⚜️Egy Haláli Történet⚜️

8.rèsz 📌

Furcsa volt velük menni tovább. Eddig ellenségek voltunk most pedig...
-Amúgy, hogy jutottatok be?-kérdezte Yachiru Ichigoékat.
-Hát az úgy volt hogy...
-Fogd be Ichigo majd én elmondom- szólt közbe Ganju- A nővérem Shiba Kuukaku kilőtt minket és így at tudtunk törni a védő pajzson.
-Kuukaku volt? Most már értem.-gondolhattam volna.
-Ismered a nővérem?
-Igen...
-Itt vagyunk emberek!- kiáltott Yoruichi aki egész úton csendben volt. Végre elértük a Megbánás Tornyát. A fény sugár az Elmúlás Bárdjától származott. Hatalmas lélek energiát bocsátott ki magából. Hirtelen megereztem Aizen és Ichimaru energiáját is. A szemem sarkából kiszúrtam őket. Felfelé igyekeztek a sziklafal oldalán. Gondolkodás nélkül utánuk indultam. Többiek nem tudtak megállítani. Teljes erőmből futottam felfelé.
Amikor felertem a csúcsra nem láttam senkit. Semmit csak a Bárdot és Rukiát ki kötözve. És volt ott meg valaki. Na neee...
-Tousen...kapitány?
-Mirina?! Te mit keresel itt?
-Maga...maga is Aizen szövetségese?
-Úgy is mondhatjuk!
-De hisz maga mindig olyan kedves volt...Miért?
-Hogy miért? Elmondom. Azért mert Sousuke mester mellett nagyobb hatalomra fogok szert tenni és nem leszek többet kihasználva!
-Eddig se volt kihasználva ,kapitány!
-Óó te semmit nem tudsz! Yamamoto kapitanyod nem avatott be úgy látom.
-Miről beszél?!
-Arról hogy mi vagy te...
-Elég, Kaname!- Aizen hangja közvetlenül a hátam mögül hallatszott. Megperdultem. Mégis mikor kerültek ide?
-Ejnye! Pedig azt hittem nem fogsz ennyi bajt okozni! Mirina!- vakarta meg tarkojat Aizen.
-Mi folyik itt basszus, semmiről nem tudok!
-Elmondod neki Ichimaru?
-Persze. A lényeg annyi hogy most ugye megszerezzük a lélek bontó gömböt amivel a jövőben nagyon erős Arrancarokat tudunk létrehozni. Majd meg fogod tudni kik azok. Na igen és a te erőddel pedig uralmunk alá hajtjuk az egész Lelkek Világát ,sőt még Huecu Mundot is! Nem, mondok jobbat: az egész világ mindenséget!
-Eddig meg elakarta pusztítani ezt a világot...
-Ne feleselj nekem! Inkabb az lenne a legegyszerűbb megoldás ha önként eljonnel velünk a...
-NEM!- forrt a vérem a dühtől. Nem tudtam visszafogni lélek energiámat. Mint egy bomba úgy áramlott szét a testemben. Éreztem hogy megváltozik bennem valami. Éreztem az erőt ami úgy folyt az ereimben mint a vér.
A három kapitány meghátrált.
A következő pillanatban csend lett. És nagy por. Ez számomra előnyös volt mert lesből tudtam támadni.
Aizent vettem először célba.
-Mi a...-eltalaltam. Nem is használtam a kardomat. Mágiat használtam először.
A második támadásomat viszont kivédte. Eltűnt a porfelhő. Megdöbbentem. Rukia a földön feküdt. Ichimaru kezében egy gömb volt. Jajj ne...
-Könnyebb volt mint vártam!- nevetett Ichimaru.
-Bazdmeg...-tudtam ha tombolni kezdek nem oldana meg semmit. Viszont nem tudtam megállni. A gyűlölet forrásként tört fel bennem. Elő rantottam a kardomat. Azonban Aizen így sem vett komolyan. Megkezdtem a támadást. Mivel megvolt már a bankaiom így azt is be akartam vetni később. De egyenlőre elég a shikai.
-Gyilkolj, Szikrázó!- és ezzel elő hívtam kardom erejét.
-Nahát nahát nahát- csodálkozott Aizen.
-Mivan?
-Nem is rossz....
-Te kis... dögölj meg!- azzal nekirontottam megint. Ő sikeresen kivédte.
-Mirinaaaa!- kiáltotta valaki a nevem. Ez a hang...há ide értek.
-R...Rukia...- Orihime a fekvő lanyhoz rohant hogy meggyógyítsa.
-Rohadekok!- üvöltött Ichigo.
-Ch...- Aizen láthatólag ingerült lett. Hatalmas lélek energiát bocsátott ki. A következő támadást olyan hirtelen kezdte meg hogy nem tudtam kitérni előle. Telibe találta a mellkasomat. Jó pár métert repültem. Azonban mielőtt földet értem volna megálltam a levegőben. Mintha valaki más átvette volna az irányítást az elmém felett.
"Na mivan te kis kurva?"
"Ki vagy te?"
"Hogy én ki vagyok? Majd mindjart megtudod. Sőt...mindneki megtudja!"
Fájdalmat éreztem egész testemben. Ez a valami teljesen az uralma alá hajtott.
Megváltoztam. Két hatalmas angyal szárnyam nőtt. Fekete volt mindkettő.
Hajam hosszabb lett. Egy lila-fekete tiara féleség volt a hajamban. Mi a franc lehet ez?
-Ez érdekes...szóval ez a lelked- szólalt meg Aizen.
-A...lelkem...-alig tudtam kinyögni a szavakat. A hangom is más lett. Sokkal mélyebb.
-A lelked sötét oldala!
A testem magától mozdult. Átszúrtam Aizen mellkasán a kardomat. De mintha meg sem érezte volna.
-Majd legközelebb magunkal viszünk ,azonban most nekünk mennünk kell. Jegyezzétek meg: az igazi harc meg el sem kezdődött!
Azzal Tousen, Ichimaru és Aizen hirtelen erős fény közepette eltűnt.
Én nagy nehezen vissza váltottam eredeti alakomra. Szóval a lelkem sötét oldala...
-Mirina!- szólított egy hang. Fele akartam fordulni azonban elhagyott az erőm és majdnem elájultam. Viszont egy erős kéz megtartott. Felnéztem és egy homályos arcot láttam. Mosolygott rám.
-I...kka...ku- ez volt az utolsó szo amit mindenki tudtam mert el ragadott a sötétség....