⚜️Egy Haláli Történet⚜️

6.rèsz 📌

Sietünk kellett. Elég messze voltunk a Tanács Teremtől így villám lépést kellett használnom.
-Hé Miri-chan! Mit érzel Ikkaku iránt?-kérdezte Yachiru hirtelen. Erre a kérdésre nem számítottam.
-M...mi?
-Látom hogy néztek egymásra. A vak is megmondaná hogy izzik a levegő köztetek.
-Hát igazából még én sem tudom...
-Haho lányok!-egy női hangtol jött a köszönés. Egyszer csak a 10.osztag hadnagya, Matsumoto Rangiku termett mellettem.

Nos igen. Vonzó nőszemély az egyszer biztos. Khmm...
-Pasi téma? Csak azt hallottam hogy izzik a levegő valakik közt. -kérdezte lelkesen.
-N...nem...-dadogtam.
-Dehogynem! Miri-chan és Ikkaku között.-újságolta Yachiru.
-Úhaaaa....
-Nem! Nem lehet...
-Miért nem?-kérdeztek egyszerre. Válaszolni akartam de megérkeztünk a teremhez. Rangiku csatlakozott kapitányához ,Hitsugaya Toshirohoz. Mi Zaraki kapitány kezdtük el keresni. Kevés sikerrel.

-Gyűlés kezdete-

-Ezzenel megnyitom a rendkívüli kapitányi-hadnagyi-tiszti gyűlést!-jelentette ki Yamamoto kapitány.
-Kurotsuchi, Zaraki és még pár tiszt nincs jelen!- szólalt meg Ichimaru. Aizen kapitányt bámulta mereven.
-Értem. Mirina! Hol az új kapitanyod?-kérdezte Yamamoto kapitány.
-Én...nem tudom....
-Akkor nélkülük kezdjük!
-Yama-bá! Igaz az a hir hogy áruló van kapitányi köreinkben?-kérdezte Kyouraku kapitány.
-Shunsui! Ne higyj el mindent amit hallasz! De igaz. Sajnos igaz. Bár nem tudjuk ki de biztos kapitány.
-Lenne egy két tippem- Ukitake kapitány célzatosan Ichimaru és Aizen fele bökött.
-Ne ítéljünk elhamarkodottan!
-De így az ellenség tudni fogja a legféltettebb titkainkat!-csattant fel Soifon kapitány.
-Nem is a kóbor lelkek az ellenségeink!-mondta Unohana kapitány.
-Badarság! Már hogyne a kóbor lelkek lennének azok?!- nevetett Ichimaru kapitány.
-Te csak maradj csendben kígyó!-szólt élesen Hitsugaya kapitány.
-Jujj de megijedtem!
-Ne gúnyolódj velem!!
-Viszont én azt nem értem hogy a kóbor lelkek miért akarjak megmenteni Kuchiki Rukiát!-gondolkozott Komamura kapitány.
-Egyértelmű! Az ereje és a benne levő lélek bontó kő kell nekik.-mondta Kuchiki kapitány.
-Kizárt! A narancssárga hajú azt mondta azért mentik meg mert a barátjuk.-mondta Hitsugaya.
-Így igaz! Mi is ott voltunk!-szólt közbe Ukitake kapitány.
-Mikor találkoztatok ti vele?-kérdezte Kurotsuchi kapitány.
-CSEND LEGYEN!!-kiáltotta el magát Yamamoto kapitány. Mindenki befogta a száját.
-Köszönöm! És most...Mirina! Gyere és mond el!
-Mit mondjak?
-Hogy ki neked a vörös hajú fiú!
-Rendben! Ő az öcsém.
-Mi a neve?-kérdezte Kyouraku.
-Kurosaki Ichigo a neve az öccsének !-szólt közbe Aizen.
-Honnan...?
-Tudom és kész. Nem tudjatok meg mi van készülőben. De nemsokára meg tudjatok! Mind meg fogtok halni! Ha rajtam múlik örökre eltörlöm ezt a világot. És ez alól senki nem kivétel. Ichimaru gyere!
Azzal mindketten eltűntek. Síri csend lett a teremben.
-Ő ...lenne...?-alig kaptam levegőt. Erre nem számítottam.
-Minden osztagnak figyelem! Készenléti állapotot rendelek el! Csapatokban maszkaljatok! Nem tudhatjuk mire készülnek! Ezennel a gyűlést berekesztem!

-Gyűlés vége-

-Meg kell találnunk Kenpachit!-mondta Yachiru. Épp a főúton haladtunk.
-Várjatok!- hatra fordultunk és Hisagi Suhei hadnagyot láttuk közeledni.

-Hisagi? Mit akarsz?-kérdezte Yachiru.
-Veletek megyek! Nem akarom hogy bajod essen.
-Nem kell annyira félteni öt. Erős.
-Nem érdekel! Akkkor is!
Azzal 3-an mentünk tovább. Egyszer csak valahonnan a közelből egy baszott nagy lélekenergiát éreztünk. Annyira hatalmas volt hogy bele remegtünk. Majd egy hatalmas nagy fény Sugár jelent meg a távolban. Futni kezdtünk hogy kiderítsük mi folyik ott...