenészre gondolt. Hisz Luka, egyik osztálytársuk bátyja egyszer elkísérte már őket a jégpályára és milyen sokáig a lánnyal korizott! Már akkor látszott mennyire egymásra hangolódtak.

Érezte, gombóc nő a torkában és már kezdett megmozdulni, hogy bocsánatot kérve a lánytól, annak szobáját elhagyva kiugorhasson a tetőre. Nem érdekelte, hogy újra elázik, csak azonnal mehessen innen minél messzebb. Nem akart előtte sírni, pedig ha marad, minden esélye meg van rá.

Marinettet annyira lefoglalták a benne tomboló érzelmek, hogy észre sem vette partnere reakcióját. Mikor a srác épp megmozdult, akkor folytatta mondanivalóját.

-Luka például helyes. Vagy mondhatjuk, hogy rajongok Jagged Stone-ért, hisz az a rocksztár tényleg szinte félisten. De Adrien... Adrien teljesen más helyet foglal el a szívemben. - fordította tekintetét elmerengve az egyik fotóra.

A fekete maszkos ekkor huppant vissza a földre. Ezalatt a pár pillanat leforgása alatt olyan érzelmi hullámvasúton járt, hogy már szinte a végtagjait sem érezte, csak a mellkasában lüktető szívét, ami óriási erővel ütötte bordáit.

Elöntötte a remény vigasztaló érzése, ami szívéből kiindulva csorgott keresztül vénáin, kellemes melegséggel töltve fel dermedt testét.

Ahogy leült, muszáj volt megtámaszkodnia, mert érezte, semmi ereje nem maradt már. Így egyik lábát törökülésbe, másikat talpra húzta. Utóbbira ejtette jobb karját, ellentétes oldalit pedig maga mögött kinyújtva tartotta meg törzsének súlyát, miközben szájtátva figyelte az előtte tündöklő gyönyörűséget, aki most ismét Katicabogárra jellemző habitussal kezdett bele monológjába. A lány teljesen átszellemült, körbe-körbe járt a szobában és tekintetét a falakon elhelyezett képekre helyezve magyarázott tovább nagy kézmozdulatokkal.

-Adrien Agreste maga a tökély! Sorolhatnám, hogy mennyire szívdöglesztő, hogy pont ideálisan magas, hogy a mosolyával nem hiába vesz le milliókat a lábáról és milyen csodálatosan zöld szemei vannak, amit az anyukájától örökölt... De nem! Ő ettől sokkal több. Mindenki csak azt látja, hogy híres, gazdag és csupán a fantasztikus testét látja meg – ekkor Fekete Macska meglepetten pillantott végig magán – de sokkal több rejtőzik a címlapokon túl. Őt a sorozatos fotózások, gálaestek és interjúk lemerítik, de mindent mosollyal tűr, mivel nem tudna csalódást okozni édesapjának, hisz az anyukája eltűnése óta szinte csak ő maradt neki a családjából.