⚜️Egy Haláli Történet⚜️

1.rèsz 📌

Egy álom. Egy régi emlék. Mostanában egyre többször gondolok vissza arra a napra ,amikor ide kerültem. Szörnyű érzés volt. Elszakadni a családomtól.
De részben örülök is neki. Így biztonságban tudhatom drága kisöcsémet, Ichigót. Nem volt biztonságban a közelemben. Emiatt is hoztak engem a Lelkek Világába. A hatalmas lélekenergiám miatt. Na de hogyan is történt.....

Visszaemlékezés
Épp a kórterem fele tartottam apával. Megszületett a kistestvérem. Annyira boldog voltam.
A nővérek megmutatták ,hogy merre van a szoba ,ahol anya feküdt. Szép csendben be nyitottam. Az örömtől folyt a könnyem. Ott feküdt anya az ágyon, karjában az újszülöttel. Apa leült az ágy melletti székre és megfogta a baba kezét. Én az ágy szélére ültem. Anyára mosolyogtam.
Igaz, hogy örültem eddig hogy egyke voltam 10 évig. Viszont most hogy 10 éves vagyok megváltozott a helyzet. Annyira nem bántam...
-Ichigo...-suttogta anya a baba nevét.
-Csodálatos...Kisfiam született...-apa sírt ,de a boldogságtól.
Én is hozzá akartam érni. Meg akartam fogni a kezét,hogy tudja nincs egyedül. Én vigyázok rá.
Ám amint felé nyúltam a testem fényleni kezdett. Visszahúztam a kezemet és rögtön abba maradt. Most apa fele nyúltam ,ám ugyanez történt. Megijedtem. A szüleim tudták hogy ez mit jelent. Azt ,hogy el kell mennem.

Nemrég be avattak a halál istenek létezésének történetébe. Először persze nem hittem el. Aztán furcsa dolgok kezdtek el velem történni. Láttam a szellemeket, éreztem mások jelenlétét és gyakran fenyleni kezdett a testem. Szóltam apának erről és azt mondta ,hogyha ez nem változik akkor el kell mennem a Lelkek Világába ,hogy ott kordában tudják tartani az erőmet.

És most ott ültem kétségbeesetten az ágy szélén. Nem akartam elmenni. Ichigoval akartam maradni. Látni akartam ahogy felnő. De ez lehetetlennek bizonyult... Anyát és az öcsémet bentfogták pár nap megfigyelésig. Ott elbúcsúztam tőlük.
Hazafele egész úton sírtam. Nem akartam. Nagyon nem. Apa előttem ment. Hirtelen megállt. Kilestem a háta mögül és egy fura ruhás férfit láttam.
Kezet fogott apával ,majd rám nézett.
-Ő lenne az?-kérdezte apától.
-Igen, ő Mirina.
-Jajj Isshin...Bucsuzzatok el. Ugyanis kétlem hogy mostanában látni fogjatok egymást.
Apa leguggolt elém és szorosan átölelt.
-Vigyázz magadra kislányom! Nagyon szeretlek!- vállamra csöpögött a könnye.
Én is atoleltem. Nem akartam elengedni. Ő viszont felemelt és velem együtt állt fel. Odavitt az idegenhez.
-Ukitake! Nagyon vigyázz rá. A többieknek is mond meg a Lelkek Világában!
-Úgy lesz -bólintott a férfi és elvett apától. Kapálóztam.
-Apaa!! Neeee!! Nem akarok! Veled akarok maradni! Meg anyaval és Ichigoval!! Nem akarok elmenni...-elcsuklott a hangom. Hozzábujtam a férfihoz és csendben sírtam. Ő elrugaszkodott a talajtól és lebegtünk. Apara néztem. Integetett. Visszaintegettem. Egyre távolodott.
Egyszer csak eltűnt a szemem elől...minden. Sötét lett hirtelen. Egyre gyorsabban haladtunk. Lehunytam a szememet.
Pár perc elteltével megálltunk. Kinyitottam a szememet és körül néztem. Egy teljesen ismeretlen helyen találtam magamat.

-Ne aggódj!-szólalt meg az idegen férfi- Itt biztonságban leszel. Halál istent faragunk belőled.
Bolintottam. Jobban megnéztem a férfit. Barátságos volt a kinézete.

-Én Ukitake Jushirou vagyok, Mirina. Hozzam bármikor fordulhatsz ha baj van.
A kezet a fejemre tette. Egyre nagyobb nyugalmat kezdtem érezni...
Visszaemlékezés vége

Hat igen...Nem volt könnyű. De most 15 évvel később már minden más. Megváltoztam. És sokkal erősebb lettem. Megtanultam uralni az erőmet. Csatlakoztam az 1.osztaghoz. A főkapitány osztagába. Az első tisztje vagyok.
-Mostanra Ichigo már 15 éves...-mondtam magamnak. Jol megöregedtem... 25 éves vagyok... Na mindegy.
Ott álltam a tanács terem előtt. Vártam Yamamoto kapitányt. Éppen üléseztek a többi kapitánnyal. Gondolom Kuchiki Rukia ügyet beszéltek. Hogy már régóta az emberek világában tartózkodik és nem tesz jelentéseket. De ez nem az én ügyem. Nekem most az a legfőbb dolgom hogy megvédjem azt a helyet... És egyszer talán téged is látlak...Ichigo..

Kurosaki Mirina