Fogságban

8.rész

Maja szemszöge

-Ébresztő-hallottam egy ismerős hangot,amitől rögtön kipattant a szemem. Felültem,de valami nem stimmelt. A sötét szobát felváltotta egy tágas, világos helyiség. Nem sok idő kellett ahhoz,hogy rájöjjek ez az én szobám. Az ágyam mellett pedig anyám ácsorgott.
-Anya!-pattantam ki az ágyból és a nyakába ugrottam. Hozzábújva a jól ismert fahéj illatát éreztem. Kicsit eltolt magától,hogy a szemembe nézhessen.
-Drágám valami baj van?-simította meg a hajam.
-Engem elraboltak. Hogy lehetek itt? És miért nem jöttetek hamarabb értem?-szegeztem neki a kérdéseim. Ő homlok ráncolva nézett rám,nem értette hogy miről beszélek.
-Szivem te végig itt voltál,lehet csak rosszat álmodtál-lépett el tőlem és menni készült-készülj mert nemsokára jön Zack érted hogy elvigyen piknikezni.
-Zack nem is él-törtem ki zokogásban amikor anya elhagyta a szobámat.

Az nem lehet hogy ezt az egész szörnyűséget csak álmodtam. Vagy talán megőrültem? De hiszen olyan valóságosnak tűnt.

-Kop kop-lépett be Zack a szobámba. Most láttam csak igazából maszk nélkül. Barna szeme őrjitően csillogott. Beletúrt csillogó barna hajába,elmosolyodott.
-Azt hittem meghaltál-rohantam hozzá,megöleltem. Beszipantottam a jól ismert illatát.
-Jaj hercegnőm ne butáskodj. Attól,hogy összevesztünk még nem haltam meg.-mosolyodott el-És most gyere mert megyünk Rosewoodba,mindjárt indul a busz.
-Nem értek semmit-motyogtam magamba,de azért elkezdtem öltözködni. Zacket nem zavarta hogy kikéne mennie,kényelmesen elfeküdt az ágyamon.

A házból kilépve megcsapott a helyi pékség friss illata. Körülnéztem és minden a régi volt. Szaladgáló gyerekek a közeli játszótéren,szerelmeskedő párok akik enyelegtek a padon,és ki ne hagyjuk az idős embereket,akik mindenkit árgus szemmel néznek,hátha látnak valami olyat ami okot ad a pletykálkodásra. Nézelődésemet Zack zavarta meg,aki olyan szorosan megszorította a kezem,hogy zsibbadni kezdett.
-Elérjük a buszt szerinted akkor is ha benézünk a pékségbe?-néztem rá kiskutya szemekkel. Zack csak bólintott egyet és homlokon csókolt.

-Ó a kis törzsvendégnek mit adhatok?-dobolt ujjaival a boltos néni,és kedvesen rám mosolygott.
-Egy kakaóstekercset kérnék.
A néni csak mosolygott,majd ismét rám pillantott.
-Oliver kihoznád azt a csomagot,amit mondtam neked a múltkor.-kiabált még mindig engem nézve. Zackre pillantottam,de ő csak telefonozott,nem vette észre hogy mi történik. A hátsó helyiségből előlépett egy srác,fejét lehajtotta. Amikor megláttam hogy göndör szőke haja van,a szívem megállt egy pillanatra.
-Sam,te vagy az?-csúszott ki a számon a kérdés.
A fiú felkapta a fejét,mosolygott de nem túl kedvesen.
-Úristen ezt nem hiszem el-kiáltottam fel és hirtelen mintha minden felgyorsult volna. Gondolkozás nélkül kirohantam a pékségből,elkezdtem a busz felé szaladni. Útközben észrevettem,hogy Zack nincs mellettem de nem érdekelt. A buszt pont elértem, felszálltam rá.
-Egy jegyet kérek Rosewoodig-mondtam hadarva a sofőrnek,de akkor vettem észre hogy valami nincs rendben vele. Rámnézett és akkor jöttem rá,hogy ez anya.
-Figyelj oda minden részletre lányom,és segíts nekem-nézett rám. Megfogtam a kezét,válaszolni is akartam,de akkor valami lehúzta a sötétségbe.

-Anyaa!-sikítottam fel. Hajam csapzottan tapadt a vállamra,teljesen levoltam izzadva. Felültem,és megnyugodva jöttem rá,hogy ez csak álom volt. Amióta itt vagyok sosem álmodtam még ehhez hasonlót,olyan valóságos volt minden. Odasétáltam az ajtóhoz,megpróbáltam kinyitni,de nem lehetett. Kintről veszekedés hallatszódott be. Sam hangját elsőre felismertem,de a nőét nem rögtön.
-Engedd el őt kérlek-hallottam a nő hangját.-Akkor helyette szenvedjek én,csak ő hagy legyen szabad,hiszen még olyan fiatal az én Majám.
Forogni kezdett velem a szoba,nem akartam elhinni hogy ez velem történik. Zokogva rogytam le az ajtóhoz,alig kaptam levegőt.

Valahogy meg kell mentenem az anyámat.