Lana Rising - Egy gyilkos naplójából (18+)

Befejezés

Már tíz éve, hogy megtörtént az a brutális családi mészárlás, ami hamar a köztudatba férkőzött, felrobbantva ezzel a médiát és az internetet. A rokonok és a rendőrség minden követ megmozgatott, hogy felkutassák a gyilkost, Lana Risingot, aki részletes beismerő vallomást hagyott a saját íróasztalán. Nem csak a helyi, hanem az országos lapok is közzé tettek belőle részleteket. Több orvos és pszichiáter is megerősítette, hogy Lanának komoly mentális problémái voltak, amit a családnak időben fel kellett volna ismernie. Ha egy kicsit is hihetünk a lány naplójának, akkor talán a nemtörődömség volt az áldozatok igazi veszte. Hiszen, ha valaki ennyire beteg, azt sokáig nem képes eltitkolni. Lana esetében pedig évekről beszélhetünk.

Többen megkérdőjelezték a leírtak valódiságát, de néhány rokon megerősítette azt a tényt, hogy az apa igenis iszákos volt, és többször bántalmazta őket. Ezt követően különböző fórumokon komoly viták alakultak ki, ahol páran Lana pártját fogták, míg mások érthetően ellenezték ezt a fajta végkifejletet és a halálbüntetés mellett kardoskodtak. Viszont Lana már tíz éve eltűnt. Semmilyen apró nyomott nem hagyott maga után, ezért felmerült az a verzió is, hogy talán véget vetett az életének. Bár ezt több pszichiáter cáfolta a naplójában leírtakra hivatkozva. Mégis elképzelhető, hogy Lana menekülés közben rossz társaságba keveredett, ahonnan már nem jutott ki élve.

Így tehát a Lana Rising ügy hivatalosan is a kihűlt ügyek közé került.

K.A.

Miután elolvastam a cikket egy halvány vigyor futott végig az arcomon, majd a kávémba kortyoltam. Már teljesen biztonságban voltam a családommal, akik a karácsonyfa körül játszottak a reggeli órákban. Nick felém fordult és rám mosolygott, majd egy puszit, nyomott Lisbeth homlokára. A férjem Linetteként ismer és fogalma sincs arról, hogy már tíz évvel ezelőtt találkoztunk, hiszen nem csak belsőleg, de külsőleg is rengeteget változtam. Sok időmbe tellett mire egyenesbe jöttem, de megérte, mert újra láthattam őt, amikor visszatértem a városba. Emlékszem, egy ideig csak messziről figyeltem, követtem őt és úgy rendeztem el a találkozásunkat, hogy véletlenszerű legyen. Megjátszottam a hánytatott sorsú nőt, aki önerőből állt talpra a szülei halálos autóbalesete után. Elkápráztattam a fiút, az ujjam köré csavartam és a mai napig nem engedtem el. Minden hazugságot a boldogságunk érdekében tettem, mivel minket az univerzum is egymásnak teremtett. Egy cseppet sem bánom a múltban történteket, hiszen ez által lettem több és jobb ember. Ez az út kellett ahhoz, hogy Nick az enyém legyen. Végre önmagam lehettem, nem ütköztem korlátokba, és Lisbeth-nél is ügyelni fogok arra, hogy ő legyen a világ legboldogabb gyermeke. Rengeteg gondoskodást, támogatást és elismerést fog kapni tőlem.

Büszkén figyeltem a totyogó csöppséget, aki felkéredzkedett az ölembe. Szorosan magamhoz öleltem. Nick is letelepedett mellém és egy csókot nyomott a szám sarkára.

– Szeretlek titeket – mondta, amitől melegség járta át a mellkasomat.

Korábban nem gondoltam volna, hogy képes leszek valaha a haragon kívül mást is érezni, de őket teljes szívemből szeretem. Bármit megtennék a boldogságukért, ha kell, még ölnék is értük!