Fogságban

7.rész

Sam szemszöge

-A sors iróniája,hogy az életben egyedül a halál biztos,nem gondolod?- nyaltam meg kicserepesedett számat. Maja olyan fájdalmasan sírt,hogy már majdnem megsajnáltam. De csak majdnem. Zack holtteste előtt térdelt zokogva. Idegesen belerúgtam egyet mire ijedten rámnézett.
-Na végre abbahagytad ennek a baromnak a siratását.-guggoltam le hozzá,szeméből kisepertem a haját. Gyönyörű arcán tagadhatatlan gyűlöletet és csalódást láttam. Meg akartam simogatni,de elhúzódott tőlem.
-Hogy voltál képes megölni a barátodat? Eddig is tudtam,hogy orvosi eset vagy de hogy ennyire elment az eszed azt nem gondoltam volna-vágta hozzám,miközben próbálta visszatartani a könnyeit. Felnéztem Zack holttestére és valahol megértettem a lányt,hiszen nem fogadhatta túl szép látvány. Zack felismerhetetlenné vállt,annyira szétszabdaltam a testét. Nem volt rajta semmi ruha,és csak lógott a plafonon,szeme fennakadva. Csöpögött a vér mindenhonnan. Lassan öltem meg,szeretem ha szenvednek az emberek. Könyörgött és próbált ellenállni,de tudta hogy értelmetlen. Magam sem értem hogy tehettem ilyet,főleg vele. De annyira felcseszte az agyamat,hogy Majával kikezdett,hogy elborult az agyam. Mikor észbekaptam Zack szájából már folyt a vér. Nyaka nagyon piros volt,megszorítottam a kötelet ahogy csak bírtam,biztosra akartam menni. Fogalmam sincs hogy mit fogok mondani a többieknek,de jelenleg nem is érdekelt. Csak figyeltem Maját ahogy még mindig Zackkel van elfoglalva hiába halott.
-Mit kell tennem azért,hogy velem foglalkozz?-szegeztem neki a kérdést,mire ijesztően felnevetett.
-Nehogy azt mondd már,hogy miattam ölted meg-visszanyelte a könnyeit,erősnek akart látszani.-te nem vagy komplett,bármit is csinálsz nem fogok veled foglalkozni.-nézett rám,láttam a tekintetén,hogy szívből mondja.
Összeszorítottam a szám,kezem ökölbe szorult,meglendítettem a kezem,pont Maja arcát kapta el. Felsikoltott és futni akart,de nem hagytam. Visszarángattam,és durván megszorítottam a csuklóját.
-Ne,kérlek Sam-rángatózott-ne csináld.
-Te akartad-ordítottam,nem foglalkozva azzal hogy mennyire sír-Neked számit annyira ez a barom,majd most megtanulod-vettem kezembe a falon lógó ostort,elkeztem Maját kifelé rángatni a pincéből.
-Segítség!-nagyon kétségbe volt esve,minden erejével ellenkezni akart.
Felnevettem a szerencsétlen próbálkozásán.
-Azt hiszed baba hogy itt bármelyikünk is a segitségedre sietne? Mindenki kurvára leszarja,hogy mit csinálok veled.
-Oh igen?-kapta fel a fejét Maja,csapzott haját kiseperte a szeméből.-Kiváncsi lennék mit szólnának ha tudnák,hogy megölted Zacket.-kiabálta az utolsó szavakat.
Megfogtam a fejét és belevertem a falba,olyan erővel,hogy elájult,lerogyott a földre. Hajánál fogva húztam végig a lépcsőn,épp úgy mint az első napon.
Útközben belefutottam Adambe,éppen telefonált. Kérdőn pillantott rám,mire csak legyintettem és behúztam Maját a "szobájába".

20perc múlva

Maja kezdett magához térni nagy örömömre,mert már kezdtem unni magam. Felült,megdörzsölte volna a szemét,de ekkor rádöbbent hogy ki van kötözve. Pillantása felém siklott,szája láthatóan megremegett. Mosolyognom kellett,azon hogy milyen hamar eszébe jutott,hogy hol is hagytuk abban. Felálltam a földről,ahova már teljesen odakényelmesedtem. Kezembe fogtam az ostort, közelebb sétáltam hozzá.
-Úristen-sikított,mikor rácsaptam egyet. Hogyha tudta volna hogy ez még csak a kezdet...

Maja szemszöge

Szemem nem bírom kinyitni annyira be van dagadva,az egész testem sebhelyes az ostor miatt. Orromból folyik a vér mert Sam néha ököllel támadott. Azt hittem már sose hagyja abban,és megöl. Talán meg is tette volna ha nem zavarja meg a telefonja. Mikor meghallotta káromkodva felvette,és kirontott a helyiségből. Már azóta eltelthetett pár óra,én mégis csak itt fekszek összegömbölyödve a nagy fájdalom miatt,amit érzek. Lelkileg és testileg is nagyon magam alatt vagyok. Könnyeim elfogyhatatlannak tűnnek,nem bírom abbahagyni a sírást.