A szobára sötétség borul. Kint a fekete eget villámok hasítják millió szilánkra, és a darabok közt lévő űrből jég hull. Kopog az ablakon. A telefon fehér kijelzőjén fekete betűk hevernek a fiatal szerelemről mesélve. A képernyő fénye égeti a retinámat. Nézem a betűket. Nem tudom folytatni. A képernyő előbb sötétebb lesz, majd elkapcsolódik. Leteszem az asztalomra, betakarózok és a fal felé fordulok. A kék festék fel-fel villan a villámok fényében. Majd szép lassan, mély álomba szenderülök.
