Dementor lány

«1.4»

Reggel elgémberedett nyakkal és hassal előre a földön ébredtem. Azt ne kérdezzétek, hogy hogyan vagyok ilyen pózban, mert még magam sem tudom.

Körülnéztem a termen és megállapítottam, hogy már dél körül lehetett az idő, hiszen a kinti fény majdnem kiégette a retinámat.

A kis sárkány a kezemen összecsavarodva aludt és mivel nem akartam felkelteni, így átfordultam a másik oldalamra lassan, majd megpróbáltam kéz nélkül feltápászkodni. Már majdnem sikerült felállnom, mikor is megszédültem és sikeresen visszakerültem a földre, amit egy hangos csattanás kísért.

A csattanásra Madam Pomfrey benézett a kórterembe, de pont nem látott, mivel az ágy másik szegletében voltam. És McGalagony professzor is ezt az időpontot választotta arra, hogy bejöjjön hozzám.

Mivel egyikőjük sem látott, így kiszaladva a teremből kezdték el kiabálni a nevemet. Engem meg ott hagytak elterülve a földön.

Látókörömbe Drake került, aki éppen most nyitogatta ki a szemeit. Most komolyan meg sem hallotta a csattanást és a kiabálást?! Álmos szemekkel körülnézett a termen és egy kis fázis késéssel, de észrevett. Örömében elkezdett ugrálni, majd össze-vissza szaladgálni és ezzel elkezdte az örömtáncát. A végeztével odajött hozzám megnyalta a homlokom és lefeküdt a mellkasomra összegömbölyödve mint egy macska.

A jelenetet látva nem bírtam ki nevetés nélkül. Olyan aranyos.

Dumbledore lépett be ekkor az ajtón és rögtön hozzám sietett. Egy percig nézte a jelenetet, mivel mikor Drake is észrevette, hogy ott van elkezdte megint az örömtáncát.

-Jó ismét ébren látni Ana. Lesz mit megbeszélnünk. - Kezdte el mondandóját Dumbledore professzor, miután befejezte a táncát a kis krapek.

-Elhiheti, annak én is örülök. Már majd megörültem abba, hogy nem tudtam semmit sem csinálni.

Felrántott a földről és leültetett az ágyra. Mindig meglepődők azon, hogyan képes ilyen gyorsan mozogni meg hogy lehet valaki ilyen erős, ha már elmúlt száz.

Drake rögtön felpattant az ölembe és összegömbölyödve aludt tovább. Én a pikkelyeit piszkálva beszélgettem kisebb hangerővel tovább az igazgatóval.

-Igaz nem emlékszem két hétre, de örülök annak, hogy itt lehetek ismét a Roxfortban.

-Elhiheted, amikor meghallottam a gyűlésen, hogy felébredtél rögtön elindultam hozzád. De, amikor ideértem már aludtál. Így eldöntöttem, hogy ma meglátogatlak.

-Tényleg a gyűlés. Mi volt a téma?

-Szerintem magad is tudod. Harry Pottert felügyelet alá kell helyezni és tanítani kell külön. Mivel most tudta meg a nyáron, hogy varázsló, így lassan be kell neki mutatni a Varázsvilágot. Túlságosan le van maradva a többiektől, de hiszem és tudom, hogy pillanatok alatt felzárkózik a társaihoz.

-Szívesen elvállalom a tanítást, viszont a felügyeletességet nem fogom tudni. Megérzésem szerint tavalyihoz képest most többször kell majd ellátogatnom az Azkabanba. A dementoros incidens után jobban oda kell figyelnem rájuk.

-Hát igen. Míg te kómában voltál, addig én, Eleonora kisasszony és Viktor úrfi vigyáztunk rájuk.

-Nagyon köszönöm a segítségét. Remélem nem volt semmi baj. -Mert ha igen, akkor elevenen elégetem őket... mármint a dementorokat

-Nem volt semmi probléma. Igaz az elején nem akarták elfogadni, hogy mi vesszük át a vezetést, de utána megszokták.

-Ezt örömmel hallom. Kérdezhetek valamit magától professzor? - Kíváncsi tekintettel nézett rám, de szerintem már sejtette is, hogy miről akarok vele beszélni.