Idol a párom - Jin ff

7.

Reggel szomorúan keltem fel. Tudtam, hogy nem sokára már nem fog ilyen békésen aludni Jin. Felé fordulva néztem az arcát. Nem sokára kinyitotta a gyönyörű barna szemeit.

-Jó reggelt! - húzott magához.

-Jobb is lehetne! - fúrtam a fejem a mellkasába.

Beszívtam az illatát amit annyira imádok.

-Gyere velünk! - jelentette ki.

-De a menedzsered nem fogja engedni! - néztem fel rá.

-Megoldom, hogy megengedje! - kacsintott rám.

Én csak mosolyogva megráztam a fejem, hogy úgysem fog neki sikerülni. Ki kelt az ágyból felöltözött és megcsinálta a haját.

-Mindjárt jövök! - nyomott egy csókot az ajkaimra.

Jin szemszöge

Nem akarom itt hagyni Jiu-t. Ha ő nem jön velem nem tudom mi lesz velem. Oda mentem a menedzseremhez. Nagy levegőt vettem és bele kezdtem.

-Jó reggelt! - hajoltam meg.

-Jó reggelt! - biccentett.

-Lehet egy kérésem? - kérdeztem nyugodtan.

Igaz belül egy ideg voltam.

-Mondd Jin! - szegezte rám a tekintetét.

-Jiu velünk jöhet Londonba és a turné többi állomására? - nyeltem egy nagyot a kérdésem végén.

-Mivel tudom, hogy nagyon szereted ezért ez az egy alkalom!-nézett rám szigorúan.

-Köszönöm! - hajoltam meg.

Vissza mentem, hogy elmondjam a jó hírt Jiu-nak.

Jiu szemszöge

Kíváncsi vagyok, hogy Jin sikerrel járt-e. Miközben gondolkoztam elvégeztem a reggeli rutinomat és felöltöztem. Mire végeztem Jin is vissza ért.

-Csomagolj baba! - mosolygott.

Vigyorogva a nyakába ugrottam ő pedig a fenekemnél fogva tartott. Egy hosszú csókot nyomtam az ajkaira.

-El ne késsünk! - tett le.

Gyorsan bepakoltam a fontosabb ruhákat. Aztán elindultunk a többiekhez. Közben írtam a főnökömnek egy üzenetet hogy meddig nem leszek hál Istennek megértő és elengedett. A többiekkel felszálltunk a repülőre és leültünk a helyünkre. Én szerencsére Jin mellett ültem. Bekapcsoltuk az öveinket. Jin megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjait az ujjaimal.