Egy éjfúria és egy viking lány barátsága [félbe marad]

Tényleg ő az?

Felszállt és elrepültünk. Ez most más volt mert a bátyám is jött és nem mentünk vissza. Repültünk és repültünk, de nem nézett vissza soha és éreztem, hogy megbánta, hogy eljött, de nem bír el hagyni.

Ez megnyugtatott, de el is szomorított mert mégis a családját hagyta ott miattam.

Repültünk és éreztem, hogy követnek minket, de mire észbe kaptam Kirát lerántotta valaki.

Megfordúltam és utána eredtem. Utól értem és rám lőtt. Kitértem, de a lány megnyomta azt a pontot és zuhanni kezdett.

Elkapotam Kirát smaragd meg a sárkányt. Mikor leszáltunk megnéztem, de nem hittem a szememnek smaragd oda jött mikor leszált.

~Holdkő!~üvőltötttem.

Persze Kira csak morgás szerü hangokat hall hat ott.

~Szia.... sztok. Hogy megnőtettek ti.~nézett ránk azokkal a zöld szemeivel.

Kiara felébredt holdkő egyből rá mordúlt, de én ösztönösen védtem.

Egymásnak ugrodtunk és én győztem. Nagyon meglepődtek, hogy pont a legkisebb győzi le őt. Mit mondja én is, de ez ösztönből jött.

Megbékélt a lánnyal és elmesélte mi történt vele. Kira közben megtanulta a nyelvünket és csak így beszéltünk egymáshoz.

~Nem tudsz valamit darkról? ~érdeklődtem holdkőnél.

~Van még egy rokonod? ~lepődött meg. Bólintottam. ~Hát oké. ~reagálta le.

~Sajnos nem. De sokáig kérdéstem. ~szomorodott el.

~Figyi. Mrnnyünk edzeni, hogy jobb kedvetek kegyen. Oké? ~kérdezte Kira. Mi csak bólintottunk.

Ezdés közben meglőttek. Kira a lábával elhárította a sárkánygumós nyilakat.

Üvőltötttem és smaragd és holdkő társaságában legyőztük a hajót. Hirtelen egy lánc tekerődött ránk. Próbáltunk szabadúlni, de a vízbe estünk és merülni keztünk.

Valami húzni kezdett minket és a hajóra tettek. Ez a hajó nem akár milyen hajó volt. Fémből készült, de egy sàrkányra van rögzítve.

~Hé! Pajti tudod milyen sárkány ez?~célzott a hajó alatt lévő sárkányra Kira.

~Nem.~jelentettem ki tisztán és érthetően.

~Nicsak itt az éjfúria lány.-gúnyolódott egy idegen.

Kira totál elfelejtette az ember nyelvet és csak morogtunk egyszerre.

-Mi van? Elvitte a sárkány a nyelvet?-viccelődött. -Apád mit nem adna, hogy lásson téged!-látszott Kiarán a düh és a szomorúság keveréke.

Morgott majd elfordította a féjét. Akkor megszólalt a "vadász".

-Én haza vihetlek. De akkor a sárkányod az enyém. -mondta Mogor.

~Szó sem lehet erről!~üvöltötte a vadász felé. Igen most már biztos, hogy vadász!

-Úgy látszik nem beszéli a nyelvünk.-mondta.-De kár! Akkor őt is cellába kell rakni. - üzenet a követőinek.

Ekkor "szájkosarat" kaptam és Kirát megkötözték. Külön cellát kaptunk, de attól még beszélgettünk.

Égy idő után megtámadták a hajót. Sárkány lovasok voltak.

-Takonypóc tüzelj balról az ikrek jobbról értve? -adta ki a parancsot egy lány.

~Asztrid? ~nézett a siklón ülő lányra.

Ide hívta a siklót és felismertem ő az a sikló akit elkaptak.

~Viharbogár? ~kérdeztem a siklótól.

Bólintott és elment kiszabadítani. Kijitottunk és felszáltam Kirával a hátamon.

-Kiara te vagy az? -kérdezte a lány.

A Kira bólintott egy kis idő után. Én Viharbogárral beszélgettem mikor meghallottam smaragdot.

Jeleztem Kirának és hirtelen megfordúltam és amilyen gyorsan tudtam repűltem. Viharbogár követett, de csak a lány zavart mert Kira ideges ha a közelben van.

Smaragd elterelje a lány figyelmét és eltüntünk. Haza mentünk és ettünk halat ekkor éreztem meg Viharbogár szagát elrepültem felé a Kiarával, de sajna a lány is ott volt.

-Kiara te vagy az? Válaszolj kérlek. -könyörgött. -Apád halálra aggódta magát! -nézett a szemébe.

~Nem szólasz meg? ~kérdeztem kíváncsian.

~De. ~mondta és a lány megilyett.

-Ez tevoltál? -nézte ilyedten a lányra. Kira bólintott. -Ez valamilyen sárkány nyelv? -Kira rám nézett én bólintotzam és ő is.

-Ez, hogy lehet? Tudsz még a nyelvünkön beszélni? -érdeklődőt. Kira nem csinált semmit csak lehajtotta a fejét.

-Nyugi én megtanítom neked! -jelentette ki büszkén, de inkább kedvesen és törődően. A viharbogárék egy ideig nálunk lesznek szerintem.

...............................................................

-Kira jössz repülni? -szólt a lánynak.

-Persze. Mármint ha ametiszt is jönni akar. -mosolygot rám. Én bólintottam és felszálltunk.

Repültünk és halottam valamit. Hirtelen Kira mozdúlt és kivédett egy nyilat.

Felfele kezdtünk repülni, de ekkor egy szúrást éreztem a lábamban és tehetetlen voltam. Zuhantam és mintha bénítva lettem volna.

Sajna Viharbogár elkésett és földet értünk. Megint Mogor volt az és bezártak . Kirát kényszerítették arra, hogy segítsen nekik.

Persze azt mondta, hogy 'nem' emiatt megkínoztak. Utána bele ment nehezen. Kb. egy fél éve náluk voltunk mikor megtámadták a bázisukat. Ilyen szar védelmük is csak nekik lehet.