Rabmadár

test

a test fáradékony
az agy feledékeny
én is kurva sokszor felejtek mikor meglátok egy női testet.

tudod, a vonalai, amik arányosabbak bárminél. vagy épp aránytalanak, mind ugyan olyan gyönyörű a maga módján.

mikor a bőr a bőrhöz ér, lassan simul az ismeretlenhez, pillanatokkal később már párás csókok fedik be azt, majd a másik lassan beleolvad az egyikbe.

azok az apró gyönyörű részei, amit csak nő a nőnek, szerető a szeretőnek ismerhet, miről senki más nem tud, csak a viselője, és az, aki a viselőnél is jobban ismeri mindenét..

a test fáradékony,
az agy feledékeny,
mikor kezem a kezedhez ér,
elfelejtem az időt, a teret, hogy vagyunk, hol vagyunk, kik, mik vagyunk,
csak belétemetkezem, és lassan két puha ajkad rabjává válva elfogadom sorsom, hogy örökké ennek a testnek a szolgája leszek, mit tisztelettel fogok őrizni.

hát hagyd, hogy legyen csak az enyém, csak én ismerhessem.