A folyosó ugyanolyan szürke és kietlen volt, mint a hétvége előtt, amint J. átbaktatott rajta. Befordult az osztályterembe és látta, hogy D. még nem érkezett meg. A teremben csend volt, mint általában. Az osztálytársai álmosan ültek a helyükön, várva a hétfői első órát. J. elindult a helyére. Az övé előtti padban egy rövid, göndör, barna hajú fiú ült elgondolkodva a füzeteire bámulva.
-Helló.-fordult hátra a fiú, mikor J. beült a padba.-Mi a neved?
Minden tekintet az osztályban rájuk szegeződött.
-Helló.-köszönt vissza J. furcsán nézve a fiúra-J. vagyok. És te?
-A nevem G. Örülök, hogy megismerkedtünk.
A következő pillanatban nyílt az ajtó és egy, már látott, piros kabát bukkant fel. D. mosolyogva körülnézett a terembe, majd beült a J. melletti padba.
-Szia. -villantotta rá J-re. édes mosolyát.
-H-helló.-dadogta J., de el kellett fordítania a fejét, nehogy elpiruljon.
G. neki is bemutatkozott. Bejött a tanár. Az első óra földrajz volt. A tanár egy kései 30-as éveiben járó tanár volt, akinek az órái halottian unalmasak voltak. Alkalomadtán akadt némi érdekes dolog, de általában csak jegyzeteltünk folyamatosan.
A tanítás gyorsan elröppent a hétfői nap ellenére. G. nem beszélt többet aznap, az utolsó óra végeztével felkapta cuccait és kisietett a teremből. J. megvárta D-t, hogy elkészüljön, és elindultak haza. A villamos ezen a héten is ugyanúgy robogott az utcán.
-Ismered?- kérdezte hirtelen D., megtörve a csendet a villamoson.
-Kicsodát?- kérdezte értetlenül J.
-Hát G-t!- felelte a lány már-már mérgesen-Kit mást?
-Ja... nem. Most hallottam szinte először bárkit is beszélni az osztályban rajtad kívül. Nem is tudom, hogy miért pont most mutatkozott be.
-Azért szép gesztus volt tőle nem?
-De, persze-válaszolt J. elgondolkodva.
Csöndben ültek pár percig.
-Holnapra mit kell tanulni?-kérdezte J.-Ma valahogy egyáltalán nem tudtam odafigyelni...
-Uff... Hát van egy kis nyelvtanházi, meg történelemből ellenőrzőt írunk-felelt a lány, majd hozzátette:-Azt hiszem.
A vonat sípolva fékezett. Az ajtó felett egy piros "Tavasz sugárút" felirat jelent meg, majd D. és J. kiszálltak. Az eső ma egész nap szakadt, úgyhogy kinyitották esernyőiket, és ballagtak a sugárút fekete járdáján. Mikor D. házához értek, elbúcsúztak egymástól és D. felment a lakására. Ezután J. is belépett saját lakásába, és leültek egyidőben tanulni.
Azonban, amióta kiszálltak a járműből, egy alak figyelte őket az épületek tetejéről. Követte őket, amíg be nem mentek a lakhelyeikre, majd felnézett az égre, levette csuklyáját, ami alól felbukkant dús, gesztenyebarna haja és arcára mosoly ült ki.
