Csak te kellesz! - Yaoi /BEFEJEZETT/

1. Fejezet

A lehető legjobb munkát választottam.

Ennek ellenére a szüleim mindig is kitartottak amellett, hogy vigyem tovább a vállalatot, melyet közösen vezetnek. De én mégis cserben hagytam őket és az elképzeléseiket. Nem érdekel az irodai munka, a tőke, a beszámolók és napirendek. A sportkocsi gyár meg végképp nem.

Férfi létemre sosem vonzott az ilyesmi.

Iskolában folyton volt valaki, aki vezetett - még ha nem is tudatosan - az aktuális férfi érdekeltségben, és így nem is volt nehéz beilleszkednem. Ha a banda éppen a foci felé terelődött, akkor én is arra vetemedtem. Ha a kosár jött szóba, úsztam az árral.

Nem szeretek sportolni, de ezt nem mutattam ki senki felé. A testalkatom megvan hozzá, akkor az edző szerint nincs probléma. Sőt, még jónak is bizonyultam benne.

Nem arról beszélek, hogy ragadóspapírként funkcionáltam, aki mindig más nyakán lóg, egyszerűen így könnyebb volt mintha kimutattam volna a valódi énem. Az nem jött volna be senkinek...

A csajok körbevettek, a barátaim felnéztek rám. A suli "menő" diákjává váltam és így meg voltak elégedve velem.

Egy kicsivel később a középsuliban divatba hozták a cigizést. Mindenki pöfékelt. Ha nem tartok velük, elvész ez a közös időtöltés. Így én is rászoktam. A szünetek jól teltek, az udvaron hülyéskedtünk, vidámnak tűntem. Elégedettnek.

Ám belül elszigetelődtem és legszívesebben a sarokba elvonulva, kívülállóként néztem volna a többieket. Még ennyi idő után is így érzek.

Nem való ez nekem.