Egy éjfúria és egy viking lány barátsága [félbe marad]

Mi történt a sárkányommal?

Ametiszt nem meséli el hol járt nem tudom miért. Pedig nem az a bosszúállós típus vagyok ezt ő is tudja. Nagyon aggódom érte.

Mivan akkor ha nem ő nyer és meghal? Akkor megszakadna a szívem. Ametiszt lefeküdt a sebekkel felfelé nehogy elfertözőgyenek.

Lekezeltem és bekötöttem. Amikor kész lettem egy sárkány felkapott. Semelyikük nem tud repülni a sebek miatt. A sárkány ismeretlen faj volt számomra amit furcsáltam.

(Így néz ki)

-Tegyél le! -üvöltöttem, de meg se hallotta. Oké új terv! ~Azonnal tegyél le! ~üvöltöttem megint és erre megilyedt és elengedett.

Én gyorsan kinyitottam a szárnyaimat és egy kissebb szigetre vitorláztam. (Még az este csináltam sikló szárnyakat az ilyen esetekre) A sárkány leszállt és figyelt. Egy kis idő után jött még egy a hátán valakivel.

-Ki vagy? -vetettem oda a kérdést.

-A nevem Mogor. Na és te ki vagy? -érdeklődőt.

Nem szabad megbízbom benne ő egy éjfúria vadász. A nevem nem gond, de a sárkány nem tetszik nekem. Mi legyen akkor?

-A nevem Kiara. Miért kaptál el? Nem tetem elenged semmit! -mondta szokatlanul nyugott hangon.

-Csak az éjfúriád kell! Meg most már te is! -mondta majd fütyült egyet és az egyik sárkánya megint elkapott.

Reagálás nélkül üvöltöttem el magam. Remélem fogatlan meghalja! Csak repültünk és repültünk, de sosem szálltunk le sehova. Ekkor rájöttem, hogy ez egy csabda! Megláttam az égen fogatlant ezért meg nyugodtam és egy tervet eszeltem ki ami igazából csak Hablatyon és fogatlanon múlik. Szóval mindent bele.

-Most! -ordítottam és megszúrtam a sárkány lábát a törömmel és zuhanni kezdtem. -Fogatlan! -ordítottam és hirtelen elkapott valamelyik sárkány. Felnéztem és megnyugodtam mert fogatlan volt az. ~Köszönöm! Tartozok neked eggyel. ~mondtam a megmentőmnek.

-Jól van pajti elkaptad. -halottam meg Hablaty hagját. Ekkor elnevettem magam fogatlannal együtt. Komolyan féltékeny? -Szia! Jó kor jöttünk? -húzott föl maga mögé.

-Igen pont jó kor.-nevettem tovább. -Figyelj Hablaty! Ametiszt nem benned nem bízik. Csak volt egy nem kedvelt régi ismerősünk ott. -mondtam kicsit fáradtan. Nehogy rosszat gondoljon rólam vagy ametisztről.

-Kire gondolsz? -nézett hátra. Nem akartam elmondani ezért nem szólaltam meg. -Hátha ne.  Akkor nem. -mondta majd előre fordult és felgyorsított. Hamarosan elértük a szigetet.

Ametiszt szemszöge

Nem tudom hol lehet. Aggódok érte, habár tud vigyázni magára. Már egy ideje figyelem az éget és semmi. Ekkor eszembe jutott a vadászok és a páncélos sárkányaik.

Elindultam, de ekkor meghallottam Kira hangját. Oda kaptam a fejem és rohantam a partra amennyire csak tudtam. Árnyékon volt a fiú mögött ült. Már mint mostmár fogatlan a neve. Nem értem miért hagyta átnevezni magát. Mindegy. Leszálltak és a lány röktön átölelt.

~Mi történt veled? ~kérdeztem a kezére nézve. Egy egészen csúnya seb volt rajta.

-Nem tudom. Akkor sebesülhettem meg amikor elkapott. Észre se vettem. -mondta. Elég nehéz nem észre venni egy 5 centis sebet ami kb. 4 miliméter mély lehetett.

Valamit titkól ami engem érdekel. De ennyi erővel azt is mondhatná, hogy 'és veled meg mitörtént?' Nem tudnám elmondani mert veszéjbe kerülhet egy kisebb baki során vagy valami.