Dróton rángatott baba

4.rész

Ez, csak egy rémálom lehet! Semmi más! Ő nem lehet előttem!

- Nem is örülsz annak, hogy láthatod a bátyádat? - kérdezte és közelebb jött.
- Ha, annyira tudni akarod. Nem cseszettül nem örülök neked! - mondtam dühösen.
- Mért? Nem tettem semmi rosszat. - döntötte oldalra a fejét.
- Persze. Csak egy szó nélkül le léptél. Bíztam benned! - a szememben könnyek szöktek.
- Figyelj! Tudom nem voltam a legjobb testvér, de most velem kell jönnöd. A maffia nem neked való hely. - megpróbálta meg ragadni a kezemet, de el húzódtam tőle.

- Nem hagyom itt a maffiát! - jelentettem ki.

Nem tudom itt hagyni...

Nem tudom Chuuyat itt hagyni! Ő mindig mellettem volt, ellentétben a bátyámmal.

- Nem tudod itt hagyni Chuuyat, igaz? - kérdezte. Utálom, hogy bele látt a fejembe!
- Veled ellentétben én nem fogom cserben hagyni! - szorítottam ökölbe a kezemet.
- Ezt nem értheted. - sóhajtott fel idegesen.
- Mit? - kérdeztem és összefontam a karjaimat.

- Black angel!!! - ordította valaki mögöttem. Hátra fordultam és Chuuyat pillantottam meg, aki felém rohant. Vissza fordultam Dazaihoz.

- Velem fogsz jönni! - azzal el nyelte a sötétség.

Vissza fordultam és Chuuya mellett Akutagawat pillantottam meg. Mikor oda értek hozzám kérdőn néztem rájuk.

- Mit kerestek itt? - kérdeztem.
- Mindig írsz, ha hazaértél. 10 percet késsett. - mondta Chuuya.
- Csak egy régi ismerősbe botlottam.
- Egy sikátorban? - kérdezte Aku.
- Ki volt az? - kérdezte komolyan Chuuya.
- Az, aki miatt el kellet mennünk a kávézóból. - mondtam. Ha, Akutagawa meghallja azt, hogy Dazai akkor megy és elkezdi keresni.
- Mit akart? - kérdezte és ökölbe szorította a kezét.
- El vinni. - válaszoltam.
- Mi?! - akadt ki.
- Chuuya nyugi. Menjünk hozzám. - azzal meg fogtam a csuklóját és elindultunk, Aku mögöttünk sétált.

- Kiről beszéltetek? - kérdezte Aku egy idő után.
- Arról neked nem kell tudnod. - válaszolta Chuuya. Akutagawa ezután csöndben baktatott mögöttünk.

Mikor oda értünk a házamhoz, be mentünk és leültünk a nappaliba.

Mindig, csak miattam aggódnak.

- Kösz, srácok, de most már haza mehetek. - mosolyogtam rájuk. A fiúk össze néztek, majd vissza rám.
- Biztos? - kérdezték.
- Igen. - mondtam határozottan és egy apró mosoly jelent meg az arcomon.

Chuuya és Akutagawa az ajtóhoz sétált, de mielőtt elmentek volna Chuuya vissza nézet rám.

- De hívsz, ha bármi van! - mondta komolyan azzal Akuval el mentek.

Be zártam az ajtót és fel mentem az emeletre, hogy el végezhessem a szokásos éjszakai rutinomat.

Mikor végeztem bemásztam az ágyba és el kezdtem a plafont bámulni.

Mi a fenét akar tőlem Dazai? Tök egyszerűen le lépet még azon az éjszakán mikor Odasaku meghalt. Azóta fél év telt el.

De, ha belegondolok Dazai kinézete meg változott. A Moritól kapott fekete kabátot, egy bézs színűre cserélte. Az arcán már nem voltak kötszerek. A nyakán és a karjain még mindig ott vannak. Gondolom a többi helyen is.

Mért van olyan érzésem, hogy valami rossz fog történi?

Itt is van a rész!😊
Remélem tetszett!🖤