Egy vizes nap története - Miraculous novel

Vedd le a ruhád!

Ahogy már említettem, fiatalok csak szülői engedéllyel olvassák. Vagy inkább ne is olvassák. Nem szándékozom +18-ba vinni ezt a történetet, de inkább jelzek.

...

Gyerünk már Tikki, gyere ide és csípj meg! Nem tudok felébredni, már megint össze-visszaságokat álmodom. - mondta a lány, akit a helyzet abszurdsága arra késztette, hogy sikeresen meggyőzte magát annak valótlanságáról.

-Marinette... jobb, ha leülsz. - fogta meg Tikki a kezét, majd óvatosan a kanapé elé vezette a tinit. - Sajnálom, de nem álmodsz. - mondta neki kedvesen.

...

-Ó.

Mindössze ennyit hallhatott a külvilág a lány gondolataiból, aki most villámgyorsan visszapörgette élete fontos eseményeit.

Visszagondolt arra az első esős napra, mikor kezei Adrienével összefonódtak az ernyőn, majd szinte az összes bénázása eszébe jutott a srác előtt. Ezután a fiú gyakori eltűnéseit vette számon, mikor egy-egy gonosz felbukkant a színen. Majd Macska képe derengett fel előtte. A fiú folyamatos flörtölései, miközben ő mindig elutasította. Az összes harcuk, mikor testük túl szorosan simult egymáshoz. A mai vizes pólók, az előbbi kirohanása, mikor bevallotta előtte mennyire odavan érte, ajkaik nem sokkal ezelőtti apró találkozása, majd az, mikor isten igazából megcsókolta Macskát az Álnok Ámorral történő harcuk közben.

Lába alól kicsúszott a talaj. Igaza volt Tikkinek, le kellett ülnie.

-Megcsókoltam Adrien Agreste-et. - mondta üveges tekintettel bámulva maga elé. Ismételten nem tűnt fel neki, hogy gondolatait szóba foglalta, így révedezéséből megint a fiú ébresztette.

-Igazából én csókoltalak meg téged. - vetette ellen a szőke.

Marinette haragosan nézett fel Macskára, miközben válaszolt.

- Nem ez a mostani te bolond, én az Álnok Ámoros esetre értettem!

- Hé, az nem ér! Arra totál nem emlékszem! - vágott durcás fejet Adrien, hisz akkor ő az akuma hatása alatt állt.

A lány most fogta fel, hogy kivel is beszél, így mindkét kezét szájára tapasztotta, pupillája pedig pöttynyire szűkült, miközben a fiút nézte elvörösödve.

Mivel a tőle nem messze álló is zavarba jött, kezdett kínos csend telepedni a szobára. A kis piros kwami tudta, hogy közbe kell avatkoznia, hisz gazdájának láthatóan elkélt volna a segítség. A tini ugyanis egyre jobban a pánik jeleit mutatta.

A pizsamáshoz röppent, majd megnyugtató hangon így szólt hozzá:

-Marinette, itt az ideje, hogy összeszedd magad. Te vagy Katica, tudod jól, hogy mindenre van megoldás. Nyugodj meg, ezt is elrendezitek. - ekkor a lány tekintete tisztulni kezdett és ránézett, így a kwami folytatta - Nézd, Fekete Macska haja még mindig csurom víz. Vagyis Plagg se lehet különb helyzetben. Nem szeretnéd, hogy megfázzanak, igaz? Na és te is tudod, hogy a macskák nem szeretik a vizet, így igazán kedves volna tőled, ha hoznál mindkettejüknek egy-egy törölközőt, majd megkérhetnéd Adrient változzon vissza, hogy Plagg is megszárítkozhasson - mondta neki.

Marinette behunyta szemét, majd... nem tett semmit. A fiú és a kis piros lény kérdőn nézett egymásra, hogyan is segíthetnének a hősnőn. Eltelt pár perc, mire az említett arcára ismét határozottság költözött, majd a szőkéhez fordulva végre megszólalt.

-Igaza van, vedd le a ruhád!

-Hogy mi?! - Kérdezett vissza Adrien és most rajta volt a sor, hogy bepánikoljon. Mikor kisvártatva rájött, hogy partnere csupán jelmezére gondolt, nem bírta megállni, hogy kérésének teljesítése előtt még le ne üsse ezt a labdát.