Fogságban

11.rész

Maja szemszöge

-Hallgatlak-dőltem neki a mosogépnek,számat idegesen rágcsáltam. Adam előttem toporgott,nehezen tudott csak megszólalni.
-Nos-szedte össze magát.-Sam nem teljesen olyan amilyennek mondja magát. Van egy dolog,ami teljesen megváltoztatná a róla alkotott véleményed. Nagy kockázatot vállalok,mert ha ez kiderül hogy elmondtam nekem tuti annyi. Hidegvérrel megölte Zacket,velem is tuti végezne.-pásztázta a földet. Beleborzongtam a gondolatba hogy nézett ki Zack rengeteg sebhellyel a testén.
-Adam én értékelem,hogy elszeretnél mondani valamit,de ha húzod az időt Sam gyanút fog,elkezd keresni és ha megtalál nem lesz jó vége. Szóval igazán siethetnél-mondtam el egy szuszra amit szerettem volna. Adam eléggé idegesnek látszott,amitől nagyon beparáztam.
-Sam nem csak téged tart fogva...hanem az egyik családtagod is.
Nem hittem a fülemnek,lesokkoltam. Az nem lehet hogy Sam csak megjátszotta az aranyost és képes volt ilyen lenni velem.

Vannak dolgok amikről nem tudsz.

Szavai a fejembe kavarogtak,és aztán szépen lassan kezdtem megérteni a dolgokat. Ott volt például az,amikor betévedtem a szobájába és ő nagyon kiakadt.

Talán nem véletlenül álmodtam anyával valamelyik nap?

-Anyát tartja fogva igaz?-haraptam be a szám,idegesen vártam a választ.
Adam eddig fel alá járkált,kezdett az őrületbe kergetni. Most viszont egy pillanatra lefagyott és rám pillantott.
-Nem vagy te olyan buta-mondta fejcsóválva. Elöntött a méreg,kezemmel belevertem a falba. Adam ott termett mellettem,erősen megrángatott.
-Ne vergődj már te kurva-pofozott fel.-Nem ez a legjobb megoldás. Fájlalva dörzsöltem az arcom,könnyeim potyogtak. Lerogytam a földre,teljesen tanácstalan voltam.
-És most mit tegyünk? -néztem fel Adamra,aki ugyanolyan erősen gondolkozott a megoldásán. Homlokát összeráncolva töprengett, egyszer csak felcsillant a szeme.
-Van egy ötletem-mosolyodott el,és leguggolt mellém. Belenéztem mogyoróbarna szemébe és biztonságot éreztem.
-Igen?-töröltem meg könnyes arcom,vettem egy mély levegőt.

És akkor elkezdte mondani az ötletét...

Sam szemszöge

-Majaa!-kiabáltam idegesen. Hihetetlen,hogy ennyi idő vizet inni. Próbáltam lehiggadni és lassan felkászálódtam. Út közben azon töprengtem,hogy talán túl nyálas dolgokat mondtam neki de magam se tudtam hogy ez lesz a vége,csak úgy ömlött belőlem az érzelem. Kivágtam a terasz ajtót,tekintetemmel kerestem Maját,nem találtam sehol. Egy pillanatig megfordult a fejemben hogy elszökött,de az lehetetlen. Törölközőmet lazán a derekamra kötöttem,úgy indultam tovább. Először az alsó szinten néztem körül,nem találtam. Lassan elindultam felfele a lépcsőn,amikor már a közepe felé jártam,megpillantottam egy köntöst a földön heverve. Gyanúsan kézbe vettem a ruhadarabot aztán fovább mentem. Nem sok idő múlva halk zenére lettem figyelmes. Elindultam a hang irányába,ami egyre hangosodott. Mire odaértem a sarokban lévő szobához egyre fokozódott bennem az izgalom. Az ajtó egy picit nyitva volt, benéztem rajta. Maját láttam az ágyon feküdni.
-Végre,hogy megtaláltál-takarózott ki,láthatóvá vált az a formás teste. Egyre közelebb lépdelt hozzám,izzot köztünk a levegő. Mondanom se kell mennyire ki voltam készülve,persze jó értelemben. Magához húzott,végig nyalt a számon. Kirázott a hideg,nagyon jól esett. Engedtem a csábításnak,ledobtam törölközőmet. Erőszakosan az ágyhoz löktem, háttal nekem várt rám.

Adam szemszöge

Fejembe annyi gondolat kavargott. Rettegtem attól,hogy Sam bármikor rájön,hogy itt vagyok. Idegesen járkáltam fel-alá.

Legalább Maja lefoglalja,míg én megkeresem a kulcsokat.

Felforgattam az egész nappalit,megnéztem minden párna alatt,de nem volt sehol. Próbáltam Sam fejével gondolkozni,hogy ő vajon hova rakná. Biztos valami alapvető helyre.

Mint például az ajtó melletti tartóba.

Odasiettem,ám ekkor kéretlen "vendégbe" futottam.

-Csak nem ezt keresed?-forgatta ujjai között mosolyogva Sam a kulcsot...