Ez a történet eltér az eredeti Bleach sorozattol. Nem Ichigo fog a kozeppontban állni, hanem a nővére: Kurosaki Mirina akinek még a létezéséről sem tudott.
"Amikor Ichigo megszületett ,akkor vittek el engem a Lelkek Világába. Azon a napon megfogadt...
-K...kapitány...! Ne...rohanjunk...!-majd kikoptem a tüdőmet. Már régóta futottunk abban reménykedve hogy bele botlunk a többi kóbor lélekbe. Viszont eddig semmi nem történt... -Rendben!- azzal Kenpachi befekelt előttem olyan hirtelen hogy neki utkoztem. -Yachiru! Te Mirinával maradsz!-adta ki az utasítást. -Értettem!- azzal lelkesen a nyakamba ugrott. Semmi súlya nem volt. -Menjetek tovább! Kerüljétek a felesleges harcot! Fogjátok el őket és vigyétek őket a cellakhoz! És meg valami...ne menjetek Ichimaru közelébe!- mikor befejezte mondandóját villám lépés segítségével el is tűnt előlünk. Yachiru hadnaggyal mentem tovább.
~Ichigo és Ikkaku harcának vége felé~ Ichigo egy végső csapást mert Ikkakura, aki nem tudta kivédeni. Ő veszített. A sebei olyan mélyek voltak hogy úgy tűnt meg fog halni. Azonban nem így történt... -Miért segítetek nekem?- nyögte fájdalmai közepette. -Ne mozogj!- szólt rá Orihime. Ichigoval jött a Lelkek Világába. Nagyon értett a gyógyításhoz. Ő volt Inoue Orihime.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Hajj...- sóhajtott Ikkaku. Ichigora nézett. Már épp szólásra nyitotta a száját azonban megállítottak. -Ne mondj semmit. Nem azért jöttünk ide hogy emberi életeket oltsunk ki. Azért jöttünk hogy megmentsük Rukiát.- jelentette ki határozottan Ichigo. -Így van. Nem akarunk ártani senkinek. Csak a barátunk biztonságát akarjuk.- mondta Orihime. -Baratotok? 3 hónapot volt a vilagotokban. Ennyi idő kevés a barátsághoz. -érvelt Ikkaku. -Ugyanmar. Nem tudod mi történt. Nagyon fontos nekünk!- azzal Ichigo fogta magát és elindult a Megbánás Tornya fele. -Várj Kurosaki! -Mi van már?! -Az a lány aki velem volt... -Ja aki tudta a nevemet? Nem ismerem. -Te lehet hogy nem ismered... de ő igenis tudja hogy te ki vagy. Azt ajánlom hogy beszélj vele és majd ő elmondja a dolgokat. És meg valami. Vigyázz hogy kiben bízol meg ebben a világban. -Oke... kösz...-azzal intett Orihimének és mindketten futni kezdtek.
~Ganju és Yumichika harcának vége~
-Azt a kurva...-Yumichika került a földre. Ganju túl járt az eszén. Kihasználta az ellenfele tisztaság mániásságát és úgy támadott hogy a lehető legmocskosabb legyen. Tűzijáték. -Há! Mondtam hogy leverlek!-gunyolodott Ganju. -Nyomorult! -Na én megyek megkeresem Ichigot. -Ch...-Yumichika csak nézte távolodó ellenfelét. Nem tudta elviselni hogy veszített ellene.
~Mirináék~
-Merre megyünk Miri-chan?- kérdezte Yachiru hadnagy. Igazából én se tudtam. Azon gondolkoztam amit a kapitány mondott Ichimaruval kapcsolatban. Mi folyik itt? -Lám lám lám...- szólt egy mély hang a hátunk mögül. Megperdultem ijedtemben. Uristen... -M...Mayuri...kapitány?-tőle mindig is tartottam. Már csak azért is mert az igazi arcát sose láttam. Igazából senki se látta meg...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ennyire ijesztő vagyok?- kérdezte sértődötten. -Erre muszáj válaszolnia Kurotsuchi?-szólt be neki Yachiru. Majdnem elnevettem magam. -Te kis...Na mindegy. Mirina! Az egyik kóbor lélek is Kurosaki mint te. Mit jelentsen ez? -Ez bonyolult. -Tudni akarom! -Ő...az én...kisöcsém. -Á vagy úgy...akkor gondolom meg akarod keresni hogy beszélj vele. -Igen tervezem. -Jó. Na igazából ennyit akartam. Szia!-azzal egy sejtelmes mosoly kíséretében eltűnt. Kirazott a hideg tőle. -Para...-mondta Yachiru. Menni akartunk tovább azonban megszólalt a veszriado. Minden kapitányt, hadnagyot és tisztet vártak a tanács teremben...
