Rabmadár

gondolatmenet

nem akarok már mást csak elveszni az ölelésedben és belefeledkezni abba a sok faszságba ami most történik körülöttünk

féltelek és emiatt a világ olyan részére akarlak vinni ahol biztonságban érezhetlek és tudhatom minden rendben van

az én szenvedésem az elejétől fogva ilyen, miattam ne aggódj, szépen lassan összenyom, s majd eltemet a magány, a csalódás, a megpróbáltatás terhe

a követhetetlen munkatempó, a szikla amit a hátamra tettek, mert ez kell, hogy megvédjük a másikat.. engem csak az érdekel te jól vagy e, ha én összeszakadok, ám legyen, lelem inkább ott a végem, mint a te hullád mellett csendben, elveszetten, egyedül, akkor már menthetetlen.