...
- Hallod ezt?! Eláztatni ENGEM csupán azért, hogy letaperolhasd kicsit a csajt? Ja bocs, még azt sem, mert olyan plátóiak vagytok, hogy hányingert kapok tőletek! Legalább lett volna valami értelme, hogy idejöttünk, de még az se!
A két fiatal megkövülten nézte a kis fekete kwamit, mindketten inkább a földbe süllyedtek volna ezekben a percekben.
Plagg kirohanását Tikki szakította félbe.
-Na de Plagg! Viselkedj! Tudom, hogy nagyon rossz most neked, de gyere velem. - fogta meg mancsát - Megszárítkozol, a pékség raktárában nézünk neked egy finom sajtot, majd Adriennek is kerítünk egy törölközőt végre.
A kis bajszos a sajt említésének és Tikki édes hangjának hallatán megenyhült végre.
-Jól van Cukorgombóc, de camembert legyen ám! - és együtt elsuhantak, hogy kettesben hagyják a még mindig szóhoz sem jutó párocskát.
...
A csend hosszúra és kínosra nyúlt köztük ahogy teljesen maguk maradtak.
Egyikük sem tudta, hogyan is folytassa a beszélgetést. Túl voltak már az apróbb érintéseken, kétértelmű poénokon, ciki helyzeteken és egy futó csókon is már az este folyamán, de mindezt úgy tették, hogy Marinette-nek a háttérben kwamija, Adriennek pedig álarca volt jelen.
Volt egy maszk, ami mögé el lehetett rejtőzni. Rá lehetett fogni a pajkos megnyilvánulásokat, flörtöket és bármilyen egyéb viselkedést. De a hősruha nélkül Adrien szinte csupasznak érezte magát. Ismét csak egy zavarban ácsorgó tini fiú volt, akinek semmi épkézláb ötlete nem akart felszínre törni, hogy megszakítsa hallgatásukat.
Marinette eközben hasonlóan érezte magát. Míg a fekete szerelés eltakarta szerelme testének nagy részét, addig könnyebben gondolhatta azt, hogy még mindig csak ismeretlen partnerével beszélget, nem pedig élete szerelmével, aki előtt ő egy merő katasztrófává változik minden egyes alkalommal.
-N-ne-nem akarsz leülni? - törte meg a csendet dadogva a lány. Remek. Beszédhibája, mely csakis a srác jelenlétében mutatkozott a stressz miatt, máris előtört. Bezzeg amíg a macskaöltözet rajta volt a fiún, addig nem akadt ilyen problémája.
-Ööööö de, persze. - Vakargatta újfent tarkóját a szőke, majd mindketten ismét helyet foglaltak. Ezúttal viszont csak a fiú választotta a kanapét. Mivel ő ért oda előbb, a lány kikerekedett szemmel mustrálta a srác mellett fennmaradó helyet, aztán kínosan ment inkább tovább, hogy íróasztala székére telepedjen. Lábát a kerekekre tette, törzsével kicsit előredőlt, kezével pedig görcsösen szorongatta maga mellett az ülést, miközben ide-oda forgolódott azzal. Sokszor járatta már le magát nagyközönség előtt, de a mai esetek sorozata túltett mindenen.
Eközben a még mindig zavarban lévő fiú tejesen letört, hogy szerelme így távolabb került tőle és biztos volt benne, hogy ezúttal a hülye poénjaival és Plagg idióta viselkedésével rég túllépett egy határt. Megpróbálta összeszedni minden bátorságát, hogy bocsánatot kérjen.
-É-én nagyon sajnálom. - akadoztak az ő szavai is. - Plagg egy igazi pöcs és én se bántam veled szépen ma. Megértem, ha emiatt kidobsz.
-Hmmm? - nézett rá kérdőn a lány kék szemével.
- Mármint tudom, hogy most nem lehetek a szíved csücske... a beszólásaim, me-meg hogy ilyen hülye módon közöltem, hogy rájöttem a titkodra, pedig te mindig ügyeltél arra, hogy ne lepleződjünk le egymás előtt és most is elhúzódtál, így gondoltam... hogy... - állt le magyarázkodása közepén a modell.
-Jajj, nem. Csak tudod így mégis nehezebb nekem. Macska jelenlétében semmi gondom, de előtted mindig beégetem magam és dadogok.
-Hát, úgy tűnik javulsz. - mondta mosolyogva a srác - Most is sikerült végig mondanod.
-Tényleg - csodálkozott el a lány, majd kissé elpirulva ő is elmosolyodott.
-Akkor? Nem dobsz ki?
-Csak ha Te is akarod. Má-mármint maradhatsz, vagyis, ha menni akarsz az is oké, szóval....
-Nyugi, értem. - vigyorgott ismét a fiú.
Marinette zavarában ismét kezébe temette arcát. Máris újra össze-vissza beszélt. Bárcsak visszajönne Tikki! Ha a közelében van, az mindig megnyugtatja.
-Hé! Mi a baj? - guggolt le Adrien szerelme elé, de ezúttal már nem merte megérinteni - Nyugodj meg. Akkor gondold azt, hogy még mindig én vagyok Macska. Mondjuk... Tulajdonképpen ez igaz is...
Marinette nagy levegőt vett, megpróbálta lenyugtatni magát.
-Hogy jöttél rá? - kérdezte bátortalanul miközben leengedte kezét.
-Ma. Mikor megláttalak kiengedett vizes hajjal. Vagyis, már az osztályteremben is feltűnt valami, de mikor Katicaként is hasonlóan jelentél meg és ... és azt... azt mondtad, hogy...
-Jesszus, tudom mit mondtam! - ütötte meg homlokát a lány a tenyerével.
-Komolyan gondoltad... ugye? És azt is, amit itt a szobádban mondtál. Igazam van? - kérdezte reménykedve a fiú.
-Jézusom Adrien! Teljesen lejárattam magam előtted! - mondta oktávokkal fentebb a megszokott hangjától a copfos.
-Kérlek, csak őszintén válaszolj. Kérlek. - próbált olyan megnyugtató hangon beszélni, amennyire csak tőle telt. Lassan, óvatosan érintette meg a lány vállát, hogy rávegye a szemkontaktusra. Úgy közeledett hozzá, mintha egy riadt vadállattal állna szemben.
A lány pontosan így is érezte magát.
Egy hang sem jött ki a torkán, ellenben aprót biccentett. Szerencsére a fiúnak ennyi is elég volt, hogy lelket öntsön belé, így először szélesen elvigyorodott, majd őrületes tempóban hajolt rá a lányra, hogy szenvedélyesen megcsókolja.
Utóbbi még mindig sokkosan, de viszonozta a fiú ajkának mozdulatait. Lassan felbátorodott, kezével a nedves tincsek közzé túrt, majd térdét szétnyitotta és székén előrébb csúszva próbálta még közelebb vinni testét a másikéhoz. Adrien is egyre közelebb húzódott hozzá, testük szorosan összesimult, ahogy ízlelgették egymást. Egyik keze a lány hátán, másik a derekánál vándorolt. Ahogy Marinette a fiú hajához nyúlt, rövid pizsamafelsője Adrien ujjai alól kicsúszott, csupaszon hagyva az alatta megbújó, puha területet. A lány finom bőrének érintésétől a két fiatal egyszerre nyögött fel csókjuk közben és már folytatták volna is tovább, ha Marinette-nek nem pattan fel a szeme és aprót sikkantva nem gördül székével hátrébb. A gyors távolodás közben alig hallhatóan pedig ezt mondta:
- Ezt nem lett volna szabad.
A jócskán felajzott fiú nem tudta mi történt. Hormonjai tomboltak, teste sóvárgott, fizikai fájdalmat okozott neki a lány hirtelen jött távolsága. Talán nem kellett volna ott hozzáérnie? De hiszen nem direkt tolta fentebb a lány pizsamáját, az magától csúszott fel! Ilyen kérdések százai repkedtek fejében, miközben Marinette megszólalt. Látta ugyanis a fiú értetlen kinézetét. Látta a mozdulatot, amibe belefagyott, érzékelte, hogy szerelme legszívesebben újra leteperné őt. De eközben az ő szíve pont emiatt készült darabokra hullani. Mellkasában óriási tátongó fekete lyukat érzett. A fájdalom olyan erővel csapott le rá, hogy levegőt is alig kapott. Nem akart sírni, viszont már nem látta tisztán a szeme elé terülő látványt.
Adrien felfűtött hangulata abban a pillanatban nyomtalanul eltűnt, mikor meglátta a Marinette szemében csillogó könnyeket. Sohasem vigasztalt meg síró lányokat, pláne nem úgy, hogy egy perccel ezelőtt még azt sem tudták hogyan falják fel egymást a szenvedély hevében. Csakis egyetlen szót tudott kinyögni és várta, hátha a lány összeszedi magát.
-Miért?
أنت تقرأ
Egy vizes nap története - Miraculous novel
أدب الهواةMLB fanfiction a megszokott karakterpáros csetlés-botlásai identity reveal-al, valamint tömény tini romantikával és cseppnyi kínos helyzettel fűszerezve. Kedvenc kétbalkezes hősnőnk életében igencsak fontos szerepet játszik a víz. Nem elég, hogy éle...
