Under The Mask

2.rész

Úgy éreztem, minden szem rám szegeződik. Megtorpantam.
- Nyugi.- suttogott a fülembe Danny.- Elintézem én.
Kifújtam a levegőt, és megszorítottam a bátyám karját.
Ez van. Egyszerűen nem bírom a túl sok figyelmet. Biztos legalább olyan vörös a fejem, mint egy felpofozott parasicsom.
- Hali srácok!- szólalt meg hirtelen Danny, ezzel megtörve a kínos csöndet és sutyorgást.- Tíz C, ugye?
Egy vörös hajú lány bólintott.
- Igen.- mondta.
Felnéztem Dannyire. Mosolygott.
- Akkor lehet ujjongani, mert itt van a két legújabb osztálytársatok! Oké, tapsot azért nem kérünk.- tárta szét a karjait.
Most már komolyan mondom, úgy éreztem magam, mint kemencében a jalapeno paprika.
Ha Danny tovább éget, esküszöm kirohanok a teremből.
A valóságban, viszont a testvérem belépője egész jó hangulatot keltett.
- Danny vagyok, ő meg itt a tesóm Alice!- karolt át Danny.- Tudom, alig hiszitek el, de tényleg itt vagyunk. Borzasztóan szerencsésnek érezhetitek magatokat!- itt elgondolkodott.- Talán bejöhetnénk mégegyszer, és akkor előadhatnátok ugyanezt, csak kicsit több átéléssel.
Erre már néhányan nem bírták tovább pókerarccal és kitört belőlük a nevetés.
Oké, néhány lány kifejezetten tartotta magát a komoly tekintethez, de Danny egyszer úgyis megtöri őket. Ha az öcsém egyszer megszólal, akkor körülötte szabályosan szakad mindenki.

Hirtelen berontott az ajtón a tanár. Magas, vékony, szemüveges férfi volt.
Csíkos nyakkendőt és zakót viselt. A harmincas éveiben járhatott. Barna haja kócosan lógott a szemébe.
Tegnap már volt szerencsénk találkozni vele az egyeztetésen. Ő tartja nekünk a matematikát, azon kívül, hogy az osztályfőnökünk. A neve Mr. Roger Thims.
Megszorítottam Danny karját.
A tesóm elvigyorodott, ahogy ránézett a férfira, majd oldalba bökött és füttyentett.
- Itt van a szexi matektanárunk!- súgta a fülembe.
Fulladozva visszafolytottam a feltörni készülő nevetésemet.
Hiába, Danny a legjobb vérnyomás csökkentő eszköz.

- Mire várnak még!?- nézett körbe felháborodottan Mr. Thims.- Üljenek le!
- Ha ön kéri, akkor én még az ablakon is kiugranék!- hallottam Danny hangját.
A tanár szúrósan rá nézett.
- Tanulhatna némi tiszteletet Mr. Grathally.- vetette oda, és lepakolt a tanári asztalra.

Már épp meg akartam kérni Dannyt, hogy ülljön mellém, de egy szőke csaj magával rángatta, így én egyedül ácsorogtam kínosban.
Aztán valaki hátulról lerántott egy padba.

- Chris Leddings.- nyújtott kezet komoran a mellettem ülő fiú, aki lerántott az imént.
Zavartan mosolyogtam.
- Alice.- nyögtem ki.
A fiú bólintott, de nem viszonozta a mosolyomat, csak elfordította a tekintetét.
Micsoda egy bunkó!
Szőke, aranyló, göndör fürtjeit reflex szerűen öt percenként hátra simította.
Egy idő után már kezdtem kellemetlenül érezni magam.
Sunyi, zöld szemei egyáltalán nem nyugtattak meg.
Csak szünetben vettem észre, hogy igazából milyen magas is a srác. És meg kell jegyeznem, egy ideig bem bírtam levenni a szemem a bicepszéről.

Ennek ellenére nem az esetem. Chris egy kicsit nyersnek tűnik, és a stílusa sem valami vonzó.

Dannyt már egész kis csapat állta körbe. Ilyen az én szerencsém. A tesómat mindenki imádja, én meg le vagyok tojva. Mindig így volt. Kettőnk közül ő a menőbb.
- A tesód igaz?- kérdezte hirtelen Chris.
Megpördültem.
- Ki? Danny? Ja, igen. Az ikertesóm.- válaszoltam zavartan.
Chris elgondolkodott, majd kis szünet után folytatta.
- Én őseimtől tudom. Te tudod?- tette fel a kérdést.
Elakadt a lélegzetem. Lehetséges?
Nem az kizárt. De mégis! Ő tudja! Chris tudó!
Teljesen lefagytam. Ez olyan váratlanul ért, hogy hirtelen azt sem tudtam mit mondjak. Oké. Végül csak annyit mondtam:
- Őseimtől tudom.
Csendben vártam a reakcióját.
- Ja, rájöttem.- felelte. Meghökkentem.
- Mi?
Chris a szemét forgatta.
- Amint beléptél tudtam.- mosolygott büszkén.- Végig a kezedben tartottad azt a szemüveget.- bökött az asztalon fekvő tárgyra.- Ha igazán szemüveges lettél volna, az orrodra tetted volna. Az egy látógura, igaz?
Elkerekedett szemmel bólintottam.
- Megnézhetem?- lelkesedett fel Chris.
Felsóhajtottam.
- Csak kis ideig, és ne legyél feltűnő.- suttogtam.
Most komolyan, mimtha valami állam titkot osztanék meg vele.
Chris felkapta a szemüveget és izgatottan az orrára helyezte.
- Hű!- nézett körbe.- Nekem csak egy tükröm van otthon.
- Na? Befejezted?- doboltam feszülten az asztalon.
Chris rám nézett.
- Azta...- elakadt a szava.- Te...csillogsz...
- Tudom, tudom.- sóhajtottam és levettem róla a látógurát.
- Nagyon hasonlítasz a tesódra.- jegyezte meg.

Ebben igaza volt. Nagyon hasonló lényünk van Dannyvel.
Az én testem teljes egészében ezüst árnyalatú, ahogy a hajam is, ami ahelyett, hogy lazán lógna alá, a vállam körül lebeg. De ne úgy képzeld el, hogy égnek merednek a hajszálaim. A hajam egyszerűen csak lebeg körülöttem, mint egy ezüst fányol. A lényemnek szeplői is vannak, végig a bőröm mimden szegletén. És a legszembetűnőbb. Az úszóhártyák az ujjaim között. Tudom furán hangzik, de ez is a személyiségem része.
Velem ellentétben Dannynek nincs hártya a tenyerén, viszont ugyanolyan csillogó szeplőkkel van tele a bőrünk. Az ő haja is külön életet élve lebeg keskeny arca körül. Ami, viszont különbözik, hogy Danny testének lilás árnyalata van, míg nekem szimpla ezüst. Ez a lila szín jelzi Danny önbizalmát, ami hiányzik belőlem.

Chris egész kedvesnek bizonyult, ahhoz képest, hogy mennyire ellenszenves más emberekkel.

Az ebéd szünetben magával húzott egy asztalhoz, ahol már ült egy fiú. A srác felnézett. Hosszú, állig érő fekete haja és kellemes barna szemei voltak. Bőre kissé sápadt volt, a szája kiszáradt, de nagyon szimpatikusnak és kedvesnek látszott.
- Kit hoztál Chris?- kérdezte kíváncsian, ahogy leültünk vele szemben.
- Ő az új osztálytársam Alice.- mutatott végig rajtam lendületesen Chris.- Alice, ő itt a haverom Grey, a 12/A- ból.
A fiú mosolyogva kezet nyújtott nekem.
- Gregory Coniver, de szólíts csak Grey-nek, mint Chris.- nevetett.
- Alice Grathally, Alice.- mosolyogtam vissza rá.

Chris a szemét forgatva folytatta.
- Grey, Alice is tudó.- mondta.
Az előttem ülő fiú felhúzta a szemöldökét és szúrósan tanulmányozott engem.
- Tényleg?- értetlenkedett.
- Igen, őseimtől tudom.- bólintottam, mire Grey arca felderült.
- Végre. Ebben a suliban nagyon kevesen tudjuk, de csak én és Chris foglalkozunk vele.
- Ja, de magadat illik a végén mondanod.- jegyezte meg fintorogva Chris.
- Bocs.- vigyorgott a másik fiú.
- A tesóm Danny is tudja.- tettem hozzá.
- De a tesód, sokkal inkább közösségi személy.- felelte Chris.- Mi mind a ketten kívülállók vagyunk. Te nem?
Felsóhajtottam.
- Ennyire látszik?- kerdeztem.
- Csak ordít rólad.- legyintett Grey.
Ekkor egy hangot hallottam a hátam mögül.