Rabmadár

bőr

az ujj érintése többet ér mint a látvány, lassan hozzád ér, s borzongsz, kiráz a hideg. kapaszkodsz a valóságba, mint én, mint te, s lassan beletörődve az esztelenségbe ajkam ajkadhoz ér, elfelejtve minden problémát.

elolvadsz, ajkad puha párnaként nyújt nekem nyugalmat. mintha csak álmodó kisgyermek lennék, ki legszebb álmát álmodja, de ez mégsem álom, hisz végigsimítva puha bőrödön, elérve puha válladig rájövök hogy ennyi hitetlenkedés után is valós vagy.

én a tiéd, s te az enyém, örökké egymás karjába zárva.