Fogságban

2.rész

Sam szemszöge

-Haver,valami baj van!-rontott be hozzám Zack ijedt arccal. Érdeklődve követtem végig a hosszú folyosón. Az egész helyiség,ami az én birtokomban van,hasonlít egy börtönre. Mindenhol bezárt ajtók,mögöttük reménykedő lányok,akik azt hiszik kiszabadulhatnak. Zack a legutolsó ajtóhoz vezetett,ahol egy Becky nevű lány van már majdnem fél éve. Szegény már eléggé ki van készülve,egész testén vágások. Bevallom a fiúkkal sokszor esünk túlzásba,és azon kapjuk magunkat,hogy haldoklik a csaj. Mi rájuk nem emberként tekintünk,hanem tárgyként. Ha ahhoz van kedvünk bántjuk őket,de sokszor meg is erőszakoljuk ezeket a lányokat. Ez így megy már több éve. Először a legjobb haverommal Mattel kezdtünk lányokat gyűjteni,de azóta csatlakoztak új tagok. Gondolkoztam már rajta,hogy mitől lettem ilyen őrült,de valószínűleg apámtól örököltem. Most is éppen börtönben van,ugyanis kiderült hogy többször is gyilkolt már meg embereket. A fiatal lányok megerőszakolásáról már nem is beszélve. 10éves voltam,amikor mindez történt. Anyámból egy alkoholista lett,én meg csak sírtam és nem értettem mi folyik körülöttem. Pár év múlva éreztem először késztetést arra,hogy öljek. Mindez egy bárba történt,amikor lementem a haverokkal inni. Egy sráccal összeverekedtem aztán kiráncigáltam a helyről és megfojtottam. Amit akkor éreztem leírhatatlan volt. Semmi megbánás,vagy akár bűntudat. Úgy éreztem,megtaláltam az én utamat.

Beérve Becky "szobájába" láttam,hogy Taylor mellette ül és simogatja a hátát,a lány meg zokog.
-Mit vigasztalod?-kérdeztem flegmán mert ez egyáltalán nem megszokott tőle. Sőt egyikünktől se.
-Terhes te barom.-szorult Taylor keze ökölbe. Elképedve néztem rá,mert az lehetetlen. Intettem a fejemmel,hogy jöjjön utánam,aztán becsuktam magam mögött az ajtót,magára hagyva a lányt. Kint Taylor levette a fekete maszkot magáról,ami csak akkor van rajtuk,amikor a lányokhoz mennek be. Ezt az ötletet én adtam nekik,mert így tök menőn néznek ki. Az áldozatok meg tök mindegy igazából,hogy mit gondolnak,egyszer úgyis meghalnak.
-Meg kell ölnöd.-kezdtem bele a mondandómba,kertelés nélkül. Taylor szeme csillogott,és nagyon nem jó érzésem volt.
-Figyelj,ezt nem teheted. Én szeretem őt.-suttogta az utolsó mondatot. Arcán egy hatalmas könycsepp gurult le. Undorodva néztem rá.
-Szedd már össze magad. Nem én tehetek róla,hogy felcsináltad szerencsétlent. Ha te nem teszed meg én megfogom.-hadartam el,közben figyeltem a reakcióját. Öklét meglendítette,folyt a számból a vér. Gondolkozás nélkül elővettem egy pisztolyt és a homlokához tartottam. Felemelte két kezét,jelezve hogy ne bántsam. Elemeltem tőle a fegyvert és a vérző számat megtöröltem.
-Befejezted?-igazítottam meg a zsebembe lévő pisztolyt.Bólintott egyet,majd otthagyott. Ördögi vigyor hagyta el a számat,a gondolatra hogy végre ölhetek.Izgatott voltam,és az egészben ez volt a legjobb. Elindultam visszafele a folyosón,és bementem Maja szobájába,akit tegnap raboltunk el. Fején a fáslival ült a földön,szeme feldagadva. A kutyakaja mellette érintetlenül hevert a földön. Felnézett rám,ijedt tekintetéről eszembe jutott az az este,amikor elraboltuk.

Visszaemlékezés az elrablás éjszakájára

A hátsó ablakon másztunk be,ami érdekes módon nyitva volt,ugyhogy nem volt nehéz dolgunk. Tudtam,hogy kit kell keresni mert figyeltem ezt a lányt már pár hónapja. Nem szívesen mennék be úgy a házba,hogy fogalmam sincs található-e ott egyáltalán valami lány.
Miután bejött Matt is megpillantottam az ágyon fekvő lányt,aki békésen aludt. Hosszú haja finoman hullott a hátára.
-Na csináljuk.-vettem egy mély levegőt.
Taylor megragadta a lábát és lehúzta a földre. Kipattantak a csaj szemei,ijedten nézett körül. Nem csodálom,hogy sokkolta a látvány,hiszen 4fekete ruhás srác állt előtte meg persze én.
-M..mit akartok?-hebegte,könnyek hullottak le az arcán. Háta mögé mentem és egy ronggyal befogtam a száját. Sikítani próbált,persze így nem ért el vele sokat.
-Na mivan cica,nincsenek itthon anyuciék?-kérdezte gúnyosan Cody.Ő csak megrázta a fejét. Felcsillant a szemem,jeleztem a srácoknak,hogy kutassák át az egész házat. El is indultak,úgyhogy kettesbe maradtam a lánnyal. Kicsit körülnéztem a szobájába, feloltottam a villanyt. Mekkora mázlisták vagyunk,hogy pont most nincsenek itt a szülei. A szoba túloldalán volt egy hatalmas tükör az alsó sarkára betűkből ki volt rakva hogy MAJA. Biztos ez a neve. Nézegettem a falra felakasztott képeket. Volt egy csomó családi kép,amiken mosolygott. Ahogy látom,testvére is van,egy kislány. Teljesen normálisnak tűnő családban nőhetett fel. Elhesegettem az ehhez hasonló gondolatokat,nehogy még a végén megessen rajta a szivem.

A srácok 10percen belül vissza is értek,táskájuk megtömve mindenfélével. Elindultunk le a lépcsőn,magammal rángattam Maját. Ő csak sírt és vergődött. Mikor már az ajtónál jártunk kicsúszott a kezemből a csuklója,szabadulni akart. Megragadtam a haját,amiért fájdalmasan felordított. Az egész kerten így húztam végig. Nagyon ellenkezett,kezdett felbaszni.
Meggondulatlanul felkaptam egy téglát a kert végéből,és tiszta erőből a fejéhez basztam. Elhallgatott,szerintem elájult.
-Még csak most raboltuk el te meg már megölöd most??-állt meg előttem Zack,egyik szemöldökét kissé felhúzta.
-Pofa be.-arrébb löktem,Maját pedig betettem a csomagtartóba. Megkerültem a kocsit és beültem a kormányhoz. Az út viszonylag csöndesen telt,legalábbis én nem beszéltem. A fiúk mutogatták egymásnak a cuccokat,amiket elloptak a házból.