Hiányos Öltözet

1.7K 108 32
                                    

" A fekete álarc tulajdonosa gyorsan elhessegette előbbi gondolatait, a lány szavába vágott – Ne haragudj Mari, de jobb, ha biztonságosabb helyre megyünk - és már el is tűnt az iskola falai között, otthagyva a megszeppent lányt a törmelék egyik, osztálytársait pedig annak másik oldalán.

Ekkor nyílt ki a hősnő táskája, amiből a szintén vizes kis piros lény kandikált ki, majd így szólt lefagyott gazdájához: "

-Jól érzed magad Marinette? - kérdezte vékonyka hangján a katica kwami, de mivel a lány továbbra is üveges tekintettel nézte szerelme hűlt helyét, így kénytelen volt kirepülni a biztonságot nyújtó táskából. - Hahó, Föld hívja Marinette-et! Katicára szükség van! - csiripelte tovább, miközben gazdája szeme előtt integetett.

Marinette döbbenetéből felocsúdva, ijedten nézett körbe. Remélte senki sem látta meg őket, de szerencsére osztálytársai és tanáruk még nem jutottak át a romokon.

-Jajj Tikki, annyira sajnálom! - fordult apró katicája felé teljes letargiában hősnőnk - Majdnem felfedtem magam Adrien előtt. Nem elég, hogy rávetődtem, mint valami kiéhezett liba, aztán teljesen eláztam előtte, de még a titkunkat is kis híján kifecsegtem. Szörnyű vagyok!

-Ugyan Marinett! Biztos vagyok benne, hogy ha Adrien valaha rá is jön Katicabogár valódi kilétére, az nem emiatt a mondatod miatt lesz. - biztatta őt kwamija.

-Köszönöm Tikki, olyan megértő vagy. Te vagy a legjobb kwami, akit csak kívánhatnék magamnak! - fogta kezébe és ölelte mosolyogva arcához (Alya mellett) legjobb barátját, akivel közös küldetéseik miatt a nap 24 órájában együtt voltak.

- De most irány a munka, Macska nem tarthatja sokáig egyedül a frontot Halálfej áldozata ellen! - adta ki a parancsot ellentmondást nem tűrően, a végén viszont kis félmosoly kíséretében gazdájának a kwami.

- Igazad van, kell valaki, aki segít a cicának egerészni. - kacsintott a fekete hajú, majd miután gyorsan ismét körbe kémlelt, hogy nincs e társaságuk, elszántan mondta ki a varázsszavakat. - Pöttyöket fel!

Az átalakulás Katicává ugyan külsőben nem sok változással járt, jellemben viszont erőteljes volt. A lány magabiztos lett, tettre kész és bátor. Ilyenkor bízott önmagában, tudta, hogy kwamija által szuperképessége, (vagyis jojója, képzett harctechnikája és ereje mellett) szerencséje Tikki miatt sosem hagyhatja el.

Kwamija a lány eddig egyszerű, sötét fülbevalójába röppent, ami azonnal pirossá változott és felcsillant rajta az átalakulás végét is előremutató öt kis fekete pötty. Miközben a hősnővé alakuló tini kinyújtotta karjait, körbefordult, majd felvette alap harci állását, testét ma már másodjára borította a számára jól megszokott kezeslábasa, valamint a szemei előtt bőrére tapadó maszkja.

De valami hiányzott. Az eddig minden alkalommal feje kétoldalán himbálózó copfjai a kis piros szalagjaikkal együtt most nem voltak sehol. Döbbenten fogta meg még mindig víztől csöpögő kiengedett tincseit. Már épp készült volna megkeresni az Adrien által eltüntetett, hajgumi gyanánt használt szalagokat, mikor az egyik háztetőn Fekete Macska sziluettjét látta meg, amint épp valami elől rohan.

-Ahh, nincs most idő ilyenekre, irány a harc! - mondta magának, majd útközben azon gondolkodott, a mai nap mégsem annyira átlagos számára, mint a többi...

Eközben Adrien már Macskaként harcolt az aktuális ellenségükkel, akinek gyenge pontjára még mindig nem sikerült rájönnie. Kezdett kifáradni, ugyanis máskor mindig azonnal segítségére siető társa késett. Szupererejét, a macskajajt sem akarta még bevetni, hisz idő előtt visszaváltozna a gonosztevők ellen nem sokat tehető modell fiúcskává. Így látta ugyanis önmagát.

Egy vizes nap története - Miraculous novelDonde viven las historias. Descúbrelo ahora