Rabmadár

Te Meg A Világ Faszságai

Sokan együttéreznek azokkal
Akik félnek a pókoktól.
Én jobban együttérzek azokkal
Akik félnek a pillangóktól..
A vérimádó szárnyas pokolfajzatoktól..

Sokan sátánisták lesznek,
Mert nem hisznek a szentírásban.
Én önmagamban hiszek.
Belső tudatlanságban.

Nem hiszek holmi buta emberek kitalációiban,
Csak abban, mit két szemem lát.
Bár az is sokszor csal,
Mikor téged meglát..

Látlak téged,
Szememre rózsaszín fátyol borul.
Mit le is seprek hamar,
Sötét belsőm újra feketébe borul.

Nem kellenek idétlen érzések,
Mik elvakítják éles szememet,
Mert nem akarok kötődni emberekhez,
Kik mindig meggyötrik gyenge lelkemet.