EGYSZER

▫3▪

Naomi Williams

–Azonnal tegyél le, te hülye kolosszus! –ütögetem a fekete öltönyös pasas hátát. –Mondom tegyél már le! –ekkor a gigantikus hústorony lehajít egy székre, hátraköti kezem és végre leszedi a fejemről a hülye csuklyát. Komolyan, ha még egyszer rám teszik azt a szart, én nem állok jót magamért!
A sötét szobát egyetlen lámpa világítja meg. A helyiségben két férfi áll, a szürke falak pedig még komorabbá teszi böhöm nagy külsejüket. Mondjuk, fogalmam sincs arról, hogy hogyan néznek ki, mivel napszemüveg takarja az arcukat. –Bocs, de megmagyaráznák, miért vagyok itt? A fizetésem nem teremti elő önmagát. –csak hallgatást kapok cserébe. Aztán belép egy harmadik az ajtón, aki végre megszólal.
–Te vagy Naomi Williams, igaz? –és tényleg léteznek robot-emberek. Hogy tud ilyen monoton hangon dumálni?
–Vicces lenne, ha nem én lennék, nem igaz? –kérdezem szarkasztikusan. Egy morgást kapok válaszul.
–Igaz, hogy várandós vagy? –a megmagyarázhatatlan nyugalmam elhagy, bekapcsolnak friss anyai ösztöneim és rögtön megfeszülnek az izmaim.
–Mit akarnak? –kérdem összeszorított fogakkal. Ha szemmel gyilkolni lehetne, szerencsétlen alak már cafatokban heverne a szoba minden pontjában.
–Igaz vagy sem? –kérdezi a pasas. Mogorván bólintok.
–Kié a gyerek?
–Hát nem a tiéd, az biztos. –fintorodom el.
–Kié? –kérdezi ingerültebben. Naomi, le kéne állnod!
–Jaj, most miért vagy ilyen dühös, Angyalbogaram? Ne félj, egyszer majd neked is lehet gyereked. –jelentőségteljesen lába közé pillantok, majd vissza rá. –Talán. –De ki vagyok én, hogy megálljt parancsoljak a saját számnak?
–Igazán befejezhetné, Ms. Williams! –Egyetértünk. De olyan hihetetlenül vicces, ahogy vörösödik a feje, amikor visszafojtja az indulatait! Nem bírom tovább, így röhögésben török ki, ami meglepi a szobában állókat.
Ekkor az ajtó kivágódik és belép egy igen szexi pasi. Nem telik sok időbe, hogy ez a hülye gyökér a születendő gyerekem apja. A szememet forgatom.
–Ilyen nincs! –motyogom.
A pasi elém lép és megrohamoznak annak az éjszakának az emlékei. Összeszorítom a combjaim és lehajtom a fejem. Kezeim ökölbe szorulnak. Legszívesebben behúznék ennek a férfinak! Düh izzik a szemeimben, érzem a vérem lüktetését, a szívem egyre gyorsabb dobogását. Csak hadd verjem meg!
Mérges tekintetem meglepi a férfit, így egy tized másodpercre megtorpan. Gondolom másra számított, talán valami nyúl-lelkű cukros muffinra. Na, ne röhögtess! Attól is kevés tart vissza, hogy az arcába köpjek.
Int a testőreinek, hogy kimehetnek. Mikor meghallja az ajtó csapódását, nagy sóhajjal fordul felém. Nekem te ne sóhajtozz!
–Szóval Naomi.
–Igen, mélyen tisztelt egyéjszakás kaland? –kérdezem szarkazmustól csöpögő hanggal. A férfi arca megkeményedik, majd mindenféle körítés nélkül odavágja nekem a következőt:
–Nézd, el kell vetetned.
–Azt lesheted. –vágom rá habozás nélkül.
Bármilyen előjel nélkül megragadja az állam és az arcomba hajol.
–Senki nem beszélhet így velem! –fenyeget fojtott hangon. De ez nem ijeszt meg. Ó, nem ám!
–Senki sem feküdhet le velem anélkül, hogy felhúzna egy kibaszott gumit! –üvöltöm válaszképp. A férfi megdermed.
–Csak vetesd el! –kiabál.
–Nem! Nem vetetem el! Lehet, hogy te vagy az apja, de én vagyok az anyja!
­–Igaza van Aaron. Ráadásul kell egy utód, aki továbbviszi a nevünket. –hallok meg egy bársonyos női hangot. Aaron –ezek szerint– meglepetten fordul a hang irányába.
–Anya? Mit keresel te itt? –Anya? Kíváncsian kukucskálok ki Aaron mögül. Ez a nő gyönyörű! Fekete haja csinosan feltűzve díszeleg a fején. Vékony arca és vakítóan kék szemei vannak. Negyvenes éveiben járhat, de meg sem látszik karcsú alakján. Elegáns ceruzaszoknya, ing és zakó van rajta egy dögös magas sarkúval. Azta!
–Hogy mit keresek itt, fiam? –kérdezi ingerülten, majd megragadja a fia fülét.
–Áh-áh! Anya!
–Mikor akartál szólni arról, hogy van egy unokám? És mit műveltél a menyemmel? Hát így neveltelek? –nevetésben török ki. Nagyon bírom a nőt!
–Jól van anyu, jól van. Mindent elmagyarázok.
–Azt ajánlom is. –feleli édesanyja, majd elengedi. Aaron a fülét masszírozza. –Engedd már el! –a férfi kelletlenül eloldoz, mire végre-valahára felkelek a kényelmetlen székről. Kellemesen a nőre mosolygok.
–Elnézést, de tartozom valamivel a fiának. Ön nagyon kedves és nem igazán szeretnék ártani magának, de amióta újra megláttam Aaront úgy érzem... Mindkettőnknek erre van szüksége. –az anyuka elmosolyodik, majd kisétál a teremből. Aaron felém fordul, én pedig belenyomom az öklöm az arcába és... Hihetetlenül jó érzés!

▫▫

Aaron Devil

–Mégis melyikőtök szólt anyámnak? –vádlóan Frankre nézek, aki gyanúsan másfelé tekintget. Liam nagyon feszült, Chase-nek pedig feltűnően jó kedve van. –Mi olyan vicces Chase?
–Semmi, csak tényleg hihetetlen az a csaj! –neveti el magát. Hát kurva vicces mondhatom. El sem hiszem, hogy anyám komolyan tudomást szerzett erről, így ezzel is foglalkoznom kell! Hogy szabaduljak meg a Williamstől és a kölyöktől, ha anyám már tud róla? Baszd meg Frank!
–Főnök, kell jég az arcára? –kérdezi Chase vihogva. Ha nem lenne gyerekkorom óta a haverom, golyót repítenék a fejébe.

▪▪

Naomit anyám pesztrálja, míg helyet foglalunk a nappaliban, ami akkora, hogy másnak a háza lehetne. Fekete és a vörös különböző árnyalatai játszanak a drága berendezésen. Mindenhol tökéletes harmónia uralkodik, bármiféle hiba vagy zavaró tényező nélkül.
A szemeim végül Naomin állapodnak meg. Más lett.
A szobában vágni lehet a feszültséget, mindenki a másikat vizslatja és türelmesen várja, ki szólal meg először.
–Nos, fiam. Mikor tervezed elvenni? –töri meg a kínos csendet. Ezzel a kérdéssel eléri, hogy elfelejtsek levegőt venni és a szívem kihagyjon egy ütemet. Végül krákogva kibököm az egyetlen kérdésem.
–Elvenni?

–Mit gondoltál? Ez a lány a Devil család gyermekét hordja a szíve alatt. El kell venned. Ez a hagyomány. –néz rám felháborodva, míg körülöttem megszűnik a világ.

A házasság nem az én asztalom. Egyáltalán. Még gyereket sem igazán terveztem, de feleséget aztán pláne. Ez a nő és a kölyök is csak gyengepontok. Hátráltatnak. Elköteleződés? Én? Ez egy rossz álom. Nem, nem, nem, nem! Aaron Devil vagyok. Enyém egész L.A., ha ezt megtudják, végeznek a lánnyal és a gyerekkel. A birodalmam meginoghat.
–Mrs. Devil, nagyon tisztelem önt, de én nem függök senkitől. És nem is tervezek. Ennek fényében nem tervezem házasodni és –kérem, ne haragudjon– de a fiával végképp nem! –jelenti ki határozottan, aminek hatására –valamiből kifolyólag–, felmegy bennem a pumpa.
Anyám beletörődő arca pedig végleg kiakaszt, ma már nem tudom hanyadjára.
Az agyamon végigfut minden kibúvó, minden lehetőség, de a végeredmény borzalmas lesz, minden esetben. Francba is, az a gyerek az én hibámból van! Komor hangon válaszolok, ellenkezést nem tűrve.
–Nem csak én tudok a gyerek létezéséről, így másnak sem okozhat gondot idővel rájönni. Az a gyerek a Devil családé is, így egy komoly gyengepont. Mától itt laksz, és nem mehetsz ki, Naomi. –mély sóhaj hagyja el a szám és távozom, teljesen kizárva a lány tiltakozó ordibálását.

Egyszer kellett hibáznom és ez a vége. Aaron Devil, te barom. Most sikerült átkot szórni mocskos életedre!