Egy vizes nap története - Miraculous novel

Végjáték És Egyebek

Elérkeztünk a záró jelenethez. Mindenki nyugodjon le, nem lesz durva, csupán csöpögős, vattacukrot zabálós csillámpónin lovaglás. De ilyen is kell. Legközelebb kicsit hard leszek, ígérem. Vagy nem.

...

Adrien felfűtött hangulata abban a pillanatban nyomtalanul eltűnt, mikor meglátta a Marinette szemében csillogó könnyeket. Sohasem vígasztalt meg síró lányokat, pláne nem úgy, hogy egy perccel ezelőtt még azt sem tudták hogyan falják fel egymást a szenvedély hevében. Csakis egyetlen szót tudott kinyögni és várta, hátha a lány összeszedi magát.

-Miért?

...

A copfos végül kerített magának egy zsebkendőt, rendbe szedte magát, visszaült székére, majd még mindig kicsit remegő hangon elkezdett magyarázni.

-Óóó Adrien, hát nem érted? - a kérdés persze költői volt, hisz a lány folytatta is - Te Katicát szereted. Minden egyes alkalommal flörtöltél vele. És velem? - nevetett fel, de ez a nevetés hamisan csengett. Minden egyes nap találkoztunk, néha még suli után is. Fanatikusan kerestem a lehetőségeket, hogy a közeledben lehessek és te észre sem vettél. Tudom, hogy ki tetszik neked, de az nem én vagyok. Te csak azt látod, mint bármelyik másik ember, aki a híres Katicára néz. Egy bátor, ügyes lányt feltűnő ruhában. De ez csak a maszk. Katica egy fantomkép. Te is tudod milyen vagyok a kwamim nélkül és mindketten tisztában vagyunk vele, hogy úgy már egyáltalán nem érdekellek - csuklott el hangja a végére és újabbnál újabb könnycseppek csorogtak végig arcán.

A fiú teljesen ledöbbent. Álmában sem gondolta volna, hogy ezeket a szavakat fogja hallani. Pont ő látná csak a felszínt? Ő, akiről a lány maga megmondta, hogy a külsőségek rabja és minden nap az emberek beskatujázásával kell farkasszemet néznie? Nem tudta hogyan is győzhetné meg a lányt, de a pillanat hevében drasztikus módszert választott.

-Igen? - kérdezte halk, határozott és szinte ijesztő hangon - Így gondolod? Azt hiszed csak ezt látom belőled? Mégis minek kellett volna nekem Katica? - állt fel közben - Mert olyan baromi jól mutatnánk együtt a médiában? "Katica és Fekete Macska végre egy pár!" - húzta végig a levegőben a kezét - látom is a Katiblogon a szalagcímet. Na és utána? Nem árulnánk el egymásnak valódi kilétüket? Mindig csak jelmezben találkoznánk? Azt hiszed arra indulok be? Hisz abban a szarban még szexelni sem lehet normálisan! - fakadt ki egyre jobban, miközben a lány abbahagyta ugyan a sírást, de a döbbenettől és a stressztől már inkább hányingere kezdett lenni. - Tudod, hogy miért nem vettelek észre a suliban? Mert olyan baromira kerestem azt a lányt, aki a maszk alatt van. Érted?! ALATTA! Mert nem a pöttyös ruhát szeretem, hanem azt a csodálatos személyt, akivel nap, mint nap közösen mentem meg Párizst! A mosolyát, a kedvességét. Azt, ahogyan szeretettel és gondoskodással fordul mindenki felé. Amikor Katica az első akció után kiállt az egész város elé és a kamerák előtt közölte, hogy mindenki számíthat rá, mert ő a végletekig fog küzdeni, akkor szerettem belé. Ezt nem a ruha teszi, Marinette! Nem mindenki viselkedne így, ha talizmánt kapna. - A fiú ereje kezdett fogyatkozni. A lány elé lépett, érezte, hogy meg kell kapaszkodnia valamiben. Ez a valami pedig maga Marinette volt. Megfogta kezét és magához húzva felállította, majd már sokkal nyugodtabb hangnemben folytatta. - Ott és akkor elhatároztam, hogy ha belehalok is, de megtalálom, hogy kit rejt a jelmez. Az, hogy nem jöttem rá rögtön csak azt mutatja, milyen hülye vagyok. Nem hittem volna, hogy a lány akit mindennél jobban szeretek egész idő alatt a mögöttem lévő padsorban ül. Szeretem Katicát. De nem úgy, ahogy te gondolod. Akár hiszed akár nem, mérhetetlenül örülök, hogy te vagy az. Persze, hogy megdöbbentem amikor rájöttem. Hisz mindig olyan visszahúzódó vagy. De a délutáni fotózásom alatt bőven volt időm gondolkodni és rájöttem, hogy csak velem vagy ilyen. Egész nap a tetőn lévő mondatod járt a fejemben, hogy vajon csak méregből mondtad e. Aztán most este végre megtudtam az igazságot. Kérlek ne lökj el magadtól olyan dolog miatt, amit csak te képzelsz be. Oké?