Csak te kellesz! - Yaoi /BEFEJEZETT/

14. Fejezet

Kosarát telepakolva már a kasszánál rakosgatta ki az árukat a szalagra. Azt vettem észre, hogy jelenleg egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni.

Nem biztos, hogy ilyen a hétköznapokban is, de álmodozó típusnak tűnik. Szinte azonnal megmondja róla az amber, hogy egy művész. Nagyon cukin viselkedett.

Ha másra figyel - mint például most, ahogy látszólag a legkevesebb energiát fekteti az izmaiba, mégis kecses marad, - közben egyáltalán nem beszél. Nagyon gondolkodik valamin...

- Kérdezhetek valamit? Nem muszáj válaszolnod. - nézett a szemembe határozottan.

- Ühüm - bólogattam, közben leolvastam az árakat. Miért lett hirtelen ilyen komoly?

- Azok a foltok a nyakad mentén... és a karodon... - mért végig, - az ugye nem baleset volt?

- Hm? Mi? - hökkentem meg. Ezt senki sem kérdezte még tőlem. Főleg nem ilyen nyíltan. Az embereket nem érdeklik a másik gondjai. Elnéznek felettük. Mintha nem is látnák. De ő mégis szóba hozta.

- Feltűnőek, még úgy is, hogy próbálod eltakarni. Ha valaki bánt téged, tenned kell ellene.

Éppen abban akadályoztál meg nem is olyan rég - gondoltam magamban, de természetesen csendben maradtam. Csak a leolvasó csipogását lehetett hallani.

- 12000 yen lesz - tereltem a témát. Nem segíthet rajtam. Nincs oka segíteni.

Nincs értelme... - hangzott újra és újra a fejemben.