Fogságban

1. rész

Sötétség. Vágások a kezemen. Akárhova nézek nem találok ajtót sehol. Próbálok arrébb menni ,de valami nem engedi. A lábamnál szorítást érzek,amiből arra következtetek,hogy megvagyok kötözve. A fejembe hatalmas fájdalom hasít bele. Megtapogatom a tarkóm,és érzem hogy van valami vele. Szörnyülködve jövök rá arra,hogy ez bizony vér. Felsikoltok,de bár ne tettem volna...

-Na sziaa baba látom felébredtél.-nyitódik ki az ajtó,és nagy csattanással vágódik a falhoz. Kintről bejön egy kis fény,ami bántja a szememet. A srác,aki bejött hozzám fekete ruhát és maszkot viselt. Hangjából itélve gondolom fiúnak. Rettegek,hogy most mi lesz velem.
-Miért kerültem ide és egyáltalán hol vagyok?-nézek rá félve. Közelebb jön hozzám és erősen megszorítja a csuklóm,ami rettenetesen fáj. Felsikítok,amiért egy pofont kapok.
-Kussolj már te kurva! Neked teljesen mindegy,hogy hol vagy! Most már mi mondjuk meg,hogy mit csinálsz!-ordít az arcomba. Viszhangzott a fejembe amit mondott.

Mi mondjuk meg,hogy mit csinálsz.

De hát kik még? Szóval nem egyedül van? Ebből az idegbetegből van még több is? Hát ez szuper.

Miközben ezen gondolkoztam,több fekete ruhás srác jött be. Az összes ugyanúgy nézett ki. Leguggolt hozzám az egyik. Mit sem törődtek vérző fejemmel.
-Most elmondanám neked a szabályokat.-szólt nyugodt hangon. Nem mertem mondani semmit,pedig alig bírtam megállni. Sose tartottam be a szabályokat,tipikusan az a fajta voltam,aki ment a saját feje után. Ennek mostmár vége úgy látszik.
-Gondolom arra már rájöttél,hogy mi vagyunk a főnökök. Tehát,ha nekünk kedvünk tartja bántani téged fogunk is. Velünk csak szépen beszélhetsz,semmi érzelmet nem akarunk rajtad látni. Vannak különböző büntetések,amik...-mondta volna tovább,de valaki köszörülte a torkát. Nem értettem,hogy mi ebben a nagy dolog egészen addig amíg arrébb nem állt a srác. Karba tett kézzel állt egy fiú,akin meglepő módon nem volt fekete ruha. Átlagos ruha volt rajta. Szőke göndör fürtjei kissé a szemébe lógtak. Ördögi mosollyal nézett rám,amiért így végigmértem. Tekintete szikrázott,ahogy a fiúra nézett,aki még nem olyan rég nekem játszotta a nagymenőt,most viszont csak lesütött szemmel állt.
-Ki engedte meg neked,hogy elmond a szabályokat?! Kurvára elmondtam,hogy mindegyiknek én mondom el,hogy mivan!!-kiabálta le a srácot. Kapkodtam kettőjük közt a fejemet.
-Én csak...sajnálom Sam.-hebegte szégyenlősen a fiú. Kuncognom kellett azon,hogy 10perce a srác még mennyire elvolt szállva magától,most meg hogy megjelent Sam,szertefoszlott minden bátorsága. Ők még beszélgettek, a többi fiú kiment. Azon kaptam magam,hogy egy sötét szempár engem néz. Kérdőn pillantottam Sam-re,aki a kezébe fogott valamit.
-Egyél.-dobott le elém egy csomagot és kiviharzott az ajtón. Belenéztem,hogy mi van benne. Kutyakaján és fáslin kívűl mást nem találtam. Na az biztos,hogy akkor inkabb nem eszek. Befásliztam a sérült fejem,lekuporodtam a sarokba és csak sírtam. Miért történik ez velem?