-Ti itt a városban csak ilyen instant-zacskós dolgokon éltek?-kérdezte D. mikor kiléptek a közértből.
-A külvárosban még kapható néhány boltban gyümölcs és zöldség, de a belvárosban csak "egészséges", gluténmentes termékeket lehet kapni.
-Én ezt nem bírnám sokáig-mosolyodott el D.
-Meg lehet szokni.-felelt egykedvűen J.
Elindultak hazafelé. D. szatyrában egy jó pár instantleves, két csomag mirelit tészta és sajt volt, míg J. zacskójában egy kis csomag gépsonka volt. Az esernyőiken kopogott az eső, ami még mindig csöpörgött. Dél körül volt. A belvárosban nem voltak templomok, de valahonnan a külvárosból délben mindig harangoztak. Ritkán lehetett lehetett hallani, mert általában elnyomta az eső kopogása.
A bolt utcája egy csendes sikátor volt, két szürke tömbház hatalmas falai között. A szürke ég alatt ez a látvány természetes volt. Minden szürke és élettelen. J. egyszercsak megszólalt, megtörve a hosszú csendet:
-És mit csinálsz így általában a hétvégén?-fordult D. felé.
-Hát... Mindenfélét-mosolyodott el a lány-de legfőképp tanulok és rajzolok. Apropó. Van valahol a városban művészüzlet?
J. összeráncolta a szemöldökét, majd szégyelve tudatlanságát megkérdezte:
-Mi az a művészüzlet?
D. szeme elkerekedett-Hát az a hely, ahol ilyen rajzoláshoz való cuccokat lehet venni.
-Nem tudok róla, hogy van ilyen a környéken.-válaszolta J.
-Óh ez nem jó hír... Na mindegy. És te mit szoktál csinálni a hétvégén J.?
-Gépezek-vágta rá J., majd rájött, hogy ez nem biztos, hogy olyan dolog, amit az embernek meg kéne osztania másokkal.
-Van géped???-csillant fel D. szeme
-Úgy is lehet nevezni, bár nem valami minőségi.-vakarta meg J. a tarkóját.
-Nálunk otthon sose volt, pedig mindig nyaggatom anyumat, hogy vegyen nekem. Sokkal könnyebb lenne az életem.
-Annyira nem nagy stósz. Körülbelül ugyanazt tudja mint a mobilok.
-De attól még olyan jó-makacskodott D. széles mosollyal az arcán
-Ha te mondod...-adta fel J., ő is egy laza mosoly kíséretében.
Már a sugárúton jártak. Az autók száguldoztak az eső áztatta aszfalton. Balra fordultak, és a következő sarkon már ott voltak D. lakásánál.
-Hát akkor, gondolom találkozunk még az iskolában hétfőn.-köszönt el J.
-Jaa...-válaszolta elnyújtottan D.-Szia!
D. belépett a kapuján, majd becsukta maga után azt.
J. elindult hazafelé. Átment a két sarkon. Az utcán nem volt tömeg. Valószínűleg mindenki ebédelt. Ő is már kezdett megéhezni. Felmászott lakásáig a harmadik emeletre, bedobta a mikrósütőbe a még a hét elején főzött instant-spagettit. Leült a gépe elé és falatozni kezdte. A gép, amit úgy hagyott, azóta már sleepbe ment, tehát még egyszer végig kellett várni az indító szekvenciát.
Lüktet.
Kattog.
Dobog.
Cseng.
Felvillan a képernyő.
