Dementor lány

«1.5»

Most per pillanat a prefektusokat várom, akiknek már vagy fél órája itt kellene lenniük. A szobát (mivel a lakosztályomba hívtam őket) már vagy százszor körbejártam. Azon voltam, hogy elindulok megkeresni őket, mikor is kopogtatásra lettem figyelmes.

-Gyere be! - Kiabáltam kinti személynek vagy személyeknek közben a mellettem lévő asztalra támaszkodtam.

Óvatosan kinyílt az ajtó, majd egy vörös hajkorona dugta be a fejét a nyíláson. Körülnézett, majd amikor meglátott engem, akkor teljesen kinyitotta az ajtót és beléptek a várva várt prefektusok.

Az újak megszeppenve figyeltek engem, majd néztek körül a termen. Mivel még csak most lettek perfektusok, így gondolom nagy meglepetés érte őket, hogy már az első nap munkájuk van.

-Helyezzétek kényelembe magatokat. -Mutattam az ágy és székek felé. Megvártam míg mindenki elfoglalta a helyét majd folytattam.

-Megkérdezhetem, hogy mi volt a késés oka? - Néztem a végzős diákokra, akik csak az újakra mutogattak.- Aha, értem. -Itt a "tettesek" felé néztem,akik szégyenkezve lehajtották a fejüket.

-Mindegy is, a fő, hogy itt vagytok. Na szóval, azért hívtalak ide titeket, hogy ebben az évben is segítsetek majd nekem. Az idősebbek már tudják, de azért hallgassatok meg. A feladatotok, hogy az újonnan jött boszorkányok és varázslók varázserejét megfigyeljétek az első héten. Igaz én is bejárok majd minden nap az elsősökhöz, viszont nem tudok négy helyen lenni egyszerre. Kérdésetek van-e? - Itt felnyújtotta az egyik új griffendél prefektus a kezét. Azt hiszem Percy Weasleynek hívják.

-Mit kellene megfigyelnünk egy varázslás folyamán?

-A válasz a kérdésre egyszerű. A színét, a pálcával való kapcsolatot és a tehetséget. A színe azért fontos, mert a varázslóról vagy boszorkányról ad nekem felvilágosítást, amiről nektek nem kell tudnotok. A kapcsolat nagyon fontos. Hiszen, ha nincs meg az összhang a pálca között akkor egy egyszerű Alohomora varázslat is végzetes lehet bármire vagy bárkire nézve. De főleg a használó kárára megy. A tehetség meg szerintem egyértelmű. Még valaki?

-Kötelező ezt csinálnunk? - Kérdezi egy kicsit kényes hangon az egyik mardekáros lány. Erre én csak felhúzott szemöldökkel figyelek rá. Hogy lehet ő prefektus, ha már egy ilyen egyszerű munkát sem csinál meg?

-Nem. Nem kötelező. Aki akar az már most elmehet. Ott az ajtó és ki lehet menni, ha már egy ilyen egyszerű feladattól megíjedtek vagy túl lusták vagytok hozzá. Viszont az utóbbi esetben ajánlom a személynek a cím átadását olyannak, aki meg érdemli és csinálja is. Akar valaki elmenni?- Síri csönd a válasz.- Akkor itt vannak a papírok.- Egy intéssel a kezükbe varázsoltam a házuk elsőéves diákjait.- Minden háznak a saját elsőseit kell megfigyelnie. A papíron szereplő minden kérdésre adjatok egy válasz és majd utána juttassátok el nekem valahogy. A héten legyen meg. Rendben én végeztem. Menjünk reggelizni addig, amíg kapunk ételt. - Ezzel kitoltam őket a szobámból, amit bezártam és út közben beszélgettünk.

A nagyteremhez érve szétváltunk és ki-ki a saját asztalához ment. Én leültem Astra mellé és Dumbledore professzort kezdtem keresni a szememmel, akit meg is pillantottam a faajtónál McGalagony oldalán. Nagyon boldognak tűntek, hiszen az idefele utat nevetve tették meg.

Bárcsak én is azt mondhatnám, hogy jó a kedvem. De akkor hazudnék. Nem tudom miért, de mióta felkeltem a kómából azóta rossz érzésem van, na meg nem is érzem százszázalékosnak magam. Madame Pomfrey szerint ez csak az egyik mellékhatása a sok bájitalom közül. De én kétlem, hogy egy altató bájital okozza ezt. Itt valami titok van.

Apropó kóma. Mióta megtámadtak azóta nincs meg a nyakláncom. Ami igen aggaszt. Hiszen ez az egyetlen egy dolog, amit a szüleimtől kaptam, és rájuk emlékeztet. Kiskorom óta rajtam volt, és mindig mikor megérintettem egyfajta megnyugvás és biztonságérzet kerített hatalmába. De most sehol sincs. Dumbledore-ék szerint (akik megtaláltak) a támadó vihette magával. Senki sem tudja, hogy mi van a hátuljára írva, hiszen egy elmosódott szó áll rajta. Az igazgató szerint egy nagyon erős varázslatot szórtak rá, hogy csak akkor lehessen elolvasni ha már eljött annak az ideje.

Én ezt sosem értettem. Minek az ideje? Mi történne? Egyáltalán ki az anyám? Hogy hívhatják? És a legfőbb hol van? Sosem láttam még egy képet sem róla. Senki sem ismeri Dumbledore-on, McGalagony-n Perseuson na meg persze Minisztériumon kívül. Nagy titokban tartják előlem az is biztos. Egyszer megpróbáltam a minisztériumi archívumba betörni, hogy megtudjak valamit a szüleimről. Mit ne mondjak, nem volt egy kellemes találkozás az aurorokkal, na meg a pálcáikon kilövelt Stuporokkal és Capitulatusokkal. Akkor megfogadtam, hogy majd ha eljön bárminek is az ideje akkor majd megtudom. Na meg azt is a fejembe véstem, hogy legközelebb inkább bejelentkezek, mintsem betörjek oda.

Nem tudom mikor ülhettek le a tanárok, de egy kezet éreztem meg a vállamon, ami miatt egy kicsit összerezzentem és ezzel kirázódtam a gondolatmenetemből. Megnéztem a kézhez tartozó személyt, aki nem volt más mint Aurora.

-Minden rendben? - Teszi fel a kérdést Aurora, mire lefagytam egy kicsit. Mit mondjak nekik? Mondjak igent? De hisz akkor hazudok magamnak és nekik is. De ha elmondom, hogy mit érzek akkor hülyének néznek és visszaküldenek Pomfreyhez, amit márpedig semmiképp nem szeretnék. Ezért inkább nem szólaltam meg. - Nekünk mindent elmondhatsz, ugye tudod?- Erre csak bólintottam egy aprót.

-Igen tudom, és köszönöm, hogy aggódsz értem meg minden, de jól vagyok. -Ejtettem felé egy hamis mosolyt majd elkezdtem enni egy lekváros kenyeret.

-Akkor megnyugodtunk. -Mondja Dumbledore és neki kezdett a tök levesének. De még előtte ejtett felém "ezt még majd megbeszéljük" pillantás.

Miután elfogyasztottuk a reggelinket a tanári kar szétoszlott és mindenki ment a saját dolgára, ezesetben felkészülni az első tanórákra.

Személy szerint semmi kedvem nem volt ma tanítani, de ha a kötelesség azt mondja, akkor muszáj.

Az első órám McGalagonyval lesz, aki az elsősöket bevezeti az átváltoztatás "csodás világába". Persze én csak szemlélő leszek, na meg segéd, de az más kérdés.

Utána gyógynövénytan Bimba professzorral, aki a hatodikos mardekárosokkal lesz, majd következik jóslástan a harmadikos griffendél-hugrabug csapattal és végezetül bájitaltan az elsős hollóhátasokkal. De a jó benne az, hogy csak külső szemlélő leszek.

De az órámról pár szót. Amit tanítok az egy plusz óraként van számontartva. Ritkán van a követelményekben ezért inkább csak gyakorolni szoktunk rajta. A neve varázs- és pálcatan. A lényege az lenne, hogy mindenkivel megismertessem a varázspálcájuk valódi erejével, és különféle varázslatokat tanítsak meg nekik. De nagyon kevesen vagyunk és a RAVASZ és az RBF nehézségét figyelembe véve (és közkívánatra) felzárkóztató lett e tantárgy helyett.

Na de visszatérve ismét a valóságba az első utam a gyengélkedő volt. Félre ne értsétek nincs semmi bajom, csak ott hagytam valamit, vagy inkább valakit, aki jó lenne ha a közelembe lenne. Az este folyamán ugyanis megkérdeztem Dumbledoret hogy az órámra bevihetem-e és persze igent mondott. Egy feltétellel. Addig maradhat ameddig a tanítás és a tanulás közé nem áll.

Amikor bepillantottam a gyengélkedő ajtaját rögtön szemet szúrt az én kis fehér pikkelyes sárkányom, aki a bevetett ágyam közepén szunyókált. Óvatosan felemeltem majd a megbűvölt zsebembe tettem, ahol folytatta az előző tevékenységét.

Mivel volt még húsz percem az órák kezdete előtt, ezért úgy gondoltam, hogy sétálok egy kicsit kint az udvaron. Lent a parkban még egyetlen egy ember sem volt rajtam kívül, így nyugodtan sétálgathattam. Az utam egy régi eldugott fapadhoz vezetett, amely az erdőre adott kilátást.

Ez volt az első hely, ahol nyugodtan elmerülhettem a saját gondolataim közé, és itt menedéket nyerhettem a nagyvilág elől. Volt, amikor csak elegem volt a Minisztériumból vagy abból hogy folyamatosan kísérleteznek az erőmmel, vagy csak egy kis nyugalomra vágytam, akkor mindig ide jöttem ki. Ez az én kis titkos világom, ahol nyugodtan sírhattam, ha megtörtem és itt az álarcomat nyugodtan levehettem.

Leültem a különböző motivumokkal ellátott padra és elmerültem az emlékeim között.