Csak te kellesz! - Yaoi /BEFEJEZETT/

16. Fejezet

- Haru - suttogtam a fülébe. Már elaludt.

A szalon egyik pihenőágyán kötöttünk ki. Elég nagy volt kettőnknek. Így hát kihasználtuk.

Amilyen félénk és ideges volt az elején, annyira átadta magát a végén. Mikor észhez tértem, már átvette az irányítást.

Csodásan csókol. És csodás érzés átölelni. Minden felhalmozott szeretetemet megosztottam vele. Csókoltam, ahol csak értem, próbáltam az emlékezetembe vésni az illatát, a bőre puhaságát. Az arckifejezését, mikor elpirult a meglepettségtől és a pillanatnyi zavartól, mikor letérdeltem. Amit én műveltem a férfiasságával...

Nem akadályozott meg benne, hogy megérintsem. Nem csak a kezemmel, hanem a nyelvemmel, az ajkammal is. Úgy tűnik, eddig a pillanatig nem volt tisztában a beállítottságával. Nem is baj, ha nem vonzódik más férfiakhoz. Elég ha engem meg tud szeretni idővel.

Boldoggá akarom tenni. Ezt már régen eldöntöttem. Az, hogy segített rajtam, hogy megmentett - meghálálom.

Felültem és nekidőltem a falnak. Hmm, kellemesen hideg. Jobb karomat átemeltem Haru feje felett és a haját kezdtem simogatni.

- Szeretlek Haru - motyogtam az éjszakába. A sötétségtől alig láttam a körvonalait. Békésen szunyókált.

Szempillája félkörívben borult szemhéjára, arca kissé kipirult. Kezével a párnát markolászta, sötét haja kócosan hullott a homlokára. Rendesen kifárasztottam.

- Szeretlek. - Ismételtem. - És számomra csak te kellesz. - simítottam végig a karján gyengéden.

/Írjátok meg a véleményetek, hogy számotokra milyen volt ez a sztori? Remélem tetszett. :) Minden jelenetet magam előtt láttam és ez alapján próbáltam átadni az érzést. Ahogy az elején említettem, ilyen témában még nem írtam... Magamnak nem tudnám megmondani, mennyire sikerült, ezért örülnék a kommenteknek. :) /